Amikor kislány voltam, még úgy gondoltam, hogyha végre felnövök, találkozom álmaim lovagjával, aki kedves lesz, figyelmes és udvarias. Szóval maga a tökély. Amikor pedig elérkezettnek látja az időt, a hosszú udvarlás után, letérdel elém, és szerelmet vallva megkéri a kezem.
De persze ez csak egy mese az olyan kislányoknak, akik szeretnek álmodozni, hisznek az álmaikban és azok beteljesülésében.
A valóság sajnos más. Nagyon ritkán hoz össze a sors olyan férfival, aki egy cseppnyi tekintélyt is mutatna egy nő iránt. Lovagok már nincsenek, csak fehér lovak – hallottam sokszor és tudtam, hogy igaza van annak, aki ezt mondta. Ezek után én itt fel is adtam, mert olyan férfira nem vágytam, aki nem ismeri a kölcsönös tiszteletet.
Aztán egy napon megismerkedtem vele. Találkozásunk több volt, mint romantikus álom: egy bálban kért fel táncolni. Hirtelen termett ott a semmiből, és én nem tudtam neki nemet mondani. Azóta is együtt vagyunk, mellette csalódások és meglepetések sorozata ért már.
Elképzeltem az én hercegemet, őt kerestem mindenkiben, hozzá hasonlítottam valamennyit. De hát tökéletes férfi nincs. Naivan azt hittem, hogy minden gondolatomat kitalálja, és azonnal teljesíti is. De csalódnom kellett, mert nem egy gondolatolvasóval hozott össze a sors. Célozgattam erre is, arra is, de sehogy sem jött rá, hogy mit is akarok.
Valahogy nem működött a kapcsolatunk, valami hiányzott: én. Rá kellett jönnöm, hogy nélkülem csak ő van. Ahhoz, hogy mi lehessünk, én is kellek. Nekem is mindent bele kellett adnom ebbe a kötelékbe.
És mégis, ennek ellenére, még soha nem találkoztam olyannal, aki ennyire udvarias és előzékeny lett volna. Mi több! Itt nem csak arra gondolok, hogy az ajtót kinyitja, és előre enged, hanem arra is, amikor türelmesen végighallgat, akár egy jó barát. Neki nyugodtan elmesélhetem az örömöm és bánatom, sőt, tanácsot kérhetek, és kapok is tőle. Olyan, mintha a lelki társamat, a másik felemet találtam volna meg.
Most már biztos vagyok benne: az én hercegem már megvan, igaz, hófehér ló nélkül…..
6 hozzászólás
Kedves Myrthil!
Nem értem: délután küldtem egy hsz-t erre az írásodra, és most nincs itt!! Na akkor újra: Ne bákódj a fehér ló miatt, úgyis sokba kerülne a tartása:) Komolyra fordítva: jól látod, a külsőségeknél sokkal fontosabb, hogy mi lakozik az ember szívében! Vigyázz hát a hercegedre, drága kincs:)
Üdv: Borostyán
S te meg vagy róla győződve,hogy amikor végig hallgat,hallja is amit mondani
akarsz?Mert én is férj vagyok (óóó egek),s bizony sokszor beszél hozzám a nejem,
s én miközben áhítattal falom szavait ,addig fejemben megszületik egy újabb humorerszk.(Néha több is)
Üdv!
Mivel van egy öccsém, tapasztalatból tudom, hogy oda kell figyelni. Ezért jó az, ha kb öt percenként pár pillanatig csendben maradok, és nagy sóhajjal megkérdezem: Hol is tartottam? Vagy egyszerűen csak megkérdezem, mi a véleménye.
És jaj neki, ha nem figyelt! 😀
Lóval vagy ló nélkül, az a fontos, hogy megtaláltad a hercegedet, és felfedezted a belső értékeit.
Rozália
A herceg nem magától válik udvarias, kedves, figyelmes társául a nőnek. Ehhez a feleség is kell, mint ahogy te is megfogalmaztad fentebb.
Majka
WOW.Nagyon,erossen tetszett.Szivbol gratulalok.Tisztelettel es emberi szeretettel,SANKASZKA,a messzi tavolbol.