Őrülten szomjas vagyok! Úgy meginnék egy pohár vizet. Igen! Citrommal! Rengeteg citromlével. Jaj, ettől csak még elviselhetetlenebb! Szomjazom! Hát itt senkit sem érdekel, hogy K. Nikoletta mennyire szenved?!
Pfű, mennyi fű mindenütt! Ez ám a szuper hely a focihoz. Már csak… de hisz kapu is van. És a srácok is itt vannak! Szuper!
– Hajrááá!
– Máté! Miért jelentkezel két kézzel, mikor én egy kérdést sem tettem fel?!
– Oh, bocsánat tanárnő! Még jó, hogy a hajrát nem ordibáltam hangosan.
– Mit motyogsz?
– Semmit, tanárnő.
– Ó, hercegem, milyen tökéletes vagy! Olyan jó veled.
– Ó, hercegnőm, veled is jó. „A Szépség lányai közt nincs gyönyörűbb ma nekem; hangod úgy elbüvöl, mint szerenád a vizen.”
– Csak nem Byron? Milyen művelt vagy hercegem!
– Szandra!
– Jaj, kedvesem, mi ez a szörnyű rikácsolás? Tán halálmadár köröz az égen?
– Szandra!
– Ez biz nem halálmadár, hanem…
– Tessék, tanárnő?
– Mi a megoldás?!
– Nem tudom.
– Mi az, hogy nem tudod?!
– Hercegem, merre jársz?
Szép ma a Niki. Jól áll neki ez az álmodozó tekintet, ahogy a kezére támasztja az állát. Vajon miről ábrándozik? Bizonyára csupa okos dolog jár, abban a csinos kis fejében. Talán épp rám gondol…
Micsoda napot töltöttünk együtt tegnap. Nem is kívánhatnék nála jobb pasit. Kedves, gyengéd, együttérző. Na és, ahogy rám néz! Senki más nincs, aki így tudna nézni, főképp nem a szemével.
– Aú! Mi a…
– Nincs aú! Arra figyelj, ami idebent folyik az órán, ne az ablakon kívülre révedezz!
– Bocsánat tanárnő!
– Kérem vissza a krétát!
– Ó, bocsánat tanárnő, igazán nem a szemére céloztam!
Minden küzdősportban jártas vagyok. Rengeteg nyelvet ismerek, és a tudományok sem állnak messze tőlem. Mi is kellene még, hogy ennél is tökéletesebb legyek? Talán elsajátíthatnám a repülés képességét. Hm, nem, az már kiment a divatból. Teleportáljak? Ach, az olyan unalmas. Talán jobb, ha megtanulok villámgyorsan futni. Igen, ez lesz a tökéletes…
Miért nem lehet órán zenét hallgatni? Talán, ha elővenném az iPod-om, észre se venné. Hogy is volt az a szám tegnap? „Sun been down for days, a pretty flower in a vase, a slipper by the fireplace, a cello lying in it's case…”
– Ki az, aki az órámon dúdolni merészel?! Mi van veletek? Ma mindenkinek citromlé lötyög a fejében?
– Citromlé? Hol?
Jaj, ha így nézne egyszer rám! Csak citrommá kellene változnom…
13 hozzászólás
Szia!
Milyen jó egy unalmas tanórán álmodozni, még ha meg is rónak érte. Tetszik az írásod!
Szeretettel: Eszti
Szia!
Köszi, hogy elolvastad! 🙂
Üdv.: Hópihe
Az unalmas órák nálam is így teltek valahogy…egyetemen meg belépett mellé az olvasás is.:)
Citrommá válás helyett meg ezt ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=gmDWvGKLzBE 🙂
Olvasás? Órán? Ejnye-bejnye! Sunyiban, pad alatt, ahelyett, hogy figyelnél… én is ezt csináltam. ^^
Köszi a zenét, szeretem a Nightwish-t! 🙂
Jól ábrázolod a helyzeteket, szinte reccsen a „- Mi az, hogy nem tudod?!” és hallatszik a kréta süvítése. Élnek a párbeszédeid.
Gondos, igényes, üdítően szép munka.
Gratulálok. a
De jó, hogy süvít!! Erre nem is számítottam. 🙂
Köszönöm szépen!
Igen, szépen, szabatosan írsz, ráadásul érdekes is, amit belefoglalsz. Csak rajta, írjál sokat, majd mi olvssuk.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, a véleményed, jólesik!
Írok én, ha a kedves-jó ihlet engedi. 🙂
Üdv.: Hópihe
Nagyon tetszik az írásod, nekem középsuliba volt néhány ilyen élményem, hogy sajnos elkalandozott a figyelmem… de én nem citrom szerettem volna lenni… már nem nagyon emlékszem h. mi akartam lenni akkor 😛 üdv, puszi
Szia Aphrodite!
Nekem a középsuliból csak az elkalandozás maradt meg, semmi más. 😀
Talán masiniszta szerettél volna lenni? Vajh, miért is gondolom ezt… :)))
Üdv.: Hópihe
Mindig is az akartam lenni.. Akkor a suliban másról gondolkodtam ám!
Azidőtájt írtam meg az első "forgatókönyvem", meg elkezdtem történeteket írni..
Hát ez k….jó lett, de télleg, minden elismerésem!:D
Ó, hát annyira azért nem jó, csak ilyen kis izéke… De igazán-nagyon-szépen köszönöm, meg örülök a fejemnek ezerrel. 😀
Pussz