Feleségét sirató tanárunk

Feleségét sirató férj búcsúdala
Szülővárosomat / Győr / a szövetséges német hadsereg 1944. március 19-én szállta meg. A közeli falu kultúrházában, azon a vasárnapon iskolánk műsort adott Madarak és fák napját ünnepeltük. Akkor kezdtem az iskolát, és szerepeltem a műsorban az előadáson mint kék nefelejcs. Édesanyám világoskék ruhát varratott nekem az ünnepi alkalomra. Nagyon örültem, taps fogadta a kisiskolások előadását. Jókedvünknek hamar vége lett. Az előadás után döbbenten láttuk, az udvaron felsorakozott német katonai járműveket és a sok katonát. A falu lakosainak házában szállásolták el őket. Mi albérletben laktunk a falu bábájának házában, anyám németül kiírta az ajtóra, hogy súlyos beteg, így nem kellett megosztanunk legyetlen szobából álló lakásunkat német katonákkal. Apám testvére nádfedeles vályogházban, két apró szobában élt népes családjával, mégis két katonát kellett befogadniuk. Mi is nappal náluk tartózkodtunk, mert megkezdődtek a bombatámadások, és a pincébe menekültünk mindannyian.
Városunkat 1944. április 11-én „szőnyegbombázás” /így nevezték a kiterjedt, hosszú időn át tartó bombatámadást akkoriban/ érte. A magyarázata: hadiüzem és repülőtér működött, ezeket akarták megsemmisíteni a szövetséges angol repülők. Hatalmas pusztítás és sok ember halála volt a következmény. A romboló bombákból a külvárosi részekre is hullott, mert a Duna vezette a gépeket célpontjukhoz.
Itt halt meg egy fodrászüzletben egy tanárunk felesége. A tanár úr a fronton harcolt, de a felesége halála miatt szabadságot kapott, hogy a temetésen részt vehessen. Ő volt a templomban a kántor. Hihetetlen lelkierő kellett, hogy felesége gyászmiséjén végig orgonán zenével, kísérte a gyászszertartást. Két kicsi gyermeke maradt félárva, akiket anyai nagyszülők neveltek, mert apjuknak, a tanár úrnak a temetés után vissza kellett térnie a frontra.
Szerencsére a háború után hazatért, felnevelte fiait, nem házasodott újra. Tanítani kezdett a helyi iskolában éneket, testnevelést, irodalmat, rajzot. Szigorú, de kiváló tanár és példás életű férfi volt. Mi, diákok nagyon tiszteltük. A kántori feladatokat is ő látta el a templomban és a temetéseken. Erős lelke segítette elviselni a fájdalmas veszteséget.