Most hiába akar ébreszteni az óra! Nem ébredhetek fel! Fontos dolgokról álmodom!
Álmomban őserdőt látok. Benne ősembert. Csak a gépeket nem értem. Hogyan kerültek oda? Hiszen itt minden zöld. Én is. Pedig érett vagyok. Legalábbis, van érettségim. Kék bőrkötésben.
Este itt volt nálam vendégségben egy hajdani katonatársam. Zöld ingben. Valamikor határőrök voltunk. Zöldruhások. Sokat cigiztünk, de nem attól voltunk zöldek.
Közben a szemem sarkából látom, a gépek vonszolják éppen a fatörzseket. Húzzák a köteleket. Pedig álomban tolni is lehetne. Eltolni.
Jönnek a természetvédők. Kezdődik az erdőirtás, bioüzemanyagért. Rengeteg növényt préselnek le, hogy legyen zöldolaj az autókba. Egy fehérruhás leány önti bele mind egy nagy tartályba. Jól fizető munka. Csak azt nem értem, miért történik mindez az én előszobámban? Lehet, megint félálomban vagyok? Rossz szokás.
Az ember, ha tesz valamit, akkor tegye meg teljesen, ne csak félig! Ha már irtjuk az erdőt, akkor azt miért csak félig … ültetjük vissza? S mi lesz az embererdővel? A hírekben megadták erre a választ. Bombák robbannak a piacokon.
Ez kacsa.
Az emberek robbannak fel, látva az árakat. Sétáló bomba ma minden ember. Idehallom a ketyegést. Bármelyik percben.
Le kéne hűteni a kedélyeket. Oda kell menni, ahol hó van. Persze csak óvatosan, mert síelés közben sok a baleset. Kivéve a szűk helyeken, mint ahol most is állok éppen. Ha mégis megtörténik a baj, van felmosórongy. Rázni azonban nem szabad. A rongyot. Éppen elég sok megrázó élmény ér minket nap, mint nap.
Mondják az öregek, régen nem volt drága a tél. Szerintem a fele most is igaz. Most tél nincs. A többi stimmel. Legalább nem lesz tele a hócipőnk … hóval.
A világ megmentéséről álmodom éppen. Ezért nem baj, ha visszaalszom. Csak a főnökömnek kéne hihetően megfogalmazni, hogy ne nézzen hülyének, amiért én pusztán azért kések el a munkahelyemről, mert felvállaltam egy ekkora feladatot. Álmomban. Ha felébredek, akkor örülni fogok, ha magamat menthetem, nemhogy a világot.
Nyugtatom magam. Azt hiszem, túlnyugodtam. Még mindig nem sikerült felébrednem.
4 hozzászólás
Fojtogató Artúr !
Most ,hogy írásaid ismerem hamarosan kritikusodként fogok állni veled szembe.
Ezen esetben ,megint hoztad a még verseidben is tükröződő hármas hatást :
Jól van már , értjük már , elég legyen . 🙂
Ezen végig mész. Vonalvezetéssel. Humoroddal. Írj most olyat ami ettől eltérő én azt várom, egy tragikomédiát vagy haknit a humoroddal fűszerezve …Főnök… 🙂 (ma hallottam ahogy mondta a melós a főnökének : -Főnök,Főnök, főőőőnök ,de az rá se hederített ,remélem érted :)).
Amúgy ezt is imádtam … kedvenc a hócipős lett ebből !
Emígy meg tök jó ,hogy ezeket ingyen is olvashatom 🙂
A műfaj nagy tisztelője:
patyolat.
Kedvetlen érzéseket nem ismerő András!
Ha írásaimat ismered, akkor még nem ismersz semmit. A legtöbb írásom tartalma ugyanis pontosan annyi.
A főnök hócipőben a legrosszabb kivitelezés, ezért már nem sokáig olvashatod ingyen az írásaimat. Legfőképpen azért nem, mert ha egyszer személyesen is találkozunk, akkor szembesülhetsz valós méreteimmel, ( 192/76/43 ) amitől biztos lehetsz benne, hogy elvárásaimat teljesíteni fogod, de minimum kér ingyen rund a helyi kiskocsmában. A 43-as méret a lábszagom, ami maligánfokban értendő.
( Irodalmi méreteimet hagyjuk. Azok elenyészőek. )
Egyébként imádatod, nem ment fel alattvalói, hódolói kötelezettségeid alól.
🙂
Köszönöm szépen az olvasást! A csillagokat elhagyhatod. A konyakosüvegeimen több van.
🙂
Élvezettel olvasom hajnali tütyörgéseidet, kedves Artúr!
Akár ágyban is maradhatnál, egész nap, a világ megmentése érdekében.:)
Egy sétáló bomba a sok közül…:))
Kedves Ida!
Még jó, hogy nem belső levélben küldted, ugyanis rettegek a levélbombáktól.
Köszönöm szépen!