Volt egy vitám Károly szerkivel. Meghalt.
Volt egy konfliktusom a fönökömmel, Rozinával. De előtte, Ildikó ármánykodására rám támadott, mint egy cselédre. Elrohantam, sms-ben mondtam fel a buszon távozóban.
Holott, előtte megígérte, megvéd az ármánykodásoktól. Azért ígérte meg, mert el akartam jönni azután, hogy Ildikó megrágalmazott, s az intézményvezető elé úgy került a hamisság, mintha elkövettem volna.
Az, akkor, nem jött be neki.
De most, Rozinán keresztül vett célba.
S nem tudtam milyen hazugsággal, de úgy éreztem, maga mellé állította.
Nekem meg végleg elegem lett a zűrös munkahelyi légkörből.
Kiugrottam belőle, mint az ominózus béka a forró vízzel teli üstből ugrott volna ki.
Nem akartam benne puhára főni.
Ja, és igen, Rozina is meghalt. Ötvenennyihány évesen.
Vali megkérdőjelezte a fészbuk bejegyzésemet, amit a halálfélelemről írtam. Akkor leszereltem. És nem vettem észre, hogy felköszöntött május 12-én, egy nappal a születésnapom előtt. Erika szerint, ez a temetése után történt. Nem is értettük.
A hír nagyon megrendített.
Vali megtette, amit én is. Tudniillik, bejelentette a férjének, hogy szerelmes lett, s elhagyja. De sokáig vacillált, és elkésett vele. Mert sajnálta a férjét, aki szívbeteg volt, ezért mindig kímélnie kellett. Már nem volt hova menni, így otthon maradt, ahol pokollá vált a légkör. Amiből egyetlen kivezető utat a májrák jelentett a számára.
Nem volt olyan szerencsés mint én.
Hogy itthon, a bejelentésem óta, javult a férjemmel a kapcsolatom. Ami viszont, továbbra is az univerzális szereteten alapul, amit az esküvői meghívónkon hívtam be az életünkbe. "Tégy engem mint egy pecsétet…"
Hogy ez mennyre erős kötés, nem is sejtettem. De, egyelőre, úgy érzem, megvédett engem valamitől. Hogy úgy járjak, mint szegény Vali.
Volt egy vitám T.P.I. -vel, meghalt.
Miközben találkozót szerveztünk Cs. É.-val, meghalt. A lányától tudtam meg. Ő válaszolt helyette a Facén. Gyermekéveinek elejét Bélmegyeren töltötte, aztán elköltöztek Csömörre. 2-3 évvel lehetett idősebb nálam.
Két cigarettára gyújtottam rá életemben.
Az elsőt neki köszönhetem. A falu kultúrházának WC-jében falhoz támasztott, annyira szédülni kezdtem tőle.
Nem volt finom, nem volt élvezet. Nem ismételtem meg – ezzel kapcsolatban korrekt voltam magammal – csak kb. 40 évvel később, az ING kelenföldi irodájának teraszán. Akkor, azt a szálat én kértem Zsófikától, valami trauma hatására, aminek a mibenlétére nem emlékszem. De megtudom, ha akarom. Él még L. Zs., hátha emlékszik!
Igen, él!
Felhívtam, és nagyon beteg.
Nem is értem, 10 évvel fiatalabb mint én, s körülötte is ólálkodott az a titokzatos valami.
2 hozzászólás
Szia Ildikó!
Hú…micsoda cím!
Zürös munjahelyi viszonyokból így tudtál menekülni:
"Kiugrottam belőle, mint az ominózus béka a forró vízzel teli üstből ugrott volna ki.
Nem akartam benne puhára főni. "
…jót derültem!
…és még,jaj,milyen esetek:" Amiből egyetlen kivezető utat a májrák jelentett a számára. "
jaj az ital!
De különösen ez érdekes:
"Hogy itthon, a bejelentésem óta, javult a férjemmel a kapcsolatom. Ami viszont, továbbra is az univerzális szereteten alapul, amit az esküvői meghívónkon hívtam be az életünkbe. "Tégy engem mint egy pecsétet…"
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot
Köszi, kedves Sailor!
Köszönöm a figyelmes olvasást, és a véleményedet!
Szeretettel: Ildikó