Nóra arca sápadt, amikor ajtót nyit nekem. Már többször megfigyeltem, egy-egy találkozás alkalmával, valami nincsen rendben vele. Elhatároztam, szóra bírom, és mint barátnő, megpróbálom ami tőlem telhető. Ha sikerül, akkor egy lépéssel előrébb juthatunk mindketten. Ő kibeszéli magából, én a segítségére lehetek.
Ennek lassan egy évtizede már, szerencsésen végződött. Íme, a történet, az elbeszélése alapján.
Egy ködös őszi reggelen felébredtem, indultam a konyhába feltenni a kávét. A konyhaszekrénynek dőlve, bámultam kifelé az ablakon, és megállapítottam magamban, „ma sem jó, ma sem jó a közérzetem”.Nincs semmi fájdalomérzetem sehol, egy megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába.
Egyre gyakrabban érzem, már félek, hogy jönni fog, le fog csapni rám. Hirtelen, minden átmenet nélkül.
Mintha szoronganék, mintha szédülnék, mintha azt érezném, most rögtön el fogok ájulni. Elkezdett izzadni a tenyerem, és ki kellett szaladnom a házból. Szerencsére az utcán voltak járókelők, egy idegen férfihez odaszaladtam, megfogtam a karját, és közöltem. Uram! Segítsen legyen szíves rögtön el fogok ájulni. Ő rám nézett, furán, és közölte, nem úgy nézek ki, mint aki éppen most akar összecsuklani. Kértem, kísérjen át a szemközti butikba, jó ismerősöm, az eladó Hölgy. Készségesen segített, majd folytatta útját. Marcsi a butikban kérdően rám nézett, és csak annyit mondott, látja megint gond van, üljek le. Leültem, valóban nem ájultam el. Beszélgetni kezdtünk, elterelődtek a gondolataim, éreztem visszatér belém az élet. Amikor látta rajtam, hogy jobb lett, annyit mondott röviden, este mondjam el a férjemnek a problémámat, mert ez így nem mehet tovább. Kikészülök, teljesen. Ígéretet tettem, mert már éreztem, az idegeim is felmondják lassan a szolgálatot.
Senkinek nem beszéltem arról sem, halálfélelmem van, érdektelenség minden iránt, és, hogy képes vagyok bámulni a semmibe hosszú ideig. A pulzusom leveri a kilencvenet, ahogy az ujjamat rátapasztva számolom, és minden alkalommal több lesz. Aztán abbahagyom, mert megijedek. Pár óra múlva ismét számolom…
Este vacsora után mondtam a férjemnek, nem vagyok jól sokszor. Meglepetten kérdezte, mit jelent ez? Elmondtam a reggeli rosszulléteimet, elmeséltem mindent. Segítségre van szükségem! Szeretném, ha látna orvos. Ő nem vett észre ebből az állapotból sokat, néha annyit, bágyadtabb vagyok, de én elbagatellizáltam a dolgot. Kitérő válaszokat adtam, ma fáradtabb vagyok, stb…
Amikor otthon volt, elterelődtek a gondolatok, helyre zökkentem. Amikor magamra maradtam, általában akkor támadt rám, ez a valami. Emberek közé sem kívánkoztam ebben az időszakban már. Ez csak súlyosbodni látszott.
A telefont felemelte, tárcsázott egy barátot, akinek a családjában volt egy Ideggyógyász orvosnő.
Időpontot kaptam, szerencsére már másnap mehettem hozzá.
Alaposan kikérdezett, a sajátos módszereivel, beszéltetett sokat. Feltártam mindent előtte. Akartam, nagyon akartam, hogy segítsen rajtam. Közölte, nincsen azon kívül semmi bajom, mint hogy pánikbeteg lettem. Közölte azt is, ez egy sokkal nehezebb betegség, mint egy tipikus szervi megbetegedés. Lassabban gyógyítható, de amennyiben partner leszek, sikerül túljutni rajta, ha lassan is.
Felírt egy tablettát, elmondta, nincsen mellékhatása, úgynevezett kedélyállapot javító. Észlelni fogom, a közérzetem, napról napra jobb lesz. Sok kérdést feltettem, én magam is. Többek között azt is, nem fogok bedilizni, nem fogok idő előtt meghalni? Mosolygott, nyugtatott, elmondta két hét múlva szeretne látni. Alig vártam, hogy a tabletta a kezembe legyen, és bevehessem az első kapszulát.
