Álmában egyedül ült egy váróteremben. Három szék sorakozott még mellette, az egyik támlájára valaki egy kék pulóvert akasztott. Előtte kis, fa dohányzóasztal állt, fehér terítővel letakart lapján egy sebtében félredobott újság hevert. Lábait keresztbe vetve ült, állát támasztó könyöke térdén pihent, másik kezének ujjai türelmetlenül doboltak alkarján. Felegyenesedett és felvette az újságot az asztalról. A borító teljesen üres volt. Kinyitotta, de csak újabb fehér oldalakat pillantott meg.
– Ugye most jár itt először?
A hangra ijedten kapta fel a fejét, nem hallotta, hogy bárki is belépett volna a váróterembe. Az asztal túloldalán egy szürke szmokingot viselő, jól fésült, szemüveges, középkorú férfi állt. Arcvonásai jellegtelenek voltak, csak a füle állt el egy picit. Talán ha máskülönben nem lett volna tökéletesen átlagos, akkor ezt az apróságot észre sem veszi az ember.
– Igen – hebegte.
– Akkor legjobb lesz, ha körbevezetem – mosolyodott el a férfi, és az ajtó felé intett. – Erre parancsoljon.
Az ajtó mögött hosszú folyosó tátongott, melynek bal oldali falából különböző méretű és alakú üvegablakok nyíltak. Mindegyik alján félkör alakú bevágás helyezkedett el, ezek éppen elég nagyok voltak ahhoz, hogy az ember egy apró tárgyat, mondjuk egy levelet, esetleg egy kisebb könyvet becsúsztasson.
– Ez itt a Rendelő – magyarázta a szürke szmokingos, mintha idegenvezető volna. – Nézze csak! Máris jön egy Rendelés.
A folyosó jobb oldalán feltárult egy ajtó, és egy szürkeruhás férfi lépett be rajta. Neki is tökéletesen közönséges vonásai voltak, valahogyan mégis más volt, mint az idegenvezető. Talán a fülei miatt.
– Ő a megrendelő?
Az idegenvezető felnevetett.
– Nem! Isten ments! Ő csak egy Kézbesítő.
A Kézbesítő lehajtott fejjel sietett a folyosó túlsó végén található háromszög alakú ablakhoz, becsúsztatott egy papírfecnit, aztán kilépett a szemközti ajtón.
– Mit rendel meg? – kérdezte az álmodó.
– Hát Eseményeket. Mi mást rendelne? – mosolyodott el az idegenvezető és kényelmes léptekkel elindult a folyosó vége felé.
– Úgy érti, valami rendezvényt vagy ilyesmit?
Az idegenvezető megtorpant és fejét oldalra billentve az álmodóra szegezte tekintetét.
– Nem. Úgy értem, Eseményeket, melyek a világodban történnek majd meg – jelentette ki komolyan. – Mindent, ami nálatok történik, előzőleg valaki itt rendelt meg.
– Tehát nektek köszönhetem, hogy az utcára kerültem – mondta dühösen.
– Nem, mi csak Végrehajtunk – felelte nyugodtan a szmokingos, és intett, hogy menjenek tovább.
A következő terem leginkább dolgozószobára emlékeztetett. Középen apró íróasztal helyezkedett el, melyet teljesen beborított a szanaszét dobált cetlik tengere. Az asztal mellett szürke köpenyes öregúr ült. Kicsit olyan volt, mint az idegenvezető és a Kézbesítő, csak idősebb kiadásban.
– Ő kicsoda?
– A Történetíró. Ő írja meg az Eseményeket a Megrendelések alapján.
– Az összeset? – hitetlenkedett az álmodó.
– Mi ezen a különös? – csodálkozott rá az idegenvezető. – Elvégre egy örökkévalósága van rá. Még csak sietnie sem kell.
– Tehát, ha jól értem, ő ír meg mindent, ami aztán megtörténik?
Az idegenvezető bólintott.
– Akkor ő találta ki, hogy ítéljenek el ártatlanul?
– Nem, dehogy, az a Megrendelő dolga. Ő csak megírja, amit megrendelnek tőle.
Az álmodó zavarban volt. Szeretett volna találni valakit, akit felelősségre vonhat a történtekért. Ha nem a Történetíró, akkor nyilván ez a bizonyos Megrendelő áll majd a szörnyűségek hátterében.
