A keresztény világ egyik őszi ünnepe a Mindenszentek Napját követő Halottak Napja. Akkor, vagy ezeket megelőzően szokás kimenni a temetőbe és mintegy ,,ünnepi díszbe öltöztetni" az elhunyt szeretteink, rokonaink sírját. De nemcsak így lehet az elhunyt szeretteinkre emlékezni, hiszen Ők bennünk élnek a mindennapjainkban. A száraz tudomány azt mondja, hogy elhunyt eleink minden jó és rossz tulajdonságai benne vannak a génjeinkben, csak az nem mindegy, hogy melyik lesz azokból bennünk túlsúlyban.
Én viszont azt mondom, hogy kiben mi lakozik, eleinek mely jó, vagy rossz tulajdonsága került-e előtérbe az életben, az már tőlünk, a túlélő egyénektől is függ. Az elhunytra úgy is lehet emlékezni, hogy a mindennapjainkban igyekszünk felhasználni az elhunyt jó tulajdonságait, az általa nekünk átadott tudást és szeretet arra, hogy ezeket adjuk át a velünk együtt élőknek, a környezetünknek és a minket követő nemzedéknek.
A vallásos keresztény ember azt mondja, hogy mindenkit a Mennyekben lakó jó Isten ítél meg a földi tettei után így (is) ösztönözve a hátramaradottakat a jó cselekedetekre. A jó érzésű ember viszont nem minden esetben vallásos, vagy ha az, akkor nem feltétlenül a keresztény vallások hívője, de a vallási törvények is és az illető lelkiismerete is lehetnek vezérelvek a jó tettek végrehajtására, a rosszaktól való elhatárolódásra. Ehhez nem feltétlenül kell minden esetben kimenni a temetőbe.
Amikor az elhunytjaink sírjaira az emlékezés virágait letesszük és az emlékgyertyákat meggyújtjuk, csendesedjünk el egy kis időre, hajtsuk meg a fejünket tiszteletteljesen az eleink emléke előtt és mondjunk el egy imát az Ő lelki üdvükért és, vagy emlékezzünk rájuk tisztelettel és kegyelettel, mert az Ő életük bennünk és az utánunk következő nemzedékekben van!
Ha valamely okból (pl. kórházban vagyunk, vagy egyéb más körülmény ezt nem teszi lehetővé) nem tudunk a szeretteinkre emlékezve kimenni a temetőbe, akkor ezt kegyelettel megtehetjük bárhol, ahol egy csendes, meghitt pillanatban rájuk gondolva elmondunk egy imát az emlékükre, vagy csak ,,egyszerűen", magunkba szállva tisztelettel rájuk emlékezünk.
Azt hiszem, ezeket nem kell hosszasan ecsetelnem, mert véleményem szerint ezeket így kell minden jó érzésű embernek érezni.