Ahogy teltek a napok egyre inkább azt fedeztem fel magamon jobb. Lényegesen jobban érzem magam. Volt, hogy azon kaptam magam dudorászom. Istenem gyógyulok! A környezetemnek is feltűnt, felszabadultabb lettem. Isteni érzés, szembesülni ezzel! A kontroll rendben talált mindent. Természetesen a gyógyszert továbbra is szedni kellet.
Eltelt egy év. Jól éreztem magam. Kijelentettem magamnak, nincsen semmi bajom, nem vagyok én beteg, meggyógyultam. Nem akarom tovább szedni a gyógyszert. Szép lassan, fokozatosan, el fogom hagyni. Ez így is történt. Először az éjszakai adagot hagytam el. Tapasztaltam jól alszom , nincs alvászavar, mint annak előtte. Sikerélményem lett ettől. Később a déli gyógyszer helyett megettem egy kekszet. Majd egy idő után, a reggeli tabletta is elmaradt. Egyet tettem, arra nagyon szükségem volt. Bárhová mentem, a táskámban lapult, hogy szükség esetén kéznél legyen. Ez adott egy biztonságérzetet. Egy évig még hurcoltam magammal, mintha a részem lenne, de nem kellett hozzányúlnom.
Karácsony előtt kidobtam a maradékot a szemétbe. Ennek már tíz éve. Meggyógyultam! Meg akartam gyógyulni. Nem volt benne semmi -féle hókuszpók. Leküzdöttem, és kihajítottam az életemből. Kulcsra zártam előtte az ajtót.
Büszke vagyok a barátnőmre. Az idejében felkeresett orvos, az akaraterő nagyon sokat segít. A gyógyulni akarás mindenek felett.
19 hozzászólás
Kedves Selanne!
Örülök, hogy jól végződött a történeted. Igen, az akaraterő a legnagyobb mozgató rugója a gyógyulásnak. De talán egy valamit kifelejtettél, ami segíthetett neki az időben felkeresett orvoson, a családján, az akaraterőn kívül, a barátot, aki meghallgatta…
Hidd el, legalább annyira szükség van ilyen esetben a barátokra, mint a gyógyulni akarásra…
Szeretettel Rita
Kedves Rita!
A barátság, az előtt, az óta is töretlen. :-). A régi problémájáról nem beszélgetünk, nem hívja elő, sem Ő, sem én. Mielőtt feltettem az írást, természetesen megkérdeztem írhatok-e erről?
Egyet kért Tőlem ne legyen túlságosan személyes. Ezt tiszteletbe tartottam.:-)
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel:Selanne
Szia!
A gyógyulni akarás valóban rengeteget segíthet, sőt, anélkül talán nem is sikerül kilábalni a betegségből. Az akaraterő, a megfelelő terápia, a segítő környezet a gyógyulás záloga.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Igen, azt gondolom, a fejben dől el minden. Ez a gyógyulási folyamat egy olyan siker, mely példaértékű lehet, hiszen rengeteg ember szenved ettől a betegségtől. Sajnos.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Bizony sok múlik a betegen is. Ha nem adja fel az már fél gyógyulás. A pánik betegség tényleg egy hosszadalmas kezelést igényel. Bárkivel előfordulhat. Én is gratulálok a barátnődnek hogy meggyógyult! 🙂
Barátsággal panka!
Szia Panka!
A pánikbetegség kivesz az emberből mindent. Nagy türelem kell ahhoz, hogy gyógyulást eredményezzen. Mellette kitartást. Igen, sokan szenvednek ettől, és úgy hallom, egyre többen.
Köszi,hogy itt jártál!
Szeretettel:Marietta
Jó írás, kedves Marietta!
Nem értek a pánikbetegséghez, csak kis mértékben ismerem a tüneteit.
De bármilyen bajról van szó, lelkiekben nagyon sokat segít, ha vannak olyanok a környezetben, akik mellettünk állnak. A kór vagy gyógyítható, vagy nem, de az együttérzés segít elviselni…
Szia Irénke!
A lelki támasz nagyon fontos.Minden embernek, ha bajban van, igen sokat jelent. Még betegnek sem kell lenni. Aki ráadásul beteg is, még érzékenyebb lehet, duplán kell szembenézni a mindennapokkal. Köszönöm,hogy itt jártál!:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Csodálatos, ha van valakinek egy ilyen barátnője! 🙂 Érdekes, kicsit "kívülről" látni az egész folyamatot.
Az is nagyon jó ebben a történetben, hogy elfogadták ezt a helyzetet betegségnek, és a barátnőd meg akart gyógyulni. Büszke is lehetsz rá!