– Ki a Megrendelő? – kérdezte szárazon.
Az idegenvezető ismét felnevetett, mintha csak egy értelmetlen kisgyermek bolondos kérdéseit hallgatná.
– Hát ti. Ki más lehetne?
– Mindenki a sajátját?
– Mondhatni igen, de azért ennyire nem egyszerű a helyzet – magyarázta az idegenvezető. – A rendeléseitek kihatnak más rendelésekre is. Ezért van szükség a Történetíróra.
– Tehát valaki más megrendelése miatt kerültem az utcára – ütötte tovább a vasat az álmodó. Talán sikerül kiderítenie, ki volt az.
– Nem, az ön megrendelésében az áll, hogy nem akar tovább a cégének dolgozni – ábrándította ki az idegenvezető, majd a szemközti fal felé mutatott. – Látja azt az ajtót? Azon át viszik el a kész Történeteket, hogy apró Eseményekre bontsák. Ha az is megvan, akkor személyek szerint is át kell szortírozni. Így végül mindenki megkapja, amit megrendelt.
Az ajtó mögötti terem szomszédja szakasztott mása volt. Az asztal mellett itt is egy öregúr ült, annyi különbséggel, hogy ő nem írt, hanem cetliket válogatott. Innen már nem egy, hanem többtucatnyi ajtó vezetett tovább.
– Maga is itt dolgozik? – érdeklődött az álmodó.
– Ó, igen. A Tapasztalati Ügyosztályon. Azzal foglalkozom, hogy az emberek hogyan élik meg az eseményeket, amiket megrendeltek. Ott van az irodám – mutatott az egyik ajtóra.
– Ezek szerint magánál lehet panaszt tenni?
– Nem, nem igazán – mosolyodott el kényszeredetten az idegenvezető és elindult az irodája felé.
– Nemrég valakitől azt hallottam, hogy az események nem „jó” vagy „rossz” feliratú cetlivel érkeznek, és hogy csak rajtad áll, hogyan értékeled.
– Ez nem igaz – jelentette ki határozottan az idegenvezető.
– Úgy érted, a dolgok eredendően vagy jók, vagy rosszak, függetlenül attól, hogy ki mit gondol róluk?
– Nem – rázta a fejét az idegenvezető és belökte irodája ajtaját. Odabent az előzőkhöz hasonló íróasztal ácsorgott, előtte futószalagon kis csomagocskák haladtak a szemközti falba vájt lyuk felé. Valaki mindegyikre egy apró cetlit ragasztott. – Ami azt illeti, az események fel vannak cetlizve.
Az álmodó leemelte az egyik csomagot és elolvasta a cetlit:
Személy: Tóth Pál
Esemény: meghalt apa
Besorolás: átlagos
Érzelem: megkönnyebbülés
Előrendelt Esemény: örökösödés
– Na ne! – hördült fel az álmodó. – Életemben nem láttam még ilyen pocsék munkát! Hol itt az igazság?
– Már megbocsásson uram, de maguk rendelik meg – csattant fel az idegenvezető. – Ki vagyok én, hogy ítélkezzek a Megrendelések felett?
– Tehát nem írhatja át?
– Nem, de ha ez megnyugtatja, akkor elárulom, hogy Tóth Pál úr ezután egész életére boldogtalanságot rendel majd…
Az álmodó felvett egy újabb csomagot. Ez állt a cetlin:
Személy: Jakab Ferenc
Esemény: kikapott a Fradi
Besorolás: tragédia
Érzelem: mély depresszió
Előrendelt esemény: lerészegedés
Az álmodó kezdett egyre jobban kétségbe esni. Nem létezik, hogy…
– Ezt is magának rendelte valaki?
– Természetesen igen. Mindenki csak magának rendelhet.
„Mindenki csak magának rendelhet.” – visszhangoztak a szavak az álmodó fejében. Hirtelen feltámadt benne a remény.
– Ezek szerint a saját csomagomat átírhatom?
– Természetesen. Nézze csak, éppen ott jön.
Személy: álmodó
Esemény: megélhetőség elveszítése
Besorolás: feldolgozhatatlan tragédia
Érzelem: mély depresszió, halál utáni vágy
Előrendelt Esemény: öngyilkosság
Felkapott egy tollat az asztalról, és háromszor is áthúzta az „Esemény” feliratot. Semmi nem történt, a toll egyáltalán nem hagyott nyomot a papíron.
