Amikor Klampár belépett a kocsmába földbe gyökerezett a TSz felszámolásakor segélycsomagba kapott gomicsizmája. Arca a tavaszibolya színeiben kezdett ragyogni.Ugy nézett a sarokasztal felé,mintha legalább is az anyósát látná.Pedig ott csak Bagari iszogatta sörét egy konyak társaságában.Vagy fordítva.
Klampár meglódult.
-Veled mi van itt te Istenverte?-kérdezte.Se nem haragoson,se nem vidáman,se nem kiváncsian.
Szegény Bagari azt se tudta,mit válaszoljon.
-Hát,mi ? Itt né,iszogatok!-Csöppönként nyelte az italt,úgy pislogott a komájára.-Há’miért? Nem szabad?
-Szabadni,szabad ! –motyogta,s el kezdte tapogatni barátja arcát..-Ne izgulj,csak nézem,hogy te vagy-e.Nem jön,hogy higgyem!
-Ittál ma valamit?
-Semmit!
-Akkor,talán beteg vagy? Az utóbbi időben szokott látomásod lenni?
-Nem!
-Na! Akkor elhiheted-konkluzionálta Bagari. Én vagyok csontostól,bőröstől. Lehet,hogy egy kicsit jobban nézek ki mint máskor.Hiszen tudod,hogy a nagy út előtt kiborotváltam magam.-Azt meg kell adni a legjobb őltönye volt rajta.(Abból az egyből)
-Tudod,hogy elutaztam.
-Hát ez az! Hogy elutaztál! Mikor érkeztél meg Angliába?
-Soha!
Klampár leült,elvette Bagari elől a maradék sört és felhajtotta.
-Ne izgulj! Miután ezt tisztáztuk fizetek én. Mert nagyon kiszáradt a torkom.-Nagyot bökögött,mint,ahogyan szokás,ha az ember gumicsizmában korzózik.Mélyen asztaltársa szemébe nézett,s várt.Aztán,amikor a csend már a söntésig folyt,közelebb húzta székét,lassan odahajolt.-Mondjad már!-üvőltötte.
Bagarinak egy ideig torkában ácsorgott az utolsó csepp konyak.
-Mit?-kérdezte kiváncsian,mikor az említett ital alácsúszott.
-Azt,mondd,te eltévedt hím selyemhernyó,hogy ha elutaztál,akkor,mit keresel itthon?
-Hát hazajöttem! Az ember,ha elutazik,egyenes következménye,hogy időnként haza is utazik.
-De egyszer megérkezik oda ahová utazik, te szerencsétlen! –morogta Klampár,törölte homlokát,s a söntés felé hadonászott a söröskorsóval.-Sört ide,mert rögvest elnedvtelenedek.
-Elnedvtelenedsz?-Bagari nagy szemekkel nézett az előtte ülőre.-Hogy te milyen választékosan tudsz beszélni,még gumicsizmában is.
-Most,ne az én gumicsizmás inteligenciámat ecseteld. Azt mondd,mi történt?
-Visszafordultam!
-Honnan?
-Franciaországból!
-Te fejre estél?
-Valamit mondott anyám,hogy kicsi koromban,mintha,de…Nem ez volt az oka.
-Akkor mi volt az oka?
-Az alagút!
-Nem mertél bemenni?
-Dehogynem! Bementem én.Nem volt semmi bajom.Még anyósom meg is kérdezte,hogy egy ici-pici klausztrófóbim sincs?
-És?
-Mit és? Honnan legyen nekem klauszta…akármim? Nem mondták,hogy azt is fel kell pakolni.
-Tehát már az alagútban voltatok?
-Benne!
Onnan fordultál vissza?
-Onnan! Már láttam a fényt az alagút végén.
-Már láttad a fényt?
-Igen! Anyósom úgy örvendett.Az asszony még le is fényképezte ujjongás közban.
-S te visszafordultál!
-Vissza!
-Miért fordultál vissza,te féleszű utazó?
-Hát,képzeld el,hogy fértem volna át én azon a kis lyukon?