Három kívánság 2.

Reggel, amikor a vekker megcsörrent, kipattant a szememből az álmosság. A papucsomba léptem, a köntösbe belebújtam, és indultam a konyhába. A kályhába már be volt készítve, férjem első dolga volt minden nap, ezzel is könnyíteni a munkámon. A kávéfőzőbe bekészítettem a kávét, teavizet tettem fel, és meggyújtottam a kályhában a fát. A lányok mire felébrednek, barátságosabb a langyosabb volt levegő.
Egyenként, kis szünettel botorkáltak álmosan ki a szobából. Mindegyikük kezében ott volt a kis kártya. Álmos szemeik mosolyogtak amikor átadták nekem. Már ez megható volt. Izgatott lettem.
Tisztában voltak a helyzetünkkel, hiszen semmi titkolózás nem volt. Ráadásul, a mindennapjainkon érződött, kevesebb jut mindenre. Sosem volt felesleges vásárlás, semmiből, mert annál is szerényebben éltünk. A reggeli készülődés után búcsúpuszi, integetés , majd eltűntek a sarkon a szemem elöl. Addig néztem mindig utánuk. Minden áldott reggel.
A konyhaasztalon ott feküdtek a kívánságok. Leültem, magam mellé tettem a forró kávét , belekortyoltam, és felemeltem az első kártyát.
Azt tudni kell, a számok jelentették az első számú, a legnagyobb vágyat, és úgy csökkent. No nem értékében, hanem , mi az ami nagyon nagyon kellene?
Bogi a legidősebb lányom kártyája volt az első. Sorrendben a következő. Karóra, hajvasaló,táska,
és egy szeretlek benneteket, kis szívvel. Megsimogattam a kártyát.
Adri következett. Első számú kívánsága , amin nem lepődtem meg, könyv volt. Sokat olvasott, falta a könyveket. A mesekönyvek után, az én leánykori pöttyös könyveimet olvasta, majd a csíkos könyvek következtek. Félrevonulva egy csendes zúgot találva magának, belemerült a regények világába.
Második kívánság egy asztali lámpa , harmadik pedig, valami divat szett bizsu.
Csodálkoztam a harmadik óhajon, de be kellett látnom, egy –egy összejövetel alkalmából, csininek kell lenni, és egy év sokat jelent a gyerekek életében .
Dorka listája természetesen egy plüss állattal kezdődött, kicsi kora óta gyűjtögette.
Másodikként társasjáték szerepelt, harmadikként mágneses puzzle.
Amikor a végére értem, abban már biztos voltam, egy valamire mindenkinek jut, hiszen a tizenötezer forint háromfelé osztva is ötezer. Tudtam azt is titkon nem lesz olyan kérés, amely közül bármelyik is meghaladná erőnket pénzügyi vonatkozásban. Szerények a lányok, és mértéktartóak mindenben.
Mivel a karácsonyi vásár javában tartott, elhatároztam, kisétálok, körülnézek ott is, és üzletekben is. A karácsonyi vásár forgatagát szerettem mindig. Emlékszem pár éve, a férjemmel sétálgatva, nézelődve a csípős hidegben, vásároltunk egy-egy pohár fűszeres forralt bolt, és azt kortyolgatva, beszippantva fahéjas illatát, kellemes érzés járt át bennünket.
Nagy volt a tömeg, sokan vásároltak, többen inkább nézelődtek mint én is. Tájékozódás, választék, árak. Ahogy a játékos sátor felé léptem, előttem egy férfi a feleségével azon tanakodott, melyik Legót vásárolják meg? Majd sikerült, egyet kiválasztani. Fizetett, és kapkodva , mivel lökdösődtek körülötte,
pakolta el az árut. Én a társasjátékokat nézegettem, majd amikor arébb léptem, éreztem valamit a lábam alatt. Lenéztem, és egy irattartószerű valamit pillantottam meg. Amikor lehajoltam érte, majdnem fellöktek. Kiegyenesedtem, körülnéztem, mert az utolsó kép az maradt meg, amikor felvillant a férfi kezében a tárca és fizetett belőle. Valószínű mellé rakta a nagy kapkodásban a tárcáját. Hiába keresgéltem nem láttam meg a házaspárt. Ideges lettem, ott hagytam csapot-papot, és hazasiettem.

Otthon elővettem a tárcát, remélve azt, valami adat a rendelkezésemre fog állni, hogy vissza tudjam juttatni. Belegondoltam abba , micsoda bajban lehetnek, hiszen értékeik vesztek el. Vaskosnak éreztem . Belenyúltam, kotorásztam. A kezem egy halom papírpénzbe ütközött. Kipirosodtam, égett az arcom. Nem számoltam meg, de azt anélkül is tudtam sok pénz van ott. Mintha égette volna ujjaimat, másik fakkot kerestem, ahonnan végre valami iratot húztam ki. Egy személyi plasztik kártyát. „Végre"! Szakadt ki egy sóhaj belőlem. Jó helyre került, hiszen innen egyenes az út, vissza a tulajdonosnak.
Este a férjemmel felkerekedtünk, és a lakcímkártyán szereplő címre mentünk. A város északi részén elhelyezkedő lakóparkhoz vezetett az út. Sorházak között keresgéltünk, míg megtaláltuk amit kerestünk.
Sötét mindenhol, hiába csengettünk senki nem nyitott ajtót. Várakoztunk, már jó ideje. Éppen feladni készültünk a várakozást, és azon tanakodtunk hogyan tovább, amikor egy autó fékezett előttünk. Kiszállt belőle a férfi, akit felismertem a vásárból. Odaléptem, és elmondtam , megtaláltam a tárcát, és most elhoztam. Elővettem, és átnyújtottam. A férfi, szinte kikapta a kezemből, láttam, szinte megzavarodott abban a pillanatban. Rebegett, és nem hitte, hogy megkerül, egész délután rohangált , hol hagyhatta el? Megköszönte illedelmesen, mi pedig elköszöntünk.
Ahogy egymásba karolva sétáltunk megkönnyebbülten hazafelé, attól, hogy megtettük a magunkét, egyszercsak kiabálásra lettünk figyelmesek. Visszafordultunk. A férfi szaladt utánunk, hogy várjunk. Bevártuk, és zihálva mondta, a nagy meglepetésben gondolkodni sem tudott hirtelen. Szeretné meghálálni . Majd elővett egy bankjegyet, amit a zsebembe csúsztatott. Nem akartam elfogadni, de kért, ne sértsem meg, és fogadjuk hálája jeléül. Majd sietősen távozott.Talán azért , hogy ne legyen mód arra,hogy elutasítsam.

Otthon kitettem az asztalra a pénzt . Kettő tízezres került elő. Újból forróság öntött el. Mi ez most? Szerencse? Képes vagyok felfogni? A másik percben, már arra gondoltam, micsoda finomságokkal lesz teli az ünnepi asztal!

Egymásra néztünk a férjemmel, és a a gondolataink találkoztak, hiszen egyszerre kezdtünk el, felszabadultan nevetni.