Szükségem van Rád.
Kell látnom, hogyan ragyog fel a szemed, amikor meglátsz.
Kell a mosolyod.
Kell a bizsergés, amit ujjaid váltanak ki, találkozva a bőrömmel. Mákonyom vagy, ígéreteiddel elandalítasz.
Nélkülözhetetlen már a hazugság, – várj, jövök. Mert mindketten tudjuk, hogy a szó elröppen, de előtte végigszáguld az ereimben, feldob, álmodoztat, – és ennyi.
Játék ez, flört, ami éltet, táplál.
Jó, hogy elfogadod ezt a helyzetet, társam vagy ebben is.
Nézel vágyakozva,, mert azt látod, ami voltam. Észre sem veszed, mennyire hatott rám a gravitáció, hajdan hetyke mellemen már a melltartó is nehezen segít, a fenékvonal is igencsak lelapult.
Alakom vénuszi lett.
Az a baj, hogy nem milói, hanem willendorfi. Ezt nem akarom, hogy lásd.
Mert kevésbé kiábrándító az ígéret, ami ígéret marad.
De szükségem van Rád.
1 hozzászólás
Na ez jó volt! tetszett! Találjon rád az a mosoly!
szeretettel-panka