Győzelem
Homlokát nekinyomta csempének, azt remélte, hogy a hideg simaság majd lehűti. Szeme égett, keze remegett a fáradtságtól. Ólom-nehéznek érezte magát. Lassan fordult meg. Hátát a falnak támasztotta. Az eléje táruló látvány másnak hátborzongató lett volna, neki mindennapos volt a vérmocskos műtő látványa. Máskor egy sikeres műtét után istennek érezte magát, mámorító, gyönyör kerítette hatalmába. A mostani győzelem pirrhusi győzelem volt. Felért egy vereséggel.
A szombati ügyeletet senki nem szerette. Rendszeresek voltak a diszkó-balesetek. Senki nem lelkesedett, amikor fiatal testeket kellett foltozni, összerakni. De a baleseti sebészet már csak ilyen. Nagyok a kihívások, nagy a hála utána a hozzátartozóktól. Utánozhatatlan érzés, amikor egy apa vagy anya könnyek között köszöni meg gyerekének az újjászületését. A most műtött fiatalember szülei még hálásak. Még. De mi lesz, ha tudatosul bennük, hogy a gyerekük már nem a gyerekük, hanem egy életre képtelen, vegetáló élőhalott.
Amikor a műtétet elkezdte, reflexből döntött. Az orvosi eskü, a siker lehetősége adta kezébe a szikét. Pedig tudta,hogy az a gyerek, Isten kezében van. Ha Ő döntött, az orvos már tehetetlen. A gyarló ember csak szánalmas erőfeszítéseket tehet. Az ő erőfeszítése, órákig tartó küzdelme meghozta a gyümölcsét. Betegét visszahozta a létbe, de nem az életbe. Mit tettem? – jajdult fel, és jött szájára a következő kérdés: mit tehettem volna? Lelkében összecsapott egymással az orvos és az ember.
Lábai nem bírták tovább. Lecsúszott a kőre. Térdét átölelve sírva nyüszítette: Uram, ellenedre nem megy, nélküled nem sikerül.
7 hozzászólás
Nagyszerű, drámai egyperces. A téma egy hosszabb "misét" is megérdemelne!!
Üdvözlettel: én
Tényleg drámai harc, önmarcangolás, egy olyan helyzetben, ahol talán nincs jó megoldás. Örülök, hogy olvastam.
Hanga
Szia!
Ez a kis történet a bizonyítéka annak, hogy néha bizony a győzelem a fontos, és nem a részvétel. Megdöbbentően jó, mint mindig.
Üdv.
Fantasztikus, ahogyan közvetíted az orvos vívódását!
Nagyszerű, amit alkottál.
Örülök, hogy Nálad jártam.
Köszönöm Nektek. Üdvözöllek Benneteket – matyi
Igen tanulságos. Különösen az utolsó mondat tetszik. Nagy igazság.
Én orvosnak készülök (s bár talán egyrészt egy kevéssé véres, másrészt olyan szempontból "női" szakágat szeretnék majd választani magamnak, hogy mellette a családra is jusson időm), rengetegszer megfordult már a fejemben ehhez hasonló gondolat.
Egyrészt: A modern természettudományok sok-sok téren szemben állnak a vallási előírásokkal, történetekkel, elég, ha csak egy olyan egyszerű példára gondolunk, mint különböző teremtéstörténetek (sok vallásé egyébként elég hasonló) szemben pl. az ősrobbanás elméletével és az evolúcióval. Nagyon nehéz megtalálni azt a keskeny ösvényt, ahol az ember hihet a tudománynak és hihet valamiféle istennek is (és szinte teljesen mindegy, milyen vallásról beszélünk).
Másrészt pedig egy orvosnak valóban nagy felelőssége lehet abban, hogy döntéshelyzetbe kerülve megfontoljon mindent, és nem csak szakmai alapon, hanem azon is, hogy pl. egyes meggyőződések szerint mindegy, hogyan, csak éljen, és azon is, hogy mi a jobb a betegnek és mi a jobb a családnak, emberi alapon.
Nehéz témát feszeget ez az írás, az biztos, remekül végigvezetve az érzéseket, gondolatokat, s az olvasóban is sokat ébreszt.
Üdv és gratulálok!
Zsázsa