Gyűlölte az asszonyt.
Gyűlölte, ahogy az ágy körül tett-vett, úgy csinált, mintha őt ápolná. Pedig nem ápolta, hanem megcsalta. Érezte minden zsigerében. Érezte az illatából, hiába rakott magára parfümöt, az nem nyomta el a szeretkezés szagát. Márpedig az ő orra jó, olyan, mint a vadászkutyáé. Megérzi az idegen szagot. Az asszony körül pedig nem is lengedezett, hanem áradt az idegen férfi szaga. Olyan erővel, olyan tolakodóan, hogy szinte fájt.
Gyűlölte az asszonyt.
Gyűlölte az állandó mosolyért az arcán. Az a mosoly macskássá tette. Szinte dorombolt, mint egy tejfölt lopott, jóllakott macska. Simulékonynak tűnt, pedig nem az. Karmai voltak. Tigris-szerű hatalmas karmok, melyek sebeztek, sérülést okoztak.
Gyűlölte az asszonyt.
Úgy gyűlölte, hogy ezért az érzésért akart már élni. „A majd én megmutatom” érzésért. Már nem akart meghalni. Élni akart, felgyógyulni, lábra állni. Akkor is, ha a lába már nem a régi. A motor baleset óta térdből hiányzik. De nem számit. Ha másfél lábon is, de megmutatja, hogy ő még mindig férfi, még képes megtartani egy asszonyt. Az asszonyt, akit gyűlölt.
A folyosón az orvos halkan mondta az asszonynak: jól csinálja. A harag visszahozza, felállítja. A gyűlölet legalább olyan erős, mint a szeretet. Jól csinálja.
4 hozzászólás
Te is jól csináltad, kedves Matyi! Jók ezek kis rövid írásaid. Az üzenete is fontos, és remek a csattanó a végén:))
Szia!
Nagyon jó írás, kemény, velős. Igen, nemcsak a szeretet, a gyűlölet is csodákra képes.
Szeretettel: Rozália
Néhány mondatban is feltárod a lelkiállapotot és a csattanó is jó a végén…de bennem megfogalmazódott a kérdés hogy ha meg is gyógyul a férfi mi lesz velük ezután. Tudod jobb is hogy nyitva hagytad a kérdést.:)
Szia matyi-kolléga!
Benéztem hozzád, nem bántam meg! Valaki nemrég azt mondta nekem, hogy a szeretetet a gyűlölettől csak hajszál választja el. A történeted alapján hajszál se.
Ügyesen megírtad!
Szeretettel: Kankalin