Fellángolás 1/15

Fellángolás 1. rész.

A nő sokat szenvedett.
A férj rendszeresen kimaradozott, barátaival tivornyázott, vagy éppen a soros barátnőjénél töltötte a napot. A nő minden segítség nélkül nevelte két gyermekét, sokat volt egyedül, a napjait, csak a gyerekek kedves kacagása és néha-néha csínytevése aranyozta be. Kilátástalanul és szomorúságban teltek napjai, míg történt egyszer, egy vasárnapon, kopogtak az ajtón.
A nő kinyitotta, s előtte egy magas, barna, jóképű férfi állt.
-Jó napot!- köszöntötte a látogatót.
-Üdvözlöm, asszonyom.
-Segíthetek, valamit Önnek?- Jött a következő kérdés a nőtől.
-Igen, kérem, én vagyok az új képviselője a háznak, csak szerettem volna bemutatkozni, mert többször találkozunk ezután.
– A nevem: Barna Barnabás
-A nő kinyújtotta a kezét, s elrebegte a nevét. A férfi, bátorítóan mosolygott rá.
A nő gyomrában, valami elkezdett bizseregni, csak nézte az izzó tekintetet, s a szíve, majdnem kiugrott a helyéből. Úgy érezte, menten megfullad. Alig tudott pár értelmes szót kinyögni.
Ekkor a háta mögött megszólalt a kislánya, anya ki ez a bácsi?
A házunk egyik új alkalmazottja- felelte
-Szia, kicsim én Barnabás vagyok.
-S te ki vagy?
-Nórika a nevem, felelte a kislány.
-Nagyon örülök, hogy megismertelek, de most már mennem kell.
– Szia, kicsim.
-Viszontlátásra asszonyom, majd a közös költség szedésénél találkozunk.
A nő sokáig nézett utána, még el nem tűnt a szeme elől.
A közös költség szedése egy hét múlva volt esedékes, most tudatosan készült a találkozóra, haját megmosta, és a vállára eresztette, hogy jobban kiemelje zöldes-barna szemeit, kihúzta kicsit a szemhéját. Felvette testre simuló nemrég vásárolt ruháját, mely kidomborította, kemény alma alakú melleit és karcsú derekát. Egyre csak az ablakot leste, mikor tűnik fel a férfi, néha kinézett a lépcsőházi ajtón. A vágy egyre erősebben tudatosult benne.
Férje még vasárnap sem volt otthon, mert neki előbbre valók voltak a barátok és a barátnők. Kapcsolatuk egyre inkább elhidegült, már csak aludni, járt haza, nem sokat törődve a gyerekekkel sem.
A nő már az izgalom tetőfokán volt, teljesen a várakozás töltötte ki a perceit, amikor végre.
Kopogtak…
A férfi volt. Magas sportos alakján feszült a póló és a nadrág. A nő szíve újból őrült kalapálásba kezdett. Gyomra elszorult az izgalomtól, de rámosolygott a férfira.
-Jó napot!
-Üdvözlöm asszonyom!
-Jöttem akkor a közös költséget szedni.
-Rendben, rögtön hozom a pénztárcámat.
Addig hellyel kínálta, s eltűnt a szomszédos helyiségben.
A férfi körülnézett, milyen tisztaság, mennyi kép a gyerekekről, mind ez gondos asszonyi kézre utalt. Sajgott a szíve, mert eszébe jutott az albérleti szoba, ahol lakott, bizony onnan is hiányzott az asszonyi kéz. Gondolataiba merült, s nem vette észre, hogy a nő ott áll és bámulja.
-Na, itt is vagyok. – rezzentette ki az álmodozásból.
-Igen, akkor kérem az e havit, még nem változott.
-Tessék, mondta a nő.
Közben lehelete súrolta a férfi nyakát.
Érezte az eper édes illatát… milyen jó nő, gondolta… s milyen édes a lehelete.
Még egyszer megnézte, s tetszett, amit látott. Izzó szemei végig futottak a nő karcsú derekán, kissé megpihenve a melleken, és tekintetük találkozott. Mintha áram futott volna végig rajtuk, ám nem, mert kezdeményezni.
Eltette a pénz, majd gyorsan elbúcsúzott.

Folyt köv.