Fantázia

A lány a nagy melegtől elnyúlva hevert az ágyon, monoton kelepelt fölötte a plafonon a ventillátor. Utolsó éber gondolatai az életéről szóltak, hová, merre tart?
…álomba szenderült.

Hűvöset érzek. Itt ülök egy vékony ruhában. Miért nem hoztam egy pulóvert?…hisz a tónál mindig ez van. Nem számítottam arra, hogy ilyen pára lesz. De a csillámló víz, mindig rabul ejt, szeretek itt üldögélni.
Lement a nap, a tó körül. Mennyi szentjánosbogár röpköd!? Nem is gondoltam, hogy már rajzanak.
Felkapom a fejem! Halk, csilingelő dallam kúszik a víz fölött. A félhomályban , apró, imbolygó fények közelítenek felém. Megborzongok. Nem félek, csak a hűs szellő kúszik körém.
A dallam egyre közelebb ér, ahogy a csónakok is. Minden csónakban egy ember, egy lámpást tart a kezében. Idegenek. Nézem őket, ők rám néznek halovány, sápadt mosollyal az arcukon. Kik lehetnek?
Lámpácskájuk fénye elúszik előttem.
Nézem tovább az arcokat. Mint ha ő, az az idős férfi,….láttam már ….és ő igen! A nagyapám az egyik csónakban, mellette a nagymama és a nagybátyám! Hogy kerültek ők ide?…és látom a pislákoló fényben az arcokat, az anyám szüleit is.
De hát ez nem lehet!…és keresztapa, milyen békésen üldögél.
Lassan suhannak a vízen. Nem jön ki hang a számon, csak a szemem csillog. Nézem tovább őket.
Feltűnik egy férfi. Nagyot dobban a szívem….mennyire szerettem őt! Félszeg mosolyt küld felém. Emelném a kezem, hogy intsek, de nem tudok mozdulni.
Valaki dúdol, egy vidám, kedves idős hölgy arcát látom …és a másik csónakban ott van az a szép szemű fiatal kollegám, utoljára velem dolgozott, mekkorát kacagtunk!
Mögötte a pótmami,… hejj, tudod, hogy mennyi mindent kellene megbeszélnünk?!…úgy, mint régebben!
Jön még egy csónak, lámpácskával. A fiúcska szőke fürtjein játszik a fény, a sodrás nagyon közel hozza hozzám, meglátok a kezében egy kis virágszálat. Megmozdulnék, de nem megy, csak a tekintetemmel simogatom. Félrebillenti szép fejét és csak ennyit mond, pedig nem mozdul a szája:
– minden rendben van mama!
Még hátra fordul, míg csak el nem nyeli egy másik világ sötétsége.

Hírtelen elhalkult a dallam, eltűntek a fények.

A lány nem érette, ki rázza ennyire a csengettyűt a tó partján? Hisz sötét van, bár egyre melegebb. Hírtelen az álomból riadva felpattant.
Megjött a pizzafutár. S míg pénztárcájával az ajtóhoz siet, kézfejével az arcáról gyorsan letörli könnyeit.