Gránátalmafa 1 rész

Kukac benyitott a „lila egerek” nevű ivóhelyiségbe, és könnyed mozdulattal suhant be az ajtón. Füst és balegyenes csapott az arcába. Ettől kizuhant a kocsma előtti kuka mellé, és ott is maradt ülve. Visszafordult ültében az ajtó felé, amelyik éppen becsukódott.
-Nem tudtam, hogy zárva vannak-mondta a nyílászárónak.
-Nem vagyunk zárva-szólt vissza az ajtó.
-Akkor mi a probléma?
-Belépőjegy, vagy meghívó-volt a rövid válasz.
-Belépőjegyem van.
-Mutassa!
Kukac felállt, megfogta az eddig a táraságában tartózkodó kukát, és nagy erővel az ajtónak dobta. Tokkal együtt beszakadt, amire ordítás volt a válasz. Leporolta magát, és besétált a szabaddá tett bejáraton. Benn egy birkózó külsejű egyén hentergett a földön egy kukával, és sok-sok törmelékkel.
-Keres valamit?-Kérdezte Kukac némi részvéttel a hangjában.
-Az ön belépőjegyét, de már megtaláltam. Érvényes.
-Ennek igazán örülök.
-Kérem, legközelebb ne tessék táskával együtt odaadni. Itt nincs ruhatár, és ettől függetlenül, az elhelyezett értéktárgyakért felelősséget nem vállalunk, de jó áron felvásároljuk.
-A kuka nem az enyém.
-Ez nem kizáró ok.
-Jó. Én magának adom, nekem már nem kell.
-Jó kis darab, sok minden elfér benne. Köszönöm.
-Viselje egészséggel.

Kukac beljebb sétált a helyiségbe. Mit keres ő itt? A dolgok nem történnek csak úgy. Tegnap este Kukac összefutott Zabás nevű haverjával, aki elmesélte neki, hogy a környéken egy új banda tűnt fel, és az est folyamán péppé verték kedvenc orgazdájukat. Zabás csőlábúaknak nevezte el őket a nadrágjuk miatt.
Zabásról csak annyit, jó neve van a környéken, főleg az óta, mióta egyszer két falat vajas kenyér között dagadtra verte az éppen a városban állomásozó cirkusz erőművészét. A „Tengeri hordó” nevű csapszék pultoslánya miatt történt. A lányt Sajtocskának hívják, ki tudja miért?
Zabás és Sajtocska között erős érzelmi szálak szövődtek. Ez néha megmutatkozik a lány arcán, ami szintén szövődmény. Hiába, Zabás nagyon tud szeretni.
Megbeszélték Kukaccal, hogy találkoznak a „Lila egerek”-ben, mert az a törzshelye az új bandának.

