Szemben a Nappal,
háttal a szélnek
röptet a hajnal,
madarak térnek
utamból.
Hűs pocsolyában
fürdik a gerle,
meztelen lábbal
gázolok benne
sietve.
Tüskefa szaggat,
serked a vérem,
szám, szemem hallgat,
tiltja szemérem
panaszom.
Homokot szórok,
nyomom takarja,
út menti bokrok,
akácfa lombja
rejtenek.
Senki se sírjon,
senki ne bánja,
vissza se hívjon,
egy más világba
elmegyek.
2 hozzászólás
“Senki se sírjon,
senki ne bánja,
vissza se hívjon,
egy más világba
elmegyek.”
Majd egyszer, remélem, hogy az még sokára lesz,
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Remélem, hogy még egy kicsit vár az a más világ. De sose lehet tudni. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati