Félek a kígyóktól is. Ez is egy tényszerű megállapítás részemről, és valljuk csak be ezzel sem vagyok egyedül.
A minap egy kedves barátunknál voltam. A barátnőm beteg, kötözésre vitte a férje, én voltam a házban egyedül. Kiültem a kertbe, miközben várakoztam rájuk. Kényelmesen elhelyezkedtem, és élveztem a napsütést. A szemem végigpásztázta a kertet, gyönyörködtem a virágokban, a bokrokban.
Egy pillanatra megállt a szemem, egy vödrön, amely féloldalasan feküdt a fűben. Majd észrevettem, abban a vödörben valami van.”Egy kígyó”-szaladt át a fejemben. „és egy micsoda megtermett példány”
A hideg futkosott rajtam, megállapítottam, semmiképpen nem lehet ez sikló, mert lényegesen vastagabb. A feje is nagy, ahogy ráfekszik a testére, és néz is engem Nem engedjük el egymás tekintetét. Én is azt a megkövült állapotot veszem fel, olyan érzés, mint ha szugerálna, és azt sem akarja engedni, hogy fussak, amerre látok. Elképzelem a filmekben látottakat, és arra gondolok,
ha meglépni akarok, majd utánam ered, és a bokámba egy alaposat harap. Melegem van, és tanakodok közben. Arra van idő bőven. Közben nem olyan messzire a vödörtől, megpillantok egy lapos rekeszben csirkelábakat, vagy öt kilót, a kutyáknak van odatéve enni, nagy Bernáthegyieknek, van belőlük három.
No gondoltam, biztosan evett belőle a kígyó is, és most emészti őket, a vödörre süt a nap, melegszik az dög, és lassan majd éledezik mind jobban, és jobban.
„Telefonálni fogok a férjemnek, hogy azonnal jöjjön ide, és csapja agyon, vagy csináljon vele valamit, mert minden bajom van már”.
A telefonom a konyhában van. Felállok, és a fejemet hátratekerve lépegetek, éppen, hogy orra nem bukok a lábtörlőben, amitől ugyancsak megijedek, és sziszegem magamnak, „Vak vagy?”
Beérek a konyhába, felkapom a telefont, remeg a kezem, és hívom a férjemet.
Belehadarom, hol vagy? Hát hol lennék dolgozom, hiszen mondtam, etetek a területen. Nem emlékszel?-kérdezte a világ legtermészetesebb hangján.
Deeee, csak itt van egy kígyó a vödörben, nagy, nem Sikló, azt megállapítottam, nagy a feje, néz, és úgy látom telizabálta magát csirkelábakkal. Gyere csapd agyon. –hadartam el egy szuszra.
Harminc km-re vagyok otthonról, fogdd magad menj be a lakásba, csukd be az ajtót és várj amíg hazajönnek a Klárikáék, különben is, el sem tudom képzelni, hogy kígyó van ott, ráadásul, ahogy Te leírod, annak már egy Boának kellene lennie. Én minden szívfájdalom nélkül rávágtam, ki tudja, lehet, hogy az. Erre már nevetett, és még szemtelenül azt is mondta, hogy az Ő felesége képzelőerejének, széles világon nincsen párja.
Na gondoltam, milyen kedves, engem aztán még le is nyelhet egy kígyó, meg is marhat, a munka az első.
„Oké-oké, csak etesd a vadjaidat, majd találkozunk a kórházban, ha baj lesz, évelődtem vele, és egy pááá-val elköszöntem szépen.
Persze nem hagytam ennyiben. Kinéztem az ablakon, még a vödörbe volt ugyanúgy a kígyó mint az előbb. Feltárcsáztam a barátnőmet, aki örült a hangomnak, és üdvözölt volna kedvesen, csak én megelőztem.
-Mit csinálsz, de ha bármit is, azonnal hagyd abba, és gyere ide a Klárikáékhoz, mert itt egy nagy kígyó a vödörben. –hadartam.
-Miiiii????Hol??? Mivannnnnnn?
-Kígyó, nagy , néz engem , gyere, és ha a Józsi otthon van, az is jöjjön, hozzon egy kapát, vagy mit bánom én mit.
Jó, jó rendben, csak kipakoljuk az árut a kisbuszból, kb tíz perc.
Egy kis megnyugvás részemről, és újból kitekintek az ablakon, most már azt remélve, hogy még nem mászott el onnan, mert akkor végképp azt hiszi mindenki, megsütött engem a Nap.
