Írtam: 2018. szeptember 30
Erről igaz, már írtam részletesen, de attól nem változott semmi. Persze ezt akkor is tudtam, hogy úgy lesz. Az orvosok továbbra is írogatják a recepteket a betegeknek, miket szedjenek, de azt sajnos nem írják hozzá, hogy attól meggyógyulnak, úgy is tudják ők és a betegek is…
Attól fogva családunkban újabb baj történt. 56 évet megélt Down-szindrómás fiamat – hiába hihetetlen – Xszanax gyógyszerrel etették húsz évig. Megkerestem az Interneten, s azt olvastam, hogy a gyógyszert nem szabad sokáig szedni, és mondhatom, hogy megijedtem. Ezt az orvosok miért nem tudják?
Az előző, Down-szindrómával született embereknek épített intézetet akkor, nekik készítették. Most a helyi kórházunkba vittem vizsgálatra. Ott írta ki neki az akkori főorvos, de jelezte, hogy nem kell rendszeresen használni, csak akkor, amikor nyugtalan. Ezt nem vették tudomásul sem abban, sem a mostani intézet orvosai.
Elővigyázatos voltam mindig, és amikor fiamat felvették abba az intézetbe, ahol most van, akkor minden egészséggel, orvosokkal kapcsolatos iratot másolva átadtam. Érthetetlen, hogy ennyi ideig, mégis mostanáig ezt adogatták neki, hogy-hogy az orvos erről nem tud? Arra is van a csomagban olyan dokumentum, hogy amikor elvégezte Budapesten az iskoláit, 18 évesen jelezték, hogy gyógyszer-allergiás. Ennek ellenére, pedig az arca, egész feje állandóan vörös foltokkal virított, ami jelzi az ember allergiáját.
Mindenkor felhívtam az illetékeseket, most is, hogy fiam bizonyos gyógyszerekre allergiás, ami azt is jelzi, hogy korábban is voltak bajai. Mindhiába arra sokan nem figyeltek, sok ember pedig ezért szenved.
Az én orvosom, aki sajnos balesete miatt már nem él, azt mondta, hogy azért kereste olyan sokáig majdnem két évig nekem a megfelelő gyógyszert, mivel a családjukban is volt egy olyan ember, aki allergiás volt sok gyógyszerre.
Budapesten a fiamnak 2015-ös években készítettek a fiam alsó- és felső fogsorát, ami sokáig jó volt, de az intézetben az alsó fogsora eltűnt; senki sem tudja, nekem kellett megkérdezni, hogy hová tűnt; ő pedig azt nem tudta lenyelni. Tudomásom szerint a városunkban, sehol egyéb helyen nem tudnak hasonló fogsorokat készíteni. Utána jártam, most csak a budapesti klinikán lehetne újat készíttetni. Akkor csak az alsó rész Százezer forintba került. Lehet, hogy most már a duplájába kerülne.
Most a fiam sok mindent nem tud enni, azt sem tudom, hogy az intézetben kap-e majd diétás kosztot. Reménykedjek…
Most azért hoztam haza, hogy a helyi kórházban ezzel kapcsolatban kivizsgálják, mert nagyon rossz állapotban volt, amikor meglátogattam együtt a lányommal. Arcbőre vastagon pirosan szinte virított, ami ennek enyhébb léte is az allergiát jelzi.
Itthon elvittem a kórházba tíz nap alatt megszüntették eme gyilkos gyógyszernek az adagolását, és másféle gyógyszert kapott. Most második hónapja itthon van, többször rosszul lett, úgy látom, hogy még nincs rendben, már másodszor este az orvosi ügyeletről segítséget kellett kérnem, hogy egy orvos vizsgálja meg. Az egész szája fájt neki, az ügyeleti orvos legalább írt neki a szájában lévő sebekre folyékony szert.
Azt hittem, hogy az új gyógyszere, – amit a kórházban kapott – jó lesz, azonban a sűrű piros foltok ismét megjelentek az arcán, és napközben többször rosszul érzi magát. lehet, hogy ez a gyógyszer sem lesz neki jó?
Sajnos, én sem lettem erősebb, hiszen engem is mozgássérültté nyilvánítottak, s időnként kapok segítséget, ami nagyon kevés. Azon kívül a társas-házunkban nincs lift, és nagyon meg kell gondolni, hogy elinduljak-e lefelé az 58 lépcsőn, utána napok múlva is, még segítséggel is érzem annak árát.
Arra gondoltam már többször, hogy eladom a kellemes társas-házi lakásomat, és egy olyan otthonba mennék, ahol a fiamat is felvennék. Szeretnék mindig mellette lenni.
Megköszönném nektek, ha netán ilyen otthonról tudtok, közöljétek velem a címét. Jó lenne, ha Nógrád megyében vagy Budapesthez közel sikerülne.
Nem tehetek mást, Őrangyalunkat kérem, most legyen mellettünk és vigyázzon ránk.
**.-.**
17 hozzászólás
Kedves Kata!
