Váratlanul,jöttél el hozzam.Váratlanul nyitottam meg szívem feled.Titokban rám néztél,szemed sötét barna mélységében megereztem,TE vagy az IGAZ lelki társam.Szótlanul ajkunkon édes orom mosolya simult szét.Ujjaid akaratlanul ujjaimhoz ért,szívem megremegett,szinte hallottam lüktető izzását…Langot súlytóttal szívemhez,tűzvihart kavartam lelkedben…Felsóhajtottál,rohantál szabadulni kívántál titkok tüzében égő végtelennek tűnő kéjvágyainktól…Elrohantál,dombtetőre értél,ott tobozt gyűjtöttél,és farkasként üvöltöttél az erdő szélén.Leguggoltál,elmosolyodtál-Oh,ÉN picinyke szerelmem,hat miért is rohannék?Szerelemtől felni nincs is miért,bar milyen kínzó lobbanás is ért…Az erdő szélén kis patak csobogását hallgattad,felnéztél és láttad a HOLD fénylő csillogásában,a visszatükröző szemeink fényét,hirtelen úgy erezted,bármerre szaladnál,magadhoz láncoltál…Tűzet gyújtottál,elszáradt ágakból,virágot kerestél ,kedvesed -úgy,szívedhez ölelnéd…Titkok tüzében sámáni táncot jártál,lángok vöröslő nyelveben,örök szerelem titkát sóhajtottad szét…Farkasok közeledtek,rajuk ordítanál,de nincs erőd,-szokatlan,a TŰZ ami ég vadvilágok urait is lazítani küldi szét.FARKAS CSORDA fehéres- feketés prémekkel lassú körtáncot járnak,nem vagyok veled,testileg,de nézd jobban ott belül mindig benned leszek…Felszálltam repülőúton messzire elvándoroltam,mediterrán ízeket kóstoltam.EGEK URA,most érzem itt belül újra ,nem tudtam kiengedni szívemből közös vágyaink,ajkaink érintését,ujjaid puhaságát,mosolyod ezüst drága kincset…KI vagy TE oly végtelen erőt szóró? POKOL vagy ÉGIEK urától eljövő?Hirtelen vágyaink enyhülnek,átöleli egy végtelen szeretet…Ma mar nem faj,most mar nem bánt,visszatértem újra, ÉN végleg TE hozzad…Miért is száguldunk ketten két fele a HOLD és a NAP irányában?ÁTÖLELLEK,magamhoz szorítalak,hozzám simulsz,örökre magadhoz szeretsz…Ráéreztünk,mi mar ketten lettünk egy hatalmas szív RÓZSÁINKRÓL szirmait szórva szét a nagy kerek édes világnak…Fellélegzünk,tűzet SZÍVÜNK FÉNYÉVEL szórunk,vihart nem kavarunk,szellők szárnyán tovább adjuk,mi mar úgyis összetartozunk..Nincs hamis szöveg,nincs mindennapok gondjait sikítozó rémhírekkel telt rádió…Minden elcsendesült,az ÉJSZAKÁBAN,táncot járunk,tengervízpartján nesztelenül megfürdünk,lábujjainkat kóbor kiskutyák simítják szét,erezni kívánják az ÉGIEKTŐL kapott fényt…A SZERELEM-SZERET,a szeretet maga SZERELEM..BARÁTSÁG,RAJONGÁS,HŰSÉG,RAGASZKODÁS,SZÍV SZAVA KÉJEK MÁMORA,váratlanul egybeolvad nincs IDŐ és TÉR…Sokszor úgy ahogy alkotok egy fantasyt Rólad&Szerelmekről,Utazásokról,az ÉGIEK szeretetével szórnám szét…Lassan ráébredtünk,mindannyian nagy utazok vagyunk csak..egy-egy picike láng,amely akkor sut édes meleget szét,ha átölelheti pici társa lángját újra és újra…A SZERETET nem ismer kultúrát,a SZERELEM nem erez hovatartozást,milyenséget,nemiséget,vallásos érdeklődést,színpalettát,mert-egyszerűen lángol FÖNTRŐL érkezik,-egyszer majd oda is tér vissza -miután kialszik FÖLDI ÉLETÜNK SUGARA.Azon a percen lehuny végleg az égen egy ragyogó kis csillag…SZERETET van és lesz,mert örök,-minden más mulandó, porlandó…A SZERETET ,maga az IGAZ ÉLET,BENNED -BENNEM és minden kedves kis rejtőzködő szívben…SZERETET,SZERELEM,BARÁTSÁG,RAJONGÁS,-és újra csak azért is SZERETET,MEGNYUGVÁS- örök csodás érzés melytől igazan teljes az ÉLET.Valóban,csak akkor élünk,mikor szeretünk,a többi szétoszlik a felhőkön túl.. ELTŰNIK A HARAG,BÁNAT,-IRIGYKEDŐ ZUHANÁS ,végleg átalakul picinyke csillagként kihuny,hogy ÖRÖKRE összeolvadjon,mint a mi kis szívünk azzal és azon a helyen,ahonnan egykoron érkeztünk…TITKOK TÜZÉBEN,élünk :FARKASOKKAL TÁNCOT JÁRUNK almainkban, vagy a messzi Andalúziai vidékeken,hogy végre megszelídüljünk egybesimuljunk a szeretet szárnyain át…ahol végre egymás mellett lesz ÖRÖK OTTHONUNK…ÉRZED,és ÉRZEM nekem TE vagy az OTTHONOM..NEKED végleg ÉN leszek az IGAZI SZERELMES- SZERETŐ OTTHONOD…Majd váratlanul újra visszatérünk a mediterrán tengerpartunkhoz,majd a messzi végtelenben végleg elszárnyalunk lelkileg…Valóban újra találkozunk és együtt maradunk…
1 hozzászólás
Remek történet, igazán elnyerte a tetszésem! Gratu!