Hajnal az ablakban

Nézem a hajnalt. Nézem, ahogy az éj gazdag sötétjéből fokozatosan ,,kúszik fel" a fény a házakon, a növényzeten, a tájon. Nézem, ahogy a fény bevilágítja a tájat és a táj tárgyi valósága szab határt az éjszakai sötét fantáziagazdagságának. Mert az éj nem sötét, csak fekete és ebben a feketeségben a képzelőerő szinte szárnyakat kap. Szinte a repülőgép, vagy talán a madarak szárnyán siklik, repül. Ennek szab bizonyos határokat a nappali fény, amikor a környezetünket fizikálisan a láthatóan valódi állapotban mutatja meg és ez nem mindég azonos az álmainkkal. Néha ez baj, néha meg ellenkezőleg, ez a jó. Hiszen álmodozni nappal is lehet, de szabad álmodozáshoz szerintem kell az éji sötétség, az éj biztonságos nyugalma. Az álmodozás, lehet az éji, vagy nappali nagyon jó és kellemes dolog.
Ilyenkor minden úgy zajlik, ahogy azt mi reméljük, titkon, vagy nem titkon szeretnénk, ilyenkor olyan más a világ, olyan emberi, olyan idillikus, úgyhogy nem mindég jó és kellemes az ábrándokból való ébredés. Van, amikor az ábrándok hamisak, de ilyenkor általában a valóságban van a hiba gyökere. Azért írom így, hogy általában, mert igen sokszor torz vágyakat, hamis illúziókat is kergetünk és – nehéz beismerni m- ilyenkor csakis bennünk van a hiba. Ám ilyenkor is a hiba eredete a valóság gondjaiban, végső soron a valóság torz állapotában keresendő. Hiszen a lelki vágyaink, álmaink szerintem mindég a valóságot jobbító szándékaink lelkünkben élő képződményei. Csak ezeket a lelki képződményeket engedni kellene, hagyni kellene a közönség életének a vetítővásznára kivetülni és a közönség, legyen az család, vagy annál is nagyobb közönség vágyának, közös törekvéseinek, együttes céljainak részévé kellene tenni. Ekkor boldogulna igazán jobban az egyén és az közönség és lenne sokkal boldogabb és minden értelemben az egyén és a társadalom hasznára gazdagabb a közönség, az egész társadalom, az egész élet. Míg e sorokat írom, azt veszem észre, hogy a nappali fény egyre erősebb. Véget ért az éjszaka, megszűnt a hajnali derengés, reggel lett. Egy új nap reggele. Vajon mire ébredtünk?