Füstbe ment terv

1849. Július 31.

Sötét, sárga színekbe burkolózott a kopár, kietlen táj. A harc végeztével csak azok a halottak maradtak ott, akiket az este közeledtével már nem vihettek el. A nyugati derengés elmúlt, az eget a hold uralta és a hüvös, suttogást idéző szél. Majd egy alak felkel a földről, sziluettje lassan forog, körülnéz. Mind elestek…
– Most komolyan…?!
Csalódott kitörése érthető. Imént leírt P. Sándor azóta is a vidéken kóborol, olyan csatát keresve, amiben bátran eleshet hazájáért. Hát kérem, mi ez, hogy százak meg tudtak halni, csak ő nem?

*

2010. Június 6.

– …egy rádióhallgatónk élőben telefonál a helyszínről. Mit látsz Robi?
– Öö, hát egy köpcös kis alak karddal hadonászik a miniszterelnök felé, és azt mondja, kész megölni őt hazaárulás miatt… Szóval csak a szokásos szélsőjobbos, hagyományőrző ruhában.
– Tehát semmi különös. Köszönjük, Robi, most folytatjuk műsorunkat az MR2 Petőfi rádióban.