Kemény hideg téli napok következtek. A közeli tó is tükörsimára fagyott. Panka és testvérei épp a nagyszülőknél töltötték a hétvégét. Papóval kimentek egy kicsit sétálni, amikor meglátták a tavacskát. A Napsugár kacarászva fürdőzött a tükrében. Pankának és testvéreinek kedve támadt siklani a jégen. Gyorsan felvették a korcsolyacipőt, Zozóra is rásegítették. Panka és Janka, akik már jól tudtak kötni, mindenkinek jól bekötötte a cipőjét. Az élvédőket Papónak adták és sietve mentek a jégre. – A szélén maradjatok, a közepe még veszélyes lehet! – kiáltott utánuk a nagypapa. De lehet, hogy már meg se hallották az intelmet! Ugrottak tripla axelt, pörögtek, forogtak, majd siklottak egy darabig boldogan, önfeledten a part mentén. Mikor jól elfáradtak hazamentek. A hóval fedett kertben egy barna szempárra és két hegyes tapsifülre lettek figyelmesek. Zozó oda akart szaladni, hogy megfogja, de a nyuszi szélsebesen elugra- bugrált. Zozó csalódottan ment be a házba Mamóhoz. A fán két vörös szőrű mókus fogócskázott egy rövid ideig, majd szélsebesen behúzódtak ágakból készített gömb alakú fészkükbe. Ó, de aranyosak! – kiáltott fel Anna. Kékcinegék sorakoztak összebújva a közeli faágon, búsan gubbasztottak, nem volt kedvük énekelni. Egy darabig figyelték őket, majd mivel jelzett a gyomruk, bementek a konyhába vacsorázni. Mamó finom forró kakaóval és jó puha meleg kaláccsal várta őket.