Messze innen, Meseerdő nyugati szélén található egy kedves, barátságos falucska, Sajtmező. Ha betévedünk ide első pillantásra nem tapasztalunk semmi különöset, eltekintve attól, hogy a friss, finom sajt illata ködként telepszik a helységre. Azonban, amint megszólítjuk az első szembejövő falubélit, máris tájékoztatást kapunk a falu látványosságáról: Gerzson egérről.
Gerzson Sajtmező legszélén, ott is a legeldugottabb és legapróbb házikóban lakott. A faluban ritkán lehetett látni: havonta egyszer dugta csak ki bajszos orrát kicsi otthonából, hogy elintézze az esedékes nagy bevásárlást. Postaládájához is csak hetente egyszer volt mersze és bátorsága kimenni, és összeszedni
leveleit. S hogy miért volt ilyen félénk és titokzatos? Nos azért, mert mérhetetlenül nagy, csúnya, lógó fülei voltak, és valahányszor ránézett valakire a másik szemében is mindig azt látta, hogy mérhetetlenül, nagy, csúnya, lógó fülei vannak, és hát hogy néz ki egy egér lógó fülekkel?
A falusi jóindulat persze nem kímélte szegény Gerzsonunkat. Az ifjúság folyton csúfolta, az éjszaka közepén gúnyolódó dalokat adtak elő neki szerenádként, büdös, romlott sajttal dobálták otthonát. Az idősebbek mindenféle rosszindulatú pletykát terjesztettek róla. Például olyanokat, hogy valójában egy elefánt az apja, vagy hogy egy félresikerült kísérlet eredménye az otromba füle. Volt, aki szentül hitte, hogy Gerzson egy különös éjszaka érkezett űrlények társaságában, és azt a feladatot kapta, hogy figyelje a Földet. Ezt a megfigyelést pedig a fülnek álcázott adó-vevővel teszi: az egyik füle arra szolgál ugyanis, hogy távoli kilométerekről is kihallgathassa bárki beszélgetését, a másik fülével pedig továbbítja világűri társainak az összegyűjtött információkat. Szó, ami szó, a közmegvetés, a közgúnyolódás tárgya volt szegény Nagyfülűnk.
Az évek folyamán Gerzson szinte teljesen belenyugodott abba, hogy teljesen egyedül, szomorú magányosságban fogja leélni életét. Szülei pár évvel ezelőtt költöztek a Cin-hegységbe, de arra sajnos nem volt lehetőségük, hogy fiúkat is magukkal vigyék. A szerelem egész életében elkerülte, csúnya fülei miatt udvarolni sem mert egérlány társainak. Barátai sem voltak, illetve az óvodában még akadt egy játszótársa, de amint elkezdték csúfolni, hogy ha a Nagyfülűvel barátkozik, akkor neki is hatalmasra fognak nőni a fülei, hátat fordított Gerzsonnak.
Magányos napjai megszokott rendben teltek: reggel beágyazott, megreggelizett, megnézte a legfrissebb híreket, majd az íróasztalához ült és órákon át a dédnagyapjától örökölt külföldi képeslapokat, útikönyveket nézegette. Titokban mindig arról ábrándozott, hogy bejárja az egész világot, új területeket fedez fel, neve bekerül a 100 leghíresebb egér című enciklopédiába, és felfedezi a szerelem rejtelmeit is egy csodaszép egérlány oldalán. Délben felkelt álmai mellől, megebédelt, rendbe szedte kicsiny kuckóját, aztán a a nap hátralévő részét különféle nyelvek tanulásával töltötte. Délutánjai során több tucat nyelvvel megismerkedett, hogy ha egyszer valóra válnának álmai és beutazná a Föld minden országát, akkor sehol ne kelljen szégyenbe maradnia. Vacsorára mindig almát evett sajttal miközben kedvenc műsorait megnézte a tévében. Mindig korán hajtotta nyugovóra a fejét, és soha nem álmodott másról csak arról, hogy egy hatalmas léghajón utazik ahonnan belátja az egész világot. Ha nem is volt felhőtlenül boldog az élete, a napi megszokott dolgai némi megnyugvást, harmóniát teremtett számára.
Egy virágba borult tavaszi délelőtt azonban fenekestül felforgatta az addig megszokott életét: egy ismeretlen egér költözött szomszédságába.