Ünnepség volt az állatóvodában. A gyíkok, kígyók, békák kicsinosították magukat az alkalomhoz méltón és így vitte be őket reggel anyukájuk, apukájuk. Nagyon izgatottak voltak. Hát, még mikor meglátták a tündöklő karácsonyfát a csoport sarkában! – Ó, de gyönyörű! – mondták a gyíkok. – De csodaszép! – mondták a kígyók. Meseszép! – kiáltottak fel a békák. – Hát még, amikor meglátták, hogy mennyi ajándék hever a fa alatt, szépen becsomagolva és mindenkinek rajta van a jele. Boldogan szaladtak oda és sebesen bontogatták a kis csomagokat. Mindenki nagyon örült, csak Szisza kígyó szívét mardosta az irigység, mert a többiek rágcsálókat, cickányokat kapott, ő pedig csak egy tojást. Csalódottan kiáltott fel: – Ez csak egy tojás! – mindenki elképedten nézett rá, arcukról lefagyott a mosoly.
Nem biztos, hogy neki a jobb, annak, akit irigyelsz. Nem láthatsz a dolgok háta mögé.