Ott van, nyugtázom. Ugyan úgy. Biztosan jól bezabált gondoltam, remélve ez volt az utolsó vacsora, vagy reggeli számára.
Beviharzott a barátnőm, azonnal az ablakhoz hívtam, és mutattam, ott, ott ni látod?Látod mekkora dög?
-Azannyát!-mondja, és az orrát is rátapasztja az ablaküvegre. Na, mit szólsz? De hol a Józsi a kapával?
Azt mondta nézzem meg, és ha az, akkor szóljak és jön felfegyverkezve. Na tudtam én, hogy Ő sem hiszi. el.
Kérdezte Ági, közelebb mentem megnézni? Dehogy mentem feleltem, és eszedbe ne jusson neked !
Jó, csak egy kicsit megyek csak felé. –ezzel elindult. Én is utána lopakodtam, és kérdeztem.
Na? Mivan?Milyen fajta lehet? De akkor már úgy nevetett, hogy harsogott minden.
Tudod mi ez?- és odaugrott, belenyúlt a vödörbe. A Tibi halszákja van behajítva vödörbe.
Ez a hét vicce Teeeeeee!
Összekapaszkodva nevettünk, észre sem vettük, hogy a férje a háttérben áll, és telefonál a férjemnek, hogy micsoda kapása van a két csajnak.
19 hozzászólás
Szia Marietta!
Ami azt illeti, kígyóval engem is kilehetne kergetni a világból. Félek, még akkor is ha nem igazi.:)) Együtt izgultam és féltem veled, sőt, még a végén sem tudtam nevetni, mert… egészen biztos, hogy nem igazi kígyó volt? :)))
Szóval, tetszett az írásod… csakhogy még mindig félek…:)))
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Gondolod, ha igaszi lett volna , én ezt meg tudtam volna írni? D Mindenesetre úgy messziről nézve, és természetesen minél jobban néztem, annál inkább annak látszott. A háló lyukacsos szövése, és hogy nedves volt, csillant rajta a fény, teljességgel visszaadta a kígyó bőrének mintázatát. A vödör sötétzöld. Örülök, hogy velem tartottál kígyózó soraimmal együtt:-)
Szeretettel:Marietta
No, amikor elolvastam az első mondatot, azt mondtam, nem tovább… de erőt vettem magamon. Útááálooom a kígyókat (is). Elhatároztam, hogy kibírom. Hát, nem vagy egy semmi nőőőő! Marietta, legközelebb a szívemre is vigyázzál, mert olvaslak! Igaz, mint írás, igazán fordulatos, és van benne csavar, ráadásul éleszerű, mert akár velem is történhetett volna.
Szeretettel.
pipacs
Szia Ica!
Hehe! Hogy nem semmi egy nőőőő vagyok? Jól lecsesztem ám a Tibit, mi a fészkes fenének nem rakja szépen fel a fára, vagy valahová, azt a nyavalyás hálót!:-) Egyébként pedig nagy előszeretettel meséltetik velem társaságban, és már élvezem, hogy ahogyan mesélem, mind nagyobbra kerekednek a szemek, még annál a résznél, hogy a kígyó heverészik a vödörben. Horror a buliban:-)))))))))))))))))
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta! Van-e valami, amitől nem félsz, hiszen egy kígyó jobban fél tőled, mint te tőle, ezért nem engedi, hogy megsimogasd! Egyébként, tetszenek a félelmeid, jól lehet rajtuk szórakozni! Szeretettel:István
Szia István!
Várj csak? Erősen gondolkodnom kell, mi az, amitől nem félek. Azt hiszem a Katicabogártól nem DDD a cserebogár pl, na, az, ha repül felém ott már nagyon kísérem a szemeimmel ha felém kóvályog, hogy mi is az, és tudok sikítani kisééééééééééééé
Még olvashatsz tőlem ilyent, csak gyere:-)
Szeretettel:Marietta
Jaj te :-))) jól megnevettettél :-))) elképzeltem :-))) na ez jó volt :-)))
szeretettel-panka
Ez volt a cél:-) , és remélem már gyakrabban tudsz lenni, örülök, hogy látlak!
Szeretettel:Marietta
Most mondd meg, nem utálatos dolog mások valósnak vélt félelmét kinevetni? Azt hiszem odaállhatok a férjek közé én is. Én is nevettem.
