Harmadnapja nem eszek 2

Csípős északi szél fújt. A fák zordonan hajladoztak az alkonyi félhomályban. Az utcán néhány fázósan görnyedt, sietős alakon kívül senki sem járt. Tamás legszívesebben megfordult volna, hogy szobájában biztos menedékre leljen a cseppet sem kellemes időjárás elől, de ha már egyszer elindult, nem hátrálhatott meg. A könyvei amúgy sem vonzották, úgy gondolta, amit megtanult, az bőven elég, tovább már miért kínozza magát. József Attilán merengett továbbra is. Egy kisfiú jött vele szemben, hanyagul lépkedve, zsebre dugott kézzel. Egy konzerves dobozt rugdalt, ügyesen manőverezve, hogy ne guruljon le a járdáról. Színét vesztett, lyukas pulóverében alulöltözöttnek látszott. A doboz végül az út menti árokban landolt. A fiú Tamásra nézett, kék szeméből valami határtalan szomorúság tükröződött.
– Bácsi kérem, nem tudna pár forintot adni? Kenyeret vennék belőle magamnak meg a testvéreimnek.
Tamás a zsebében kotorászott, de egy kétszázasnál többet nem talált. Persze, olyan hirtelen jött el hazulról, hogy elfelejtett pénzt hozni magával.
– Csak ennyi van – mondta, és a kisfiú koszos markába nyomta az érmét.
– Nincs több? – kérdezte csalódottan a gyerek.
– Sajnos nincs- mentegetőzött Tamás -, de pár kiflit tudsz rajta venni.
A gyerek szó nélkül továbbballagott. Azért igazán megköszönhette volna, gondolta Tamás. Vajon Attila is így kóborolt az éjszakában, ennivalóért kutatva? Ő is szólított meg embereket, hogy pár krajcárt kikönyörögjön tőlük? A költő már zsenge korától fogva nehéz fizikai munkát végzett a megélhetéséért. Moziban vizet árult, kosarakat cipelt a vásárcsarnokban, színes forgókat készített és árult jómódú gyerekeknek. Hogy ne fázzanak, még a lopástól sem riadt vissza, a Ferencvárosi pályaudvarról csent fát és szenet. Eszmélet című versében így ír erről:
„A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.”

Tamás, mint leendő irodalmár rajongott József Attiláért. Nemcsak a verseit szerette, hanem a költő sorsa is mélyen megragadta. Bár nem osztozott Attilával a nyomorgó, kisemmizett gyermekkoron, mégis a tépelődései, gondolatai, depresszióra való hajlama, öngyilkossági kísérletei elképesztően hasonlítottak a költő életútjához. Tamás is kiskorában veszítette el édesanyját, a fiatalasszonyt is daganatos betegség ragadta el. A világra éppen kinyíló kisfiúnak tehetetlenül kellett végignéznie anyja vergődését. Az a bizonyos rosszul sikerült születésnapi vacsora volt az utolsó alkalom, amikor édesanyját elemében látta. Másnap ágynak esett, és többé már nem is kelt föl. Talán azért tartotta olyan fontosnak, hogy férje időben hazaérkezzen, mert érezte, hogy ez az utolsó lehetőség az ünneplésre. Anyjának elvesztése örök sebet okozott Tamásnak. Apja, talán a lelkiismeret-furdalástól vezérelve megpróbált mindent elkövetni, hogy a vigasztalan kisfiú végre mosolyogjon, de Tamás csalhatatlan gyermeki ösztönével rájött, hogy apja csak játszik, mert maga sem képes kilábalni fájdalmából. Aztán rátalált József Attila Mama című versére, és tudta, többé már nincs egyedül. A versben saját, kimondhatatlan gondolatai fogalmazódtak meg. Bár anyja nem volt mosónő, Tamás is folyton csak rá gondolt, a mozdulataira, ahogyan a mosógépből kiszedte a ruhákat, majd jól megrázta őket, hogy kisimuljanak. Reménykedett benne, hogy a másnapi vizsgán József Attilát húzza ki, hiszen róla nagyon sokat tudott, bár nem eleget. Egy ezotériával foglalkozó csoporttársa javasolta, hogy erősen gondoljon arra a tételre, amiből vizsgázni szeretne, és az égi hatalmak kedvesek lesznek hozzá. Tamás ezt már többször is megpróbálta, de eddig még nem vált be. Most viszont egész lényét ráállította, hogy sikerüljön.

