Lapozz egyet!
Látod, minden, de minden üres lappal kezdődik.
Ugyanúgy érvényes ez az égi világban, mint a földi létben. Van benne árnyalati különbség, ami azonban a lényegen nem sokat változtat, csak éppen annyit, ami ahhoz elegendő, hogy bárhol önmagunk lehessünk.
Ha létezik vég – gondolta két öltés között a cipész, – akkor ezzel a felismeréssel neki is tisztában kell lennie, nem tehet, úgy, mintha – majd folytatta hullámzásra hajazó kézmozgását.
Magának varrt. Egy olyan lábbelit, amellyel képes lesz beszélni érzésiről, őszintén szólhat az összes létezőhöz, és ezalól a halál sem kivétel. Ez a kivételesnek tűnő állapot, nem ismer kibúvót, tűri ugyan a totojázást, de aztán nincs mese, azaz mégis van, mert az igazán megélt pillanatok örökkévalóságba öröklődnek. A felhőken átvillanó napsugarak élnek így.
Ebben a pillanatban életre kelt a tűnek hegye és ujjbegybe hatolt.
– Most pedig evezz vissza velem – szólt rá a kibuggyanó mesterére – oda, ahol vagyunk.
– Megérkeztünk – kacagott, fel kissé ijesztően, a nyomok, az Ösvény ismerője. – Itt vagyunk, csak más utat taposott bakancsunk. Látod, minden, de minden üres lappal kezdődik. Még az eltérés is, tudva azt, hogy ez a lényegen nem sokat változtat.
Születésétől fogva a siketnéma cipész teremtménye vérrel áldatott. Eljött az indulás ideje, hiszen teljes mértékig készen állt.
– Legfőbb óhajom, hogy már haladjunk. És neked? – kacsintott pajkos könnyedséggel a cipőfűzőjére.
– Nincs eltitkolni valóm előtted. Néha el fogok tűnni, látszatra nem leszek, amíg át nem haladok tíz élettapasztalaton. Egyszer-egyszer szürkeségbe kuporgok, míg te áttetsző burokkal követsz. Lehet, hogy olykor azt fogod érezni, hogy megtörtek, de tudd, én pontosan ekkor foglak leginkább keresztezni. Ez az én bakancslistám, ahogyan a könny-mosoly-fájdalom-derű-alázat-düh-konokság-szívesség-béke-szárnyalás alagútján keresztül elérek hozzád, együttlétünk közepébe, ahol szöveteink végérvényesen összefonódnak. „Míg a világ, s két nap.” – mifelénk ezt így szokták mondani.
Gyémántszál szeli
át a csengő lábbelit.
Engem mennybe vitt.
6 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Nagyon sok értékes gondolaot hoztál!
Szinte filozófikus elméleteket.
Még kell jönnöm és többször átmenni rajta!
,,,most csak idézem ezt a részt!:
". Ez az én bakancslistám, ahogyan a könny-mosoly-fájdalom-derű-alázat-düh-konokság-szívesség-béke-szárnyalás alagútján keresztül elérek hozzád, együttlétünk közepébe, ahol szöveteink végérvényesen összefonódnak. "
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét
leszek
kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy vagy.
🙂
Üdvözletem!
Kedvées Eferesz!
Ahogy írtam is,okyan sok gondolat,létezik
benne,hogy nem lehet csak általánositani…
"Látod, minden, de minden üres lappal kezdődik. "
…csoda jó meglátás
" Látod, minden, de minden üres lappal kezdődik. Még az eltérés is, tudva azt, hogy ez a lényegen nem sokat változtat."
…ez kihangsulyozza az elöbbbit!
"- Nincs eltitkolni valóm előtted. Néha el fogok tűnni, látszatra nem leszek, amíg át nem haladok tíz élettapasztalaton. Egyszer-egyszer szürkeségbe kuporgok, míg te áttetsző burokkal követsz"
…nagyon jó
Gratulálok:salor
Szép napot
leszek
Szia!
Legyél.
🙂
megint itt
A befejezés csoda jó!
""Míg a világ, s két nap." – mifelénk ezt így szokták mondani."
és…Gyémántszál szeli
át a csengő lábbelit.
Engem mennybe vitt."
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia!
Köszönöm, bár az idő elszaladt.
🙂