Jaj nekem! Ezek a hajnali telefonok az agyamra mennek. Békésen forgolódok az ágyamban, mivel tegnap óta nem tudok aludni, erre megszólal ez a … telefon. Nekem is tele van a…fonom…tovább a gondolatokat, de minek? Pedig ez most nem aktuális, mert ágyban fekve nem kimondottan jó dolog gondolkodni, ha felkeltem, akkor meg nem szabad arra gondolnom, hogy felkeltem az ágyból … előbb persze el kell jutni addig … tettekben mérhető a gondolat ereje, de az még nagyon messze van. Milyen messze is?
A Föld távolsága a Naptól … na mindegy … lényeg, hogy tíz perc alatt ideér. Akkor még ráérek. A főnökömet pedig csókoltatom … valamivel … mivel az előbb biztosan ő hívott. Mit fog vajon mondani, amikor megérkezem a munkahelyre? Talán majd így kezdi. Tíz percre a Földtől.
„Tisztelt galaxis közi utazó! Mint azt volt szíves kifejteni, hogy nézőpont kérdése az egész, ezért nézőpontot váltok.”
Ekkor én leveszem a pizsamámat, és folytatom.
„Váltson is, mert biciklivel járok munkába, és nem ez a megfelelő fokozat.”
A munkahelyet fokozatosan kell megközelíteni, tehát egy külső szemlélő számára nem minden az, aminek látszik, így nyugodt szívvel állíthatom! Bizony, az zsebkendő volt ott reggel a kezemben! Bizony, hogy kifújtam az orromat! Bizony, hogy elaludtam a kukában, aminek még sincs semmi köze egy időgéphez. Pláne nem egy 28 váltófokozatú csillagközi kétkerekűhöz, mint amilyen éppen itt van a fenekem alatt.
Tíz perc miatt az ember nem indít be egy ilyen komoly járművet. Viszont az tényleg csak egy külső szemlélő számára tűnik úgy, mintha én egy kerékpáron ülve nézném mereven az előttem álló kukát. Ami persze nem igaz, mert kérem, nem nekem kell forogni, hogy időt nyerjek, hanem a világnak kell forognia körülöttem, hogy időt nyerjen tőlem, mert amíg én állok, az idő halad, tehát én vagyok az örök és ő a változó. Ez tudományos tény … és biztos …
Utcán különben sem ismerkedem, pláne nem egy kukával … aki nem szól. Ott mindenféle vadállattal találkozhat az ember. Ellenben az erdőben teremnek a friss, ropogós mézeskalácsok reggelire, amihez a látványpékségben banya is jár. Csak nem szabad válaszolni a kérdésükre, mert mindenféle családi kötelékeket vesznek elő, és azzal jól megkötöznek. Illő őket öreganyámnak szólítani, mert akkor teljesítik egy kívánságunkat … de azt háromszor … veri … ezt kenden Lúdas Matyi vissza … vagy az eső veri.
Az időjárás előrejelzést köszönöm! Valószínűleg el tudom kerülni az említett természeti és mesterséges katasztrófákat. Azonban úszni nem tudok, (még árral szemben sem) így felesleges lesz a megvásárolt hét darab esernyő, amit a nagy leárazások okozta felindultságomban vettem. Gondolván a közelgő veszélyre, ami lehet, hogy elkerül, de hát, kerül, amibe kerül … körülbelül …
12 hozzászólás
Nem általam kegytelen Artúr !
Tisztelettel kérek elnézést a megszólításért ,de ez kegyetlen jó volt tőled ! 😀
Végig nevetem ezt is .
Jó nyomod még ! 🙂
Patyolat.
Kegytől meg nem fosztott András!
Végre valaki, aki elismeri, hogy kegyetlen vagyok … és férfias. Ezt ugyanis sem a feleségem, sem a főnököm nem veszi be.
Köszönöm!
Az a fajta "íz" sustorog belőled, amit csak te tudsz kikeverni!
Nagyrabecsülésem, Artúr!
ruca
Megtisztelő a folyamatos figyelmed!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a dicsérő szavakat!
