A padlóra a hold szőtt ezüstös lábtörlőt.
Kint az éjszaka sötét füstje gomolygott, bent az illatod szivárványszínű párája töltötte meg a tüdőmet, ami olyan mohón kapkodott e bódulatba ringató emlék, e velőtrázó gondolat, e szívet hevesebb dobogásra késztető érzés után, mint fuldokló a levegőért.
Elhaló sóhajom elnyelte testetlen jelenléted.
Gabihoz
By dende
8 hozzászólás
Jól látom hogy ez néhány szavas emlékezés? Nagyon rövid, mégsem érzem úgy hogy hiányozna belőle valami.
kedves Arthemis!
emlékezés? hiány. ülni a hiányban. hiányra emlékezés.
köszönöm, hogy olvastál.
üdv: d
Nagyon érzelmes. Olyan jó olvasni. De ki az a gabi? XD
Amilyen rövid az írásod, olyan szép és költői… és… igen, nagyon ott van benne a hiány… az a nagyon erős érzés, amit csak egyetlen személy jelenléte tudna megszüntetni… és ami olykor fájdalmas is egy kicsit
Azt hiszem, beleillene a "prózavers" kategóriába is
de itt is jó…
Üdv: barackvirág
Szép ,érzelmes költői.Jó volt olvbasni.Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Ngaboru, ne kérdezz butaságot!
=)
kedves Barackvirág és Hova!
köszönöm, hogy olvastatok, és hogy nyomot hagytatok róla!
üdv: d
Szia!
Rövid, mégis tele mondanivalóval, érzéssel. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
köszönöm, hogy olvastál, kedves Rozália!