A szőke, dupla copfos felszállt a vonatra a Déli pályaudvaron. Volt még ideje az indulásig, gondolta jobb helye lesz a kupéban, mint a zajos állomáson. Itt legalább kényelemben, biztonságban és legfőképpen, nyugodtan tud olvasni.
Bármelyik fülkét választhatta volna, hisz üres volt mindegyik egyelőre.
Befészkelte magát az egyik nyolcszemélyesbe, az ablak mellé, menetiránnyal előre. Kivette könyvét sporttáskájából és elhelyezkedett, bordó rakott szoknyáját eligazította maga körül.
Mielőtt kinyitotta volna az olvasmányt, elmélkedett kicsit. Az udvarlójára gondolt, őt látogatta meg a váci laktanyában. Izgalmas kalandot éltek át. Ugyanis annyira belefekedkeztek egymásba, hogy rossz vonatra szálltak ami nem Pestre, hanam Vecsésre vitte őket, mivel a férfi mindenáron el akarta kísérni a lányt. Viszont, Vecsésre nem volt engedélye, kilépője, kutyafüléje. Rettegve tekintgettek körben amíg a buszra vártak, nehogy felbukkanjanak a fehér kesztyűs VÁP- osok. Vitték volna a katonát a fogdára ezért az engedetlenségért, amit a szerelem okozott. (Lehet innen ered a szerelem sötét verem mondás.)
Szerencsére megúsztak mindenféle ellenőrzést és elbúcsúztak egymástól.
A lány elmélázva nézett ki az ablakon, nem látott semmi mást, csak a friss emlékképeit. Nem látta, amikor a nagydarab fickó felkapaszkodott a lépcsőn, de ha látta volna se tehet semmit.
Halk sikollyal nyílt a fülke ajtaja, belépett a sötét, tésztaképű figura, és leült az ajtó mellé. Az áporodott ápolatlanság szaga töltötte meg a légteret.
A szöszi, kinyitotta a könyvet, de nem látta betűket, csak hallott. Egy hangot ami megzavarta és félelemmel töltötte el. Egy zipzár hangját, majd a halk zihálást, egyre erősebb váltotta fel. Arccal a könyv felé maradt, szeme viszont oldalra nézett egy pillanatra. Kétségtelen, megbizonyosodott róla. Igen, a hatalmas állat a sarokban ülve, rázta a markát, rázta az abban lévő húscafatot. Émelygett, felfordult a gyomra. Menekülésre gondolt. De hova?
Ha feláll, ha fel tud állni egyáltalán, a dög ráugrik, mert megzavarta. Nem mert kockáztatni. Hányszor hallotta már : Hagyd, előbb szabadulsz ! Nem rá értve mondták ezt, csak úgy általánosságban.
Talán maradni kéne, talán nem bánt – gondolta.
Térdén reszkettek a lapok, bámulta őket. Minden izma megfeszült. Várt.
Egyszer csak csend lett. Nem mert odanézni.
Halk motozás. Éles sikoly, az ajtósín hangja.
A lány mozdulatlanságba merevedett, majd körbepillantott. Eltűnt a nagydarab férfiállat, a műbőrülésről lassan csorgott a földre váladéka.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Felkavaró történet. Hosszú idő kellett, hogy feldolgozd. (Ha veled történt. Abból gondolom, hogy igen, mert ha csak látod az esetet, akkor szerintem a lány segítségére sietsz valamilyen módon.) Most legalább kiírtad magadból. Az a borzasztó, hogy ebben a helyzetben nem tudott senkihez fordulni.
Üdvözlettel: János
Köszönöm, hogy olvastál János !
Tudod az a szomorú, hogy sok hasonló történet lehet az emberekben, jó mélyen elásva.
üdvözlettel : Edit
Kedves Edit! Prózaírásban is megvillantottad tehetséged. Feszes, tömör, önmagáért beszél ez a történet, jó tollal előadva. Egyetlen megjegyzést engedj meg. A vége hatásosabb, ha a következtetést az olvasó mondja ki. "….bomlott agyú féreg" Szerencsésebb befejezés a fiatal lány reakciójáról beszámolni. Leírni, mit csinált, hogy viselkedett azt követően, hogy a férfi leszállt. Üdvözlettel: én
Igazad van, kedves Bödön, gondolkodom a megoldáson. Köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél, Te aki igazán otthol vagy a prózában. Lelkem simogattad szavaiddal.
Szeretettel: Edit
Szia Edit! Látom átalakítottad egy kicsit a végét. Sztem így jobb! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm Bödön! Szeretettel: Edit