Most itt van, tehát kényelmesen leült az egyik asztalhoz, és elmélyülten figyelte, amint renoválják a bejárati ajtót. Gondolataiba mélyedve tanulmányozta a helyiség szúnyogmintás tapétáját, és már éppen azon volt, megbeszéli a jegyszedővel, hogy jön még más is, aki itt nem törzsvendég. Nem érdemes javítómunkát végezni, de már késő volt. Nagy robajjal repült be egy festékes vödör egyenesen a birkózó külsejű ajtónálló fejének. Zabás megérkezett. Leült Kukac mellé és fújt egy nagyot.
-Úgy látom, még nem késtem el.
-Aha, te honnan szerezted ezt a kitűnő belépőjegyet?
-Itt a sarkon festegetett valaki egy reklámszöveget a falra, tőle béreltem.
-Nem fogja hiányolni a munkaeszközét?
-Nem tudom, szokás-e a kórház falára reklámszöveget festeni, ugyanis hirtelen megbetegedett szegény.
-Nehéz, és veszélyes szakma lehet. Jön még valaki?
-Üzentem több cimborának is, ha ráérnek, és éppen szabadlábon vannak, akkor jönnek.
Ebben a pillanatban benyomult a bejárati ajtón egy tűzoltó létra, és rögtön utána repült egy kerti pad. A jegyszedő ezekkel a tárgyakkal is talajgyakorlatokba kezdett. A tárgyak után egy férfi és egy nő jött beljebb. Baldog, és hitvese Pengécske. Leültek Kukac és Zabás mellé. Pengécske idegesen dobolni kezdett az asztalon nagy, erős, és éles körmeivel.
-Bobó nem tud jönni-mondta.-Éjjel elcsípték besurranás közben.
-Fintor és Dagi sem-szólt Baldog.-Verekedés közben rájuk dobták a bárpultot a „Fekete kotyvalék”-ban.
-Hát akkor ennyien maradunk-sóhajtott Kukac, mert eszébe jutott közben a többi híres barátja, akikkel akár egy egész városrészt ki lehetne verni bármilyen kocsmából. Most sajnálja, hogy messze vannak, és csak egy hét múlva lesznek itt.
-Éhes vagyok-szólt Zabás.-Nincs itt valami kaja?
Miközben Zabás leadta a rendelését a pultnál, egymás után sétáltak be a csőlábúak, és letelepedtek a hosszú asztalnál. Kukac felállt és odament eléjük.
-Beszélhetnék veled?-Szólította meg egyiküket.
-Tessék haver, mondjad.
-Van itt a környéken egy kedves, öreg orgazda, akit mi a szívünkbe zártunk, de ti kissé átalakítottátok a külsejét. Ráadásul egy ideig nem tudja üzemeltetni a boltot, és ez nekünk kellemetlen.
-Azért tettük, mert keveset akart fizetni az áruért.
-Talán meg lehetett volna alkudni vele.
-Nem szeretjük a sok macerát, a környék jól tenné, ha elfogadná a szabályainkat.
-Itt kialakult szabályok vannak.
-Verekedni akarsz?
-Már hiányzik nekünk egy kis testmozgás.
-Nem vagyok semmi jónak az elrontója-ezzel nagyot rúgott Kukacba, amitől az kissé odébb gurult.
Nagy röhögés a hosszú asztalnál. Szinte mindkét tábor egyszerre ugrott a „táncparkett” közepére. Zabás megszédült egy pofontól, de közben a kezébe akadt egy asztal. Ezzel folytatta a küzdelmet. Pengécske megsimogatta az egyik csőlábút, mire az ordítva, vérző arccal kirohant az utcára. Illetve rohant volna, mert a birkózó külsejű jegyszedő megfogta.
-Fizetés nélkül nem illik távozni-szólt, és elkezdte leverni rajta a számla rá eső részét.
-Számla rendezve-mondta, és kihajította az ajtón.
Közben bent elszabadult a pokol. Egyszer csak azt vették észre, hogy négyen állnak a terem közepén lihegve. Zabás kezében csak egy csonka asztalláb. A bárpult körberakva a csőlábúakkal szépen, ízlésesen elrendezve. Az egyik sarokból nyögés hallatszik, a bárpult mögül rekedt köhécselés, de egyébként néma csend.
-Halló, fizetek!-Szólt Kukac.
Lassú léptekkel jött elő a tulajdonos, és megállt a négyesfogat előtt.
-Hölgyem és uraim, a számlájuk rendezve van. Ez a társaság amúgy is a bögyömben volt. Kérem, hogy távozás előtt fáradjanak az irodámba, beszélni szeretnék magukkal. Egy megbízásról lenne szó, és éppen ilyen emberekre van szükségem hozzá.
Átmentek az ivóból nyíló irodába, ami egy nagy kerek asztalból, és székekből állt csupán. Mindannyian letelepedtek.
-Fiatalabb koromban matróz voltam-kezdte a tulajdonos.-Néha csempésztünk is, ilyenkor bérmatrózokkal dolgoztunk együtt. Egyszer nagyon összehaverkodtam egy arab fickóval, mert megmentettem az életét egy veszélyes akció során. Hálából adott nekem egy régi írást. Azt mondta kincset ér, de én egészen addig nem tudtam lefordíttatni, míg nem járt itt a kocsmában egy földije, és meg nem tette nekem. Leírtam erre a papírra.-Ezzel átnyújtott egy cetlit Kukacnak, aki olvasni kezdte.
Érték a föld alatt, felbecsülhetetlen.
Milliók boldogsága lehet keresztül egy életen.
Fogyasztható, s nem apad el soha.
Kincset adó szelence, gránátalmafa.
Keresve, kutatva nem találhatod,
Csak ha tiszta szívvel látni akarod.
-Hát ezt a kincset szeretném, ha felkutatnák nekem-szólt a vén matróz.-Osztoznék azokkal, akik ezt megteszik.
-Kevés az információ-kezdte Kukac.-És nekünk nincs is pénzünk utazgatni.
-A pénz nem számít, én finanszíroznám.
-Miért biztos benne, hogy megtaláljuk, vagy hogy létezik ez a kincs?
-Nem vagyok biztos benne, de így soha sem fogom megtudni az igazat. Önök nem kíváncsiak rá?
-Végtére is, érdekel az ügy, nem fiúk?-Nézett a többiekre, akik bólogatni kezdtek.-Úgy sincs most semmi jó üzlet kilátásban.
-Akkor megegyeztünk, ezen túl hívjanak csak Tom bácsinak.
-Rendben, Tom bácsi. Sosem iszunk?
Aznap késő éjjelig ittak.