Gondolatok

Leírni a lehetetlent annyi, mint felszállni a felhôk közé vagy járni a vízen. Nem képtelenség, csak nagyon nagyon nehéz. Én is ezt próbálom megtenni most már évek óta. Leírni azt ami bennem van, hogy elolvashassa akinek szól és talán kitegye a falára, hogy majd évek múltán arra pillantva elmosolyodjon vagy hazatérve megmutassa a gyerekeinek, hogy "látjatok ezért ô az apukátok". Szerelmesnek lenni jó dolog, de még jobb szerelmesnek lenni. A két szó, bármennyire is úgy tûnik, nem ugyanaz. Talán a hangsúly miatt, vagy tán az érzés más, amit e két szó ébreszt az emberben, mégis más. Egyiknél nem érdekel hol járt azelôtt és hogy kivel találkozott. A másiknál viszont majd beleôrülsz, hogy nem vele lehetsz és megint csak róla álmodhatsz, nem mellette. Én utóbbiba csöppentem bele, mikor a szeretlek kimondása után nagyot dobban a szíved és a mennyekben érzed magad, amikor kedvesed csókkal válaszol.
Egyik kapcsolat sem könnyû és nehéz tökéletesen viselkedni. Mindig vannak nézeteltérések és sajnos ezek ellen semmit nem lehet tenni, pedig milyen jó lenne. Bár a veszekedéseknek is vannak jó oldalai. A békülés gyönyörû dolog, hiszen utánna ráébredsz, hogy meghalnál nélküle és jobb ölelkezni, mint egymásnak vágni éles tárgyakat és szavakat. Mégis elkövetjük a hibákat, újra és újra. Akaratunkon kívül is elkésünk, félrelátunk dolgokat, rosszat szólunk és nem veszünk észre. Hibáknak hívjuk ôket, amik nagyon is jót tesznek az ember azon tulajdonságai miatt, hogy tanulunk belôlük. Nehéz jól viselkedni, az ember könnyebben tesz rosszat, de utánna mardossa a bûntudat, ami szintén jó dolog. Ha ez az égetô fájdalom nem lenne, talán sose jönnénk rá a hibák forrására vagy be se látánk ôket. De van és éget, jobban, mint valaha és megálljt mutat. És ismét jön a szerelem, a boldogság és az öröm.
Szóval nehéz dolog a szerelem, a szárnyak, amiket kapsz, hogy repülni tudjál igen súlyosak. De mégis szállsz velük! Messze fenn a csillagok között, megérintheted ôket és beleihatsz a Tejútrendszerbe. Láthatod a Földet kívülrôl, sebesen repülhetsz végig az idôn és messzi gyönyörû tájakra tévedhetsz. És a legszebb az egészben, hogy mindezt nem egyedül kell megtenned. Ott van melletted a kedvesed, a szerelmed, akinek a szemei maga a fény, amelyet visszavernek a csillagok. Ezért leírhatatlan a szerelem. A fény amelyet látunk, tudjuk mi, érezzük, de képtelenek vagyunk megmagyarázni. Így hát, szerelmes barátom, ne késs el és nézz az órára, mely ventillátorként forog a falon, és mond el a kedvesednek, hogy szereted, ahányszor csak tudod és amíg lehet.