– Ez kifogyott – lökte félre a használhatatlan íróeszközt az álmodó és kotorászni kezdett az asztalon. Végül talált is egy másikat.
– Nem fogyott ki.
– Akkor? – nézett fel rá az álmodó.
– Ezt az Eseményt már kiviteleztük. Nem lehet változtatni rajta.
Az álmodó egy ideig csak bámult maga elé, aztán eszelősen elvigyorodott és írni kezdett.
– Köszönöm az idegenvezetést, nem is zavarnék tovább. Viszlát – azzal felébredt.
– Viszlát! – mondta a Tapasztalati Ügyosztály vezetője, és felvette a cetlit az asztalról. Elolvasta, majd gondosan felragasztotta a megfelelő csomagra. Óvatosan rátette a futószalagra, és folytatta a munkáját. A kis csomag elindult a fal felé, rajta az átírt cetlivel, melyen most ez állt:
Személy: álmodó
Esemény: megélhetőség elveszítése
Besorolás: (feldolgozhatatlan tragédia) feldolgozható komédia
Érzelem: (mély depresszió, halál utáni vágy) felszabadultság, életkedv visszanyerése
Előrendelt Esemény: (öngyilkosság) kijózanodás
8 hozzászólás
Hát ez nagyon jó 🙂 Sokan dolgozták már fel a témát, hogy mi várja az embert a túloldalon, miféle munkálatok zajlanak ott a háttérben, életkönyvek vezetéséről is volt szó, mégis sikerült egyediséget csempészned az írásodba! Tetszenek ezek az általunk rendelt eseménycsomagok, mindjárt rendelek is magamnak egyet s mást! 🙂 Tényleg nagyon tetszett, örülök, hogy csatlakoztál hozzánk!
Üdv:
Kalina
Üdv!
Köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy tetszett. 😀
Ez tényleg szuper lett!!!
(Ebben a részben, rövid időn belül kétszer szerepel az "alakú" szó, ami nem szerencsés.
"különböző méretű és alakú üvegablakok nyíltak. Mindegyik alján félkör alakú bevágás helyezkedett el, "
"Az ajtó mögötti terem szomszédja szakasztott mása volt."
Itt, úgy érzem, hogy a terem mögé kéne egy vessző.)
Kedves Frodó!
Magam a "megélhetőség" helyett egyszerűen "megélhetést" írtam volna. Bár a "megélhetőség" változathoz jobban illik a feldolgozható komédia. Amúgy minden rendben. Csak így tovább. (Úgy tűnik, nem fogsz Záhonyra futni)
G.
Üdv Szusi!
Köszönöm a biztató szavakat és a hibajelzéseket is, ezeket természetesen javítani fogom. Egyelőre még az előző novella hibáival is el vagyok csúszva, de egyszer csak sikerül rávennem magam.
"Az ajtó mögötti terem szomszédja szakasztott mása volt." – a vessző biztos? Én úgy érzem, ide talán egy "a" betű kéne a "szomszédja" elé. (Mindenesetre az biztos, hogy a jelenlegi formájában elég zavaros.)
Kedves Gandalf!
Rendben, és köszönöm. Nem fogok, szerencsére Letkéstem a nazgúlokat. Először úgy véltem, a legjobb lesz, ha tovább Mendegélek, de aztán Csákvártam egy kicsit, s így Szerencsésen összefutottam Aragornnal, úgyhogy most egyenesen Görbeházára tartunk. És ez nem Kamut.
Hm. A helyzet az, hogy Én, valahogy, mindenképpen megállok az olvasásban, a "teremnél",(ha értelmezni akarom a mondatot) akár ott van az" a" akár nincs. Igazából ezért gondoltam, hogy kell oda egy vessző.(Persze, az is lehet, hogy én olvasok rosszul.)
Konzultálj mással is erről.
Tyűha! Őszintén szólva tanácstalan vagyok. Valaki?
Frodó!
Remekbe szabott válasz! Kicsit Antal Pista barátunk névjátékára hajaz, annyi baj legyen!
Ha Mendeglélsz, inkább Aragorn, mint Jászkisér!
G.