Szomorúan olvastam a fiad újabb kálváriáját. Nekem szörnyűségesen rossz véleményem van a gyógyszeriparról, és úgy gondolom, hogy megalapozott. Emlékszel a Contergan gyerekekre? A Biotrial kutatóintézet gyógyszertesztjére? A 2006-os Parexel botrányra?
Az én véleményem szerint SEMMI olyat nem kellene beszedni az embereknek – általában senkinek – amivel természetes körülmények között nem találkozhat a szervezete.
Mindenféle kemikáliák – beleértve a gyógyszernek nevezetteket is – vagy azonnal, vagy késleltetve, vagy kicsit, vagy nagyon megviselik, tönkreteszik az emberi szervezetet, ami nem arra van kitalálva, hogy kémiai anyagokat juttassanak bele. Mindegy, hogy permetszernek, műtrágyának, műanyagnak, vagy gyógyszernek hívják.
Kislány koromban még meg lehetett élni /vagy a jövedelmet kipótolni/ gyógynövény termelésből, gyűjtésből. A gyógyszergyárak felvásárlókat küldtek ki vidékre, akik az alapanyagot szállították a /folyt./
/folyt./
akik az alapanyagot szállították a gyógyszerekhez. Több mint 100 gyógynövény termesztésére és felvásárlására lehetett szerződést kötni.
A vadgesztenyét még gyerekként én is gyűjtöttem, átvették a MÉH telepen /hulladék felvásárló telep volt/, egészen jó árat adtak kilójáért.
Aztán jött ez a szép új műanyag világ, amikor nem kellettek gyógynövények a gyógyszergyáraknak, vegyészek, mikrobiológusok készítették a modern gyógyszereket, és a gyógyszergyárak valamikor az elmúlt évtizedekben átalakultak vegyszergyárakká. És igen, felháborítónak tartom azt, hogy sok gyógyszert, és oltóanyagot forgalomba lehet hozni, amelyik nagyobb bajt csinál, mint amit meg kellene előznie.
Sajnos a Xanaxot úgy osztogatják, mint ha cukorka lenne. Idős anyósom egészségi és elme állapota sokat javult, miután abbahagyta a szedését.
Remélem jobbra fordul a sorsa szegény, sokat szenvedett fiadnak, és te is meg tudsz nyugodni.
Judit
Kedves Juditka!
Teljesen egyetértek Veled. Mondható, hogy amikor most az egyhetes kórházi kezelés után hazajött, a
a nyakán legjobban látszott, hogy vastagon tele van kiütésekkel, persze, nem csupán ott. Ez semmit sem mond az orvosoknak.
Amikor a kórházból kikerült, néhány nap után ezek a piros foltok lassan, de biztosan kezdtek elmúlni. Két hét után már teljesen eltűntek. Azonban abban nem vagyok biztos, hogy az új gyógyszere nem csinál-e gondokat, mert sajnos, én is allergiás vagyok bizonyos gyógyszerekre, ezért most is gyógyszerek helyett a fájdalomcsillapítóim is természetes növényekből készülnek, mondhatom, hogy nem olcsón lehet beszerezni, de legalább nem árt, hanem segít rajtam valamit. Jó lenne, ha az intézet háziorvosa meggondolja, és figyeli, hogy változtatni majd kell-e?
Köszönöm, hogy olvastad és véleményedet megosztottad velem.
Szeretettel:
Kata
Kedves Kata! Ez egy nagyon szomorú, őszinte írás! Remélem hamarosan lesz megoldás a problémátokra! Szeretettel: én
Kedves Laci!
Köszönet érte, hogy elolvastad és jókívánságod közölted. Én is csak abban bízom.
Üdvözlettel:
Kata
Köszönöm kedves Laci az együttérzésedet, alább már írtam a következő időkről, de sajnos
úgy látszik, hogy neki az újabb gyógyszer sem kellene. Talán nincs is szüksége egyikre sem,
s többet érne, mint a gyógyszerek.
Csak lenne a türelmük az orvosoknak, hogy amikor láthatóvá válik a testén, hogy a gyógyszer
nem jó, akkor azonnal mást, vagy inkább semmit sem írnának neki más gyógyszert.
Üdvözlettel köszönöm, hogy nálam jártál:
Kata
Drága Kata!
Döbbenetes, hogy mennyi nyomasztó gond telepszik rád mindig újra meg újra. Őszintén sajnálom, hogy nem tudok segíteni, pedig szívesen tenném.
Én is csak kapkodom a fejemet, hogy mi történik. Ma már a gyógyszereket, nem egy-két hétre írják fel, hanem egy életre. Nem értem az orvosokat, akik a gyógyításra esküdtek fel, hogy képzelik el a vegyszeres gyógyítást. Ostromolni a szervezetet kémiai anyagokkal egy életen át, az nem orvoslás, legfőképpen, nem gyógyítás, de úgy tűnik a gyógyszergyártók uralják nem csupán a piacot, hanem a gyógyítókat is. A cél pedig, a bevétel! Ma már csak ez számít, sajnos. 🙁
Remélem, sikerül valami megoldást találnotok, a másik két gyermeked is bizonyára a segítségedre lesz. Kívánom a legjobbakat!