Szeretek keverni … izé … kikeverni.
🙂
A telefon nekem is az agyamra megy. Ugyanis kaptam a gyerekektől… bosszantó, okosabb nálam… Felhívom a szomszéd szobában alvó lányomat, pedig nem őt akarom… aztán magamat, és csodálkozom, hogy nem veszem fel…
Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál, holott sehol egy banya, látványpékség pláne… no de, azt igazán elárulhatnád, hol van az az erdő, ahol a ropogós mézeskalácsok teremnek, ja, kölcsön adhatnál egy esernyőt, hátha esni fog, mindig elhagyom az enyémet…
Nahát, csak nem kezdtem el tütyörögni… alighanem álmos vagyok…
Jó éjszakát!
Csak egész nyugodtan! Lehetne a te sorozatod címe Alkonyi szütyörgések. Vagy valami hasonló!
🙂
Mézeskalács ügyben kérdezd Jancsit vagy Juliskát. Ők tudják, melyik erdőben található. Esernyőt mennyiért veszel át tőlem? Nagyobb megrendelésnél kedvezményt adok. Esetleg árukapcsolásos megoldás is érdekel?
Ez jó ötlet, Artúr, megkérdezem őket, úgyis itt vannak felakasztva nálam. Na, nem úgy, ahogy gondolod… nem én vagyok a vasorrú bába, hanem, amikor kicsik voltak a gyerekeim, kivarrtam egy gobelin-képet a gyerekszobába, a "Jancsi és Juliskát". Rajta van a mézeskalács házikó is. Megyek is és megeszek a tetőről egy cserepet…
Kiderült számomra, hogy nem csak írói, hanem kereskedői vénád is van. Mellesleg jegyzem meg, hogy csak kölcsönbe kértem esernyőt, Te máris rám akarsz tukmálni egy egész rakományt. Nem baj, úgyis exportban jártas vagyok, illetve voltam, amíg volt… ha majd újra beindul, akkor majd kiszállítok néhány kamionnyit, amit feltétlenül Nálad fogok megrendelni… viszont, számítok a kedvezményre!
Ja, az Alkonyi szütyörgéseket (ami szintén nagyon találó) meghagyom Neked. Annyira jól csinálod! Én viszont még nem próbálkoztam ezzel a műfajjal.
Roppant jó szemed van! Igen. Valahol itt mélyen legbelül él bennem egy kereskedői szellem. Legnagyobb sikereimet akkor értem el, amikor az eszkimóknál kereskedtem jégkockákkal. Tudod, hogyan adtam el őket? Megvették a gyerekeknek Barbi-iglut építeni.
Aki szereti a humort, abban van képesség is annak művelésére. Csak egyszer kell elkezdeni. Azután az ember rákap az ízére … Nem vagyunk egyformák, ezért a humorunk is különbözik, de az sosem baj, ha próbálkozásoknál először valami olyannal kezdünk, amit más már bevezetett. Szívesen és sokat olvasok mindenkitől, a humornak pedig kifejezetten örülök, mert kevesen művelik. Én egyetlen olyan alkotóban sem az ellenfelet látom, aki megmutatja humoros oldalát is. Sőt! Bátorítom, ha tudom, segítem is.Westernfilmben hallottam egy szállóigét, ami szerintem minden területen igaz.
" Hiába vagy jó, egyszer fog jönni majd valaki, aki jobb nálad."
Megnyugtatlak, kedves Artúr, az nem én leszek!
A fiam, talán fel vehetné Veled a versenyt, neki nagyon jó humorérzéke van és remekül ír(na), ha volna rá ideje.
Remekül szórakoztam Nálad!
Általában nyugodt vagyok.
🙂
Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy ideje legyen.
Kedves Artúr!
Örülök, hogy olvastalak! Ma nagyon jól jött!
Még néhány percig vigyorogni fogok azt hiszem… 🙂 🙂 🙂
Szeretettel: Tünde
Igazán nagy öröm számomra, ha jól érezted magad, amíg olvastál tőlem!
Köszönöm szépen!