2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Hiány

    PoppyBy 21 hozzászólás2053 megtekintés

    Rettenetesen furcsa érzés!
    Mintha megfosztottak volna egy testrészemtől. Persze, megszokás kérdése az egész. Ismertem például egy embert, akinek a fél kezét elvitte valami gép. Remekül boldogult nélküle is; bevásárolt, villanyt szerelt, élte az életét. Nem hiszem, hogy sokszor eszébe jutott volna a hiányzó végtag.
    Én is így vagyok vele. Nem hiányzol egész nap, ezt igazán nem mondhatom. Csak néha – főleg esténként, amikor egyedül vagyok otthon – elkap ez a különös érzés. Hogy nem vagyok egész. Olykor levegőt is alig kapok, olyan hevesen ver a szívem. És persze nem értem.
    Hogy hiányozhat valami, ami sose volt a tied? Hogy érezheted, hogy hiányzik egy részed, amikor nem vesztettél semmit, hiszen nem is volt semmid? A képzelet játéka – talán. Igen, biztosan.
    „Popper vagy Müller?” – egy ismerősöm kérdezte a minap. Először nem is értettem. De talán most tudnom kéne. Választani. Válaszokat keresni, kapni.
    És már megint ugyanott tartunk. Miért mindig a lehetetlent? Mint a kisgyerek, akinek mindig az kell, amit nem kaphat meg. Pedig választhatnál, hogy olyat akarj, amit meg is kaphatsz. De még mindig a könnyebb utat járod.
    Nem vagy kész.
    És addig marad a hiány.
    És a szerelem illúziója.

    Share.

    21 hozzászólás

    1. Rozán Eszter on

      Kedves Poppy!
      Szösszeneted a hiányról elgondolkodtató. Igenis hiányozhat az, ami sosem volt a tied, mert a vágy rettenetesen nagy úr. Mindnyájan sokszor akarunk olyat, amit nem kaphatunk meg, és ilyenkor a kudarc érzetével éljük életünket.

      Szeretettel: Rozália

    2. dpanka on

      Kedves Poppy!
      A hiány az hiány… nagyon tud fájni… demég jobban, ha megkapod és utána veszíted el. Nekem most ilyen gondolaim voltak írásoddal kapcsolatban. A hiány mindig azért van mert mindig keresünk valamit. Amit vagy meglelünk vagy nem. A szerelem sajnos elég sokszor csak illuzió, de ne szomorkodj utolér majd akkor mikor tán nem is vágysz majd rá. Az írásod tetszett. Jó a téma, elgondolkodtató.
      Barátsággal Panka!

    4. Zöld Zsázsa on

      Jobban jársz, ha nem kezdjük elemezni, mit is gondolhattál 😛
      A Popper vagy Müller részt kicsit egyértelműbbé tehetnéd, mert mi sem értjük. Amúgy tetszik nekem. Főleg a végén a "Nem vagy kész" – valahogy átlendíti egy másik nézőpontba.
      üdv
      Zsázsi

    5. Finta Kata on

      Kedves Poppy!
      Abban igazad van, hogy: "Pedig választhatnál, hogy olyat akarj, amit meg is kaphatsz."
      Igaz, de már mi emberek ilyenek vagyunk, hogy sokszor olyan után áhítozunk, ami nem lehet a miénk…
      Érdekesen boncolgattad a kérdést.
      Szeretettel: Kata

    6. Hópihe on

      Ahhoz képest, hogy nem értesz a prózaíráshoz, nagyon szépen összehoztad. Főleg, hogy te magad nem is érted. 😀

      Néha túl jó a képzelőerőnk, aztán ha a valóságban is megkapjuk, amire vágyunk, hirtelen elveszíti minden varázsát… bár, ezt már csak én toldottam ide. 🙂

      Tetszett!

