Gyermekkorom emlékei (születésem története)

Az ötvenes évek végén még csak egy kis falu volt, ahol születtem a fővárostól nem messze. Szüleim szegények voltak. Talán ez volt az oka, hogy engem már nem akartak. Meg talán az is, hogy volt már két testvérem, egy bátyám meg egy nővérem. Abban az időben a fogamzásgátlást még nem ismerték olyan széles körben, főleg vidéken nem. Így akaratuk ellenére megfogantam.

Szerettem volna látni apám arcát, mikor megtudta, gyarapodni fog a család. Összedugták a fejüket, mint két bölcs, hogy döntsenek, sorsom felöl.

-Nem kell már ez a gyerek, el kell vetetni, mondta apám. Fel kell menned Pestre, anyámhoz, ő majd elvisz egy kórházba.

Anyám nagyon félt. De mit volt mit tenni, felutazott a Pesti mamához. Először nem is merte megmondani, hogy valójában miért is jött.

A mama értetlenül fogadta anyám látogatását, hisz nem igazán szerették egymást. Két napot töltött a fővárosban nagyanyámnál, majd dolgavégezetlenül hazautazott. Otthon nem merte megmondani, hogy nem volt a kórházban és engem még mindig a szíve alatt hord.

Majd forró vízbe ülök, vagy ugrálok az ól tetejéről, majd nehezet emelek, talán így majd elvetélek, gondolta és úgy is cselekedett.

De én nagyon ragaszkodtam az élethez, vagy valaki ott fen vigyázott rám. Teltek a napok, a hónapok. Anyám szépen gömbölyödött, de talán azért, mert amúgy is egy kicsit telt volt, nem látszott rajta a terhesség. Csak meghíztam egy kicsit, mondta a kíváncsiskodóknak, meg apámnak is.

De) végül eljött az idő, mikor már nem bírtam tovább az anyaméhbe,-a világra akartam jönni. A fájások egyre sűrűbben jelentkeztek. Hívjátok a bábát, szólt át a szomszédba, mert mindjárt szülni fogok. A szomszéd egy kicsit meglepődött, hisz ő is úgy tudta, hogy anyám nem várandós, de azért elszaladt a bábáért, aki a közelben lakott.

Ordítva jöttem a világra, de, hogy miért sírtam? Hisz már én akartam annyira kibújni anyám méhéből

Apám, volt, amikor napokig nem jött haza a munkája miatt, így nem is tudta, hogy megszaporodott a család. Szombat este mikor hazaért, anyám elújságolta neki, a hírt, hogy megszülettem..

Először elcsodálkozott, majd nagyon mérges lett. Szó nélkül kifordult a házból és eltűnt az éjszakába. Meg sem nézte a fiát, visszament dolgozni. Két hétig csak hírek jöttek felőle, hogy itt, meg ott dolgozik. Apám traktoros volt és augusztus lévén jócskán benne voltak az aratás, kellős közepében.

Az egyik nap nagy baj történt, súlyos baleset érte. Élet és halál között lebegett. Lehet, hogy az égiek megbüntették? Vagy csak a sok munka miatt történt a baleset? Talán mindkettő?

Az egyik kollégája hozta a rossz hírt anyámnak, aki nagyon megijedt. Az ijedségtől elapadt a teje, alig múltam két hetes.

Abban az időben még nem volt bébiétel, meg tápszer, így anyám olyan helyről hozta a tejet,
ahol kisborjú volt, mert az a tej zsírszegény.

Apám szerencsére meggyógyult, de utána sem szeretett igazán.
Eléggé nehéz gyermekkor várt rám, sok veréssel, de ez már egy másik történet.