Nyári vizsgaidőszak utáni buli Tamás egyik évfolyamtársánál. A szülők Mallorcán nyaralnak, a szépreményű ifjú pedig kihasználja az alkalmat, és partit parti hátán rendez a kétszintes, úszómedencés családi házban. A kertben vidám, alkoholtól mámoros fiatalok nevetgélnek, vagy vitáznak világmegváltó dolgokról. Spangli jár kézről kézre, elragadtatott tekintetek várják a mámort. A kert közepén hosszú asztal, tele mindennel, mi szem-szájnak ingere. Édes és sós sütemények, többszintes torták, puncsok, bólék, fagylaltok válnak hedonista élvezetek áldozatává. Itt-ott bokrok rezdülnek, párocskák kerülnek elő, vagy tűnnek el a fák rejtett mélyén. A feldühödött szomszéd már harmadszor fenyegetőzik, hogy kihívja a rendőrséget az üvöltő zene miatt. Öklét rázva áll erkélyén, persze senki sem érti, hogy mit mond. Még akkor sem, ha figyelnének rá, de mindenki saját magával van elfoglalva. Tamás unottan szemléli a partit, kívülállónak érzi magát. Sokkal szívesebben maradt volna otthon kedvenc CD-jeivel, de nem akarta Áront megsérteni. Áron rengeteget segített Tamásnak a tanulásban, jegyzetekkel, sehol be nem szerezhető könyvekkel, puskákkal látta el, és Tamás úgy érezte, tartozik annyival, hogy legalább a bulijára elmegy. Most viszont egykedvűen áll a csoportoktól távol, és azt fontolgatja, hogy eltűnik innen. Szőke, hosszú hajú lány áll meg előtte. Összes viselete csupán egy piros fürdőnadrág. Tamás végignéz formás keblein, majd elfordítja a tekintetét.
– Jössz fürödni? – mutat a lány az önfeledt viháncolástól hangos medencére.
– Nincs nálam fürdőruha – válaszolja Tamás.
– Ugyan már- ellenkezik a lány. – Minek az? Nézd meg Góleméken sincs semmi! De ha túl szégyenlős vagy, jöhetsz alsóban is.
A medence széléről két, deltás, meztelen izompacsirta ugrik a vízbe. A kicsapódó víztömeg Tamást is eléri, hiába ugrik odébb.
– Na, látod – nevet fel a lány. – Most már tényleg bejöhetsz, úgyis vizes lettél.
Tamás még vonakodik egy darabig, majd számára is érthetetlen módon azt veszi észre, hogy a keze megmozdul, és szépen sorban leveti magáról az inget, a cipőt, a rövidnadrágot, majd igen… az alsót is. És már bent lebeg a medencében a szőke szépséggel. Innentől az események felgyorsulnak. Körbeveszik őket a többiek, itallal kínálják, fogócskát játszanak, megpróbálnak egymás alatt elúszni, majd hirtelen egy bokorban találja magát a lánnyal. Ekkor egy kéz megragadja, felemeli, és akkora pofont kever le Tamásnak, hogy szabályszerűen megcsendül tőle a füle.
– Mit akarsz te a csajomtól? – harsogja a kézhez tartozó hang, és már jön a következő pofon.
– Ne csináld ezt, Gólem! – kiáltja valaki hátulról.
Ami ezután történik, akár egy burleszkben is megállja a helyét. Tömegverekedés alakul ki, röpködnek a torták, a krémesek, pezsgővel locsolják egymást felhevült fiatalok. A semmiből itt termett kutyák habzsolják élvezettel a sok finomságot.