      Üdv.: Hópihe

    8. Selanne on

      Azzal kezdem nem fejtegetni jöttem.Elolvastam, és úgy gondoltam szólok hozzád. A hiány pótlásáról gondoskodni kell.A hiány ellentéte a teljesség:-).Éldd meg a teljességet, legalábbis törekedj! Amikor a teljesség az óhajunk s azért teszünk is, szinte eltűnik a hiány, mert célunk van, ami leköt.Nem biztos ám ,csak az én cselekedetem efféle.:-) Jó az írásod!
      Szeretettel:Selanne

    9. Poppy on

      Sziasztok!
      Köszönöm a sokszínű, de kedves hozzászólásokat.
      Örülök, hogy vannak állandó, olykor visszatérő és új látogatóim is. 🙂
      A "Popper vagy Müller?" részről pedig annyit, hogy még a könyvhéten egy írótársunk szegezte nekem a kérdést váratlanul. 🙂 Kicsit nehezen esett le, hogy arra kérdezett rá, melyiküket kedvelem/értékelem jobban. Mintha, ha az egyiket szeretném, akkor a másikat már nem szerethetném. Hát így.
      Üdv nektek,
      Poppy

    10. Laczkóvári on

      Szia Poppy!

      Ugye nem baj, hogy elfogult vagyok Veled? És a harcosságod mellett (amit már kezdettől csodáltam, amióta először regisztráltam az oldalon), mindig meg tudsz lepni. Amit itt leírsz, az valamiféle "fél-depressziós" állapot, amelyet nagyon sokan átélünk, és talán még segít is abban, hogy jobban írjunk, ám mégis kevesen vállalják így föl. És ahelyett, hogy "bepánikolnál", ami ilyenkor egy valamirevaló "méla-kórostól" illenék, elkezded magad "boncolni". Én ilyenkor, ahelyett, hogy írnék, már rég valamelyik közeli kocsma söntéspultjánál innám a második sörömet. És azt hiszem, nem "a könnyebb utat járod".

      Nem vagyok jártas a prózairodalomban annyira, hogy megmondjam, mi a műfaja ezen belül az írásodnak, de átéltem, sőt magamtól is átéltem, de nem tudtam így megfogalmazni.

      Barátsággal: L.

    11. amazonasz on

      Kedves Poppy

      Tetszik ez a kis egypercesed. Pont annyit árul el a mondanivalóból, amennyi egy egypercesbe belefér. Érezni az ember lelkén átgördülő szerelmi csalódás súlyát, ám mégsem nyomasztó, mert benne rejlik a továbblépés, az újrakezdés lehetősége.
      Előre is elnézésedet kérem, de nem szeretek értékelni "pontozni". Mert amit az emberek szívből jövően osztanak meg egymással, azt nem mindig helyes irodalmi mércén keresztül osztályozni.
      Szeretettel
      Gyula

    14. anonym on

      Ha egyedül vagy tényleg úgy érzed, hogy hiányzik egy testrészed:( És azt az űrt nagyon nehéz kitölteni, de marad a remény, hogy egyszer megtalálod a hiányzó darabot, addig pedig…. "illúzió".:) Nagyon tetszik a megfogalmazásod. Üdvözlettel, anonym:)

    16. T. Pandur Judit on

      Kedves Poppy!
      Szeretni és szeretve lenni szeretnénk. A lényeg, hogy harcolunk, hogy megkapjuk őt, mégha a szerelmünk szerelme nem is a miénk. Nélküle minden homályos és értelmetlen.
      Nagyon szépen írtad meg, hogy menniyre hiányzik, pedig nem is volt a tiéd.
      Talán nem is tudja, hogy nemcsak a szívedet, de vele együtt a vágyaidat, álmaidat, céljaidat is elragadta…

      Judit

    19. Névtelen on

      Szia !

      "Popper vagy Müller?" 🙂

      Baromi jó kérdés (tanács volt). Férfi volt ? Imádom mindkét figurát.Poppert órákig tudtam hallgatni csendben.
      Olyan jó szerelmesnek lenni, még ha csalódunk is (magunkban csalódunk ilyenkor). Tök jó, mikor becsapjuk magunkat a másik "képzelt" tulajdonságaival. Ezzel a képességgel mindenki rendelkezik. 🙂

      Üdv.: Patyolat

    Leave A Reply