Szeretettel:
Millali
Megmondom én, szókimondó asszonyság lévén. Nagggyon utálatos dolog kinevetni mások valósnak vélt félelmét.:-))) Azért megnyugtatlak, én is tudok ám nevetni, szép, vagy nem szép dolog. Utólag saját magamon meg pláne, csak múljon el a frász! Örültem neked.:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Mind a két részt elolvastam. Néha ijedős az ember:) Tetszett a történeted.
Szeretettel: Ági
Szia Ági!
Valóban szerencse, hogy csak néha, úgy pár évente. Csak itt tömör, mert közeli időpontban rakosgatom fel.:-) Örülök, hogy tetszett neked is.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Végig azt gondoltam, hogy egy kerti slag lesz a "kígyó", így a végén engem is ért meglepetés! 😀
Egyébként a történetedről egy kedves kollegám /férfi/ története jutott az eszembe. Budapest, társasház, a szemetes kukák egy tárolóban. Kollegám levitte a szemetet, és valami furát látott a kuka mögött. Nem sikított, nem merevedett le, hanem picit elhúzta a kukát. ÉÉÉÉÉs egy óriáskígyó volt mögötte. Gyorsan kiiszkolt, hívott mindenkit: rendőrség, katasztrófavédelem, mindenütt röhögtek rajta. ÓÓÓriáskígyó Budapesten a kuka mögött? Na, ne, ilyen egy idiótát! Végül szokás szerint szegény tűzoltókat küldték ki a bejelentésre. Kollegám nem ment be velük, már előre dörzsölte a tenyerét, hogy meg fognak lepődni… /folyt/.
Nagyon jóó! 🙂
Szeretettel: Laguna
Így utólag :-))), köszi
Szeretettel:Selanne
/folyt./ Éééés tényleg meglepődtek, mert az óriáskígyó udvariasan megvárta őket. Kiderült, hogy a második emeleten lakó kamionosnak volt engedélye az óráskígyó tartására, de ő éppen úton volt, a kígyó meg elunva a terráriumot, a nyitva hagyott tetejű klotyón lecsusszant a csatornába, onnan meg a tárolóba kirándult, és épp sziesztázott a kuka mögött. A tűzoltók hívtak egy kígyóbefogót, aki elvitte a boát az Állatkertbe. Amikor hazajött a kamionos, onnan elhozhatta. Kollegámnak megköszönte, hogy szakszerűen kezelte a kígyója magánakcióját, és meghívta egy kígyóetetésre. Mivel a kollegám férfiból van, el is ment hozzá és megnézte, amint két eleven patkányt egyben lenyelt / a kígyó :D/…
Ha máskor is óriáskígyót vélsz látni, gondolj erre a történetre, és ne bánd, ha kinevetnek az alaptalan félelmeidért. Inkább egy vödör szák, mint egy valódi kígyó! 😀
Judit
Ó Juditkám Bingó:-) . Egyébként, tudom én azt, hogy amit én láttam, az akár lehetett volna egy "kedves kígyócska", pláne faluban , és ha nem is egy terráriumból elszabadult Boa , nekem majdhogynem tök mindegy. Ha egy giliszta gigászibb méreteket ölt a kelleténél na ott már óvatosdkodom ám.D .
Nem szerettem volna annak a pasinak a helyébe sem lenni, mert én lettem volna az ápolandó alany. Ezt állítom:-)
Szeretettel:Marietta
Addig olvasgattam, amíg ki nem dobott a rendszer 🙂 bingóóóóóóóóóóó 🙂 nálam a kíváncsiság győzött volna 😀 lehet ha kígyó lett volna sikítozva rohantam volna 😀 jó volt olvasni ezt is mint a többit 🙂
ölellek
Anikó
Ami a kíváncsiságot illeti, én nagyon az voltam, ellenben a bátorság cserben hagyott. 🙂
Van sok nő, aki a se kígyótól, se békától nem fél, no én csúszómászó, ismeretlen repülő izéktől, ki tudnék szaladni a világból. Jó párszor sikonyáltam is. Most is mosolygom, mert eszembe jutott valamelyik eset, amikor majdnem a szememet ütötte ki, egy, a mai napig nem tudom milyen bogár. Csak az tudom, hogy sötétedéskor kezdtek rajzani egy órán keresztül, és buliztunk kint az udvaron, amikor jöttek:-)). Én beszaladtam kapucnis felsőért, a fejemre húztam, és amikor röpült egy felém, sikítottam. A hasát fogta mindenki. Akkor az egyik "helikopter" a szememnek csapódott. Ott kész lettem teljesen.
Jó volt olvasni? Köszi:-))
Szeretettel:Selanne