Neked pedig gratulálok az íráshoz, szerintem nagyon jó lett!
Szeretettel:
Daniella
Szia Daniella!
Sokszor ott voltam mellette, nagyon sokszor, ez tény! Volt pillanat amikor nagyon megijedtem. Nem volt könnyű nyugalmat erőltetnem magamra. Hála Isten a múlté.
Én ha lehetek a legbüszkébb rá, az szeretnék lenni, mert nem mindennapi harcot vívott meg, és le tudta győzni! Köszönöm!:-)
Szeretettel:Marietta
Mint mindenhez a gyógyuláshoz is elsősorban akaraterőre van szükség, illetve egy ilyen segítőkész barátnőre, mint amilyen Te is vagy. Ezt nevezik igazi barátságnak.
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Sokat segít valóban, egy nagy pirulával egyelő. A barátság erről szól, a felhőtlen bolondozás mögött ez az érték. Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Remek dolog, hogy meggyógyult a barátnőd! Egyetértek a többi hozzászólóval, akik a barátság szerepét méltatták a történetedben. 🙂
A leírtak alapján úgy gondolom, hogy pánik beteg volt a barátnőd. Milyen érdekes, hogy régebben olyan ritka volt ez a betegség, mint a fehér holló. Most meg egyre többen szenvednek tőle. A pánik rohamok oka, a legújabb kutatások szerint, a vér alacsony CO2 tartalma, amit a túllégzés okoz. Túllégzéskor több levegőt cserélünk a tüdőnkben, mint amennyit az adott tevékenység végzéséhez szükséges anyagcsere folyamatok igényelnének. Ha egyszer valaki néhány napig folyamatosan több levegőt vesz, mint kellene, akkor az agyában lévő légzőközpont, amely a légzést irányítja, átkapcsol erre az üzemmódra és utána már akkor is fenntartja a túllégzést, ha megszűnik az a probléma, ami a feszültséget – és ezzel a túllégzést is – kiváltotta. /folyt./
/folyt./ A túllégzésnek sokféle hatása lehet: attól fogva, hogy enyhe szédülést vagy szétszórtságot érzünk, elszorul a torkunk, fölpüffed a hasunk, egészen a súlyos mellkasi fájdalmakig, pánikrohamokig, irreális érzésekig, szorongásig, depresszióig, izom- és ízületi fájdalmakig.
De a túllégzés áll sok modern betegség hátterében /magas vérnyomás, allergia, fejfájás, migrén, különféle bőrbetegségek, elhízás, asztma/.
Én sokáig allergiás voltam, aztán asztmás lettem, rajtam az amerikai filmek segítettek :D, ahol ha fuldokolni kezd valaki, egy papírzacskót tartanak a szája elé. Kíváncsi lettem, hogy miért csinálják ezt. Így találkoztam a túllégzés problémájával, tanultam meg újra helyesen lélegezni, és gyógyultam ki az allergiából, asztmából. A legújabb kutatások szerint pánikosoknak is használ a helyes légzés!
Judit
Nahát Judit! Igazán köszönöm, ezt a leírást, melyet itt olvasok. Nagyon hasznos amit írtál,és látom, az orvostudomány, felkészültebb már lényegesen ebben a betegségben. Egy megfelelő légzés technikát alkalmazva , eredményezhető egy javulás. Bárcsak sokan olvasnák itt, most ezt az írást, bárcsak ez lehetne, egy nagy segítség. Én nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt leírtad!
Szeretettel:Marietta-)
Kedves Marietta!
Akinek ilyen barátnője van az igazán szerencsés!Van aki ha baj van inkább elmenekül,mert megijed.Nem tudja mit tegyen. Én ha lehetne 10-est adnék neked. 🙂
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Pont nélkül is, pontosan tudom,hol a helyem, amikor baj van. Pont ez a szép egy barátságban.
Köszönöm szépen , hogy hozzászóltál írásomhoz!:-)
Szeretettel:Marietta
Nagyon szép siker történet ez Kedves Selanne!
Amit tudok biztosra az az, hogy az emberi agy csodákra képes és ha ehhez párosul, hogy az embert segítőkész és szerető emberek veszik körül, akkor minden sikerül, szinte minden.
Szia Zsolt!
Jó érzés volt segíteni, még jobb, hogy megtörtént,a gyógyulás!:-) Köszönöm!:-)
Örülök,hogy itt jártál!
Szeretettel:Selanne