A mediterrán nyári napfényben fürdő Paralia Kateríni főutcáján sétálgatok. Bár már kb. 15 órát mutatnak az órák, a hőség mégsem csökken. Ínycsiklandozóan kelleti magukat a szebbnél szebb gyümölcsök a zöldséges utcai standján. Az adoniszi termetű, kimondottan férfiasan szép zöldséges, amikor megtudja, hogy magyar vagyok, barátságból a nála vásárolt csodaszép kb. 2 kg mézédes szőlőhöz még ,,grátisz" ad két szép fürtöt és felhívja a figyelmemet, hogy zöld árut és gyümölcsöt csakis nála vegyek ezután! Az utcán nekiálltam a hűs szőlőt csemegézni. Tovább sétálok. Hirtelen ismét ínycsiklandozó illatokat kezdek érezni. Pékségből jön az illat. Ide muszáj betérni! – nyeltem egyet. A kis, kövérkés, kerek arcú pékmester nem hagy elmenni vásárlás nélkül. Veszek két kifliszerű süteményt. Jó lesz az a szőlőre!
– Csak ennyi …! olvasom le a csalódást az arcáról, majd Ő is kínálgatja a többi termékét.
Én viszont udvariasan elköszönök és tovább megyek. Betérek a mellette lévő fűszerüzletbe.- – Ni csak! – hökkenek meg – itt is a pékmester árul …?
Becsukta a pékségét és ideszaladt kiszolgálni engem, a VEVŐT?
Így, csupa nagy betűvel-
Ugyanúgy megtárgyaljuk a választékot, ugyanaz a kedvesség a vevő és a munkatársai iránti figyelem, mint a péknél. Később tudtam csak meg, hogy a pék és a fűszeres ikertestvérek. Veszek egy üveg bort és egy-két doboz hideg kefirt. A kefireket a bolton kívül, az árnyékban fogyasztom el. Jól esik az a meleg miatt. A sétát azonban rövidesen sürgősen félbe kell szakítanom. Történt ugyanis, hogy a szőlő és a kefir megtették együttes ,,hatásukat" és ezt a péksütemények sem ,,semlegesítették". Ez okból tehát sürgősen haza kellett térnem a bérelt lakásunkra. Ahogy a görögöknél hallottam, a melegben árt a rohanás. Ez nincs minden esetben így. Nekem most kimondottan hasznos volt!
1 hozzászólás
Ha rohanni kell, nincs mese, akár meleg van akár nincs. De jók is ezek a nyaralási emlékek!:) Üdv: én