Sok-sok szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Én is döbbenetesnek tartom azt a mostani orvoslást. Alig akad olyan oktor, aki nem azt nézi, hogy a
szobája előtt sok ember várakozik arra, hogy bemenjen hozzá, és segítsa ki bajából, csak sietve megnézi a betegét, s alig kérdez tőle valamit, hanem diktálja a vővérnek, hogy töltse ki a gyógyszer-vényeket, sietve aláírja, már is jöhet a következő.
A kórházban is hasonló a helyzet, ott is minden más volt, mint ami most folyik.
Minden más, mint korábban volt. A korabeli doktorbácsik bizony sokáig, a betegeket mindenről, még az otthoni életükről is kérdezősködtek, gondolkodtak, csak azok után mondták meg, mit kell tenni gyógyulásuk érdekében.
Természetesen, nem csupán az orvosok hibásak a mai állapotokra. Szégyen gyalázat, hogy pl. sok mindennel hátrányban vannak az egészségügy nagy gondjai.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet.
Szeretettel: Kata
Drága Ida!
Egyetértek Veled, hogy most csupán a sok- és sokféle – de nem jó – gyógyszerek eladása a
fontos, és ha egy gyógyszert előír egy orvos, azt folytonosan a végtelenségig kell szedni.
Kinek jó ez? Sajnos, nem a betegeknek, hanem azoknak, akik ezzel sok pénzt nyernek.
Köszönöm, hogy nálam jártál, elmondtad a véleményedet.
Szeretettel:
Kata
Kedves Kata!
Őszintén együtt érzek Veled, hogy ismét újabb problémát kell megoldanod, és Fiadról most Te gondoskodsz! Ma már sokféle gyógyszer létezik, és nem tudni, melyik az, ami valóban használ a betegnek. Sajnos olyan otthont nem tudok, ahol mindkettőtöket fogadni tudná. A neten vannak feltéve otthonok, de nem tudni, melyik az, ami megfelelő lenne árban és egyéb okból kifolyólag.
Sok szeretettel. Matild
Tudom, kedves Matild, nem könnyű utánajárni, hogy megfelelő otthonra találjuk ketten. Már próbálkoztam, és legtöbb helyre nem számíthattunk. nem a fizetés kérdése, mivel most is saját nyugdíj jövedelme elég a fenntartásához. Azonban nem álltam le, keresem tovább. Magam nem akarok menni, csak vele, mert úgy még a látogatásoknál is gond lenne.
Köszönöm, hogy olvastad, mindig szivesen fogadlak.
Szeretettel:Kata
Kedves Finta Kata!
Mindkettőtöknek, a Fiadnak és Neked is gyógyulást, jobbulást kívánok, és azt, hogy sikerüljön megoldani a problémás helyzetet. Segíteni szeretnék, de jelenleg nem tudok sajnos.
Szeretettel: Aphrodite
Mindig kedves a segíteni-akarás, köszönet érte. Nálam mindig fontos, hogy bízni
kell. Akik gyógyszer-allergiások, azoknak nehéz, mert a fájdalomcsillapítókat se
tudják használni. Igaz már többen foglalkoznak természeti anyagokkal, amelyek
segíthetnek, azonban azokat csak drágán lehet beszerezni.
Szeretettel: Kata
Kedves aphrodite!
Köszönöm, hogy eljöttél hozzám és olvastad a gondomat. Úgy van, ahogyan te is látod,
hogy akik a gyógyszereben lévő valamelyik anyagra allergiások, azoknak nagyon sok
gondja van a gyógyszerekkel, és sajnos, az orvosoknak ez több munkát, időt jelent,
– ezért nem törődnek vele úgy, ahogyan kellene.
Örömmel fogadom,
ha máskor is meglátogatsz, sok olvasnivaló van nálam és a MEK-nél is.
Mindig szeretettel várlak:
Kata
Kedves Kata! Remélem, hogy sikerül mihamarabb megoldani ezt a nehéz és szomorú helyzetet.Drukkolok!
Kedves Éva!
Bizony úgy lenne jó, ha minél előbb jó irányba fordulna az ügy, bár már ismét az újabb
gyógyszernél is kijönnek a piros foltok fiam nyakán, mégsem siettek eddig mégújabbra
lecserélni. ezt csak így lehet, lehetne megoldani. Több munkát jelent, az biztos, nem
mindenki áldoz több időt egy ilyen emberre.
Köszönöm, hogy itt voltál és olvastad, s elmondtad a véleményedet.
Mindig szeretettel várlak.
Szeretettel: Kata
Kedves Éva!
Köszönöm soraidat, kedves szavaid, én is örülnék, ha elmúlnának a rossz idők.
Nagyon rám férne.
Köszönettel: Kata