Farsang az óvodában Nyafi mesél

Nagyon izgatottan készültem erre a napra, hisz az utolsó farsangom lesz az óvodában. Anyukámmal közösen készítettük el a jelmezemet. Egy régi, használt fehér apapólóra piros pöttyöket festettem textil festékkel. Amikor megszáradt, elkészült, anyukámmal közösen levasaltuk a pöttyöket. A lábamra fehér harisnyanadrágot vettem fel. Az arcomra is került két piros pötty az anyukám által. Igazi túró rudi lettem. Nagyon szeretem a túró rudit. Mostanában szinte minden reggel, az óvodába való indulás előtt eszem egyet, hogy ne legyen üres a gyomrom. Az óviban is egész héten díszeket, füzéreket készítettünk. Feldíszítettük a csoportot és az öltözőt piros, sárga, narancs, zöld, kék, fehér, lila és rózsás színekkel. Álarcokat készítettünk, közben csupa- csupa derűs dalt énekeltünk, tréfás verseket, mondókákat skandáltunk. Nagyon jó volt a hangulat. Hát még a farsang napján! Nagyon izgatott voltam. Vajon milyen lesz a mai nap? Hogy fogom magam érezni? Mit fogunk csinálni? – ezek a gondolatok foglalkoztattak leginkább. Vittem be süteményt és szörpöt, ahogy a többiek is. Megcsodáltuk, megdicsértük egymás jelmezét. Az egész óviban ma volt a farsang. Szuszimuszi nyuszi volt, Bíborka pedig Piroskának öltözött. A mi csoportunkban nagyon sokan beöltöztek jelmezbe. Volt malacka, róka, farkas, béka, Süsü, Pumukli, Torzonborz király, volt egy TV, egy T- Rex. Hát ő elég félelmetes volt, bevallom. Volt királylány, varázsló és boszorkány is. Az óvónéni doktornéninek, a dadus néni pedig tűzoltónak öltözött be. A karbantartó bácsi pedig rendőrnek. Jancsi nem hozott jelmezt. Nagyon sajnáltuk és ő is szomorú volt ezért. Ám az óvónéni adott neki egyet. Nagyon megörült Jancsi, hisz ő lett a Jancsi bohóc. El is mondtuk a róla tanult mókás versünket. A dadus néni sorban kirakta az ünnepi asztalokra a süteményeket, poharakat, szörpöket. Az óvónénink által bohókás, derűs dalokat hallgattunk. Először jelmezbemutató volt. Minden jelmezt megtapsoltunk. Akin volt jelmez és be is mutatta, az vehetett egy aprócska meglepetést a fűzfavessző kosárból. Én is vettem és gyorsan be is tettem a kincses dobozomba. Utána következett a zsákban ugrálás. Hogy mi mekkorákat estünk! De kit zavart. Gyorsan felálltunk és ugráltunk tovább. Én lettem az első. A T- Rex meg is sértődött ezen és rám morgott. De nem foglalkoztam vele, csak siettem az ajándékomért. Egyébként a kiesőknek is járt. Ettől függetlenül leült duzzogni. Mivel senki se foglalkozott vele, gondolt egyet és visszajött játszani. Most székfoglaló következett. Nagyon izgalmas, muris játék volt, főként, hogy közben táncolni is kellett. Néha ráléptünk Süsü farkára, illetve a királylány ruhájára is. Ilyenkor bocsánatot kértünk és nevettünk tovább. Viszont nem esett jól, amikor a boszorkány söprűje a tánc közben megütött. Most ő kért bocsánatot. Pihenésképpen bekötött szemmel tejszínhabetetés következett. Pumukli etetett. Be volt kötve a szeme. Hiába próbáltam a kanál közelébe kerülni, hab került a hajamba, orromba, nyakamba, ruhámba és még a fülembe is, de a legtöbb azért a számba ment. Nagyon finom volt. Még a számat is megnyaltam utána. Ezután egy kicsit leültünk az asztalokhoz. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, és ami a legfontosabb, közben jókat kacagtunk. Miután teleraktuk a pocakunkat, táncverseny következett. Süsü Torzonborz királlyal, a varázsló a boszorkánnyal, az egyik királylány meg velem táncolt. Ó, de jó volt! Ráadásul ő volt a szerelmem. Olyan szép, pörgős szoknyába jött mindig. Mellékesen gyűltek az ajándékok is a kincses dobozomban. Végül a Kisze tánc következett. Jelképesen elúsztattuk egy mondókával a közösen felöltöztetett seprőnket. A seprőnknek arca is volt, rajta pedig orr, száj, szem és még szempilla is. A fején kendő volt. Idén lányruhát kapott. Igazán jól sikerült. Ezt követően átöltöztünk udvari ruhába. Mielőtt elindultunk volna, megjelent az óvoda vezetője az ajtóban, Busójelmezben a fülsiketítő kereplővel. Nem elég hogy mindenki megrémült tőle, a torkunkban dobogott a szívünk, még az a hangzavar, ami ott volt, hát az nem volt semmi! Persze utána jót nevettünk és örömteljes hangulatban mentünk ki az udvarra. Jót futkároztunk, fogócskáztunk és bújócskáztunk. Mielőtt visszamentünk volna a csoportba az óvónéni a közösen, együtt elkészített, telet jelképező szalmabábut elégettük. Így búcsúztunk a téltől. Nagyon jól sikerült ez a délelőtt.