Emlékeimből
A fürdőszoba ablakán kiláttunk oda, ahol – az épülettől kicsit távolabb – tüzelőtároló kamrák sorakoztak. A házban több család lakott, elég sok gyerek gyűlt össze az udvaron. Voltak kisebbek, nagyobbak, fiúk és lányok. A tágas helyen együtt jókat játszottak, néha összevesztek. Egyszer egy csapat gyerek egy jól megtermett, németjuhász kóbor kutyával vonult be az udvarba. Szelíd állat volt, biztosan hozzászokott a gyerekekhez, mert játszottak vele, lovagoltak rajta, mindent békésen eltűrt.
Türtént egy alkalommal, hogy nagy kutyaugatásra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon. Mit látnak szemeim? Az egyik kamra ajtaja félig nyitva, ott állt behúzódva Elekes bácsi, kezében baltával hadonászik kifelé. Ki se mert jönni, – de hiszen, jobban is tette, mert az állat jogosan védte magát a felfegyverzett embertől. Csak ugatott, csaholt, ellenfelét kijönni nem engedte, ezzel is a világ tudtára adta, hogy védekezik.
A gyerekek félkört alkotva figyelték az eseményeket, csodálkoztak, hogy a szelíd állat milyen dühösen viselkedik; némelyikük kárörvendőn kuncogott, mert Elekes bácsi nemegyszer már őket is megkergette.
Nem akart elülni a zaj, ezért kicsit később az ablakból arra kértem a gyerekeket, hívják el onnan a kutyát, hogy kiszabadulhasson Elekes bácsi. Két gyerek elindult, szelíden elterelték az állatot, a fogságból szabadult szomszéd pedig gyorsan otthagyta a csatateret.
Ilyen volt a mi idős szomszédunk. Se a gyerekekkel, sem az állatokkal nem tudott bánni.
3 hozzászólás
Bizony, vannak akiket megkeményít az élet, és idős korukban már nehezen viselnek el bárkit, mármit maguk körül….örülök, hogy szerencsésen ért véget a történet…:)
üdv:Roni
Kedves Kata!
Az agresszió legtöbbször sértődésünk, csalódottságunk vagy visszautasítottságunk reakciójaként jelentkezik. Az ember a stressznek csak bizonyos mértékét tudja elviselni, a harag különösen sok feszültséghez vezet. A fiataloknál a test ugyan fel tudja dolgozni az agressziót, de a kor előbbre haladtával elveszítjük ezt a képességünket. Ezért van az, hogy az idősebb emberek – főleg a férfiak – az életükben elszenvedett összes vélt, vagy valódi sérelmüket a náluknál gyöngébbek /pld. gyerekek, állatok/ ellen fordítják.
Ez a rövidke kis írásod ennek jó példája!
Judit
Kedves Judit!
Nagyon jól látod a tényeket. Különös ember volt – feleségestől. Egy ideig egy cégnél dolgoztam vele néhány évig és még szívességet is tettem nekik, amikor hozzájárultam ahhoz, hogy a megosztott lakásban hozzájárultam ahhoz, hogy az én konyhámon keresztül járhassanak be az egyetlen szobájukba. Végül megbántam, mert úgy viselkedett, amit nem lehetett eltűrni.
Köszönöm, hogy olvastál és véleményezted az írásomat.
Szeretettel: Kata