Édesnek
Letolypattam.
Olyannyira alálapultam,hogy az óra is unalmában ketyeg.
Kortyolom az unott bort, mi nem hoz lengést mélán ácsorgó gondolatra sem.
És…a kávé is hültében felszínén őrzi a habot.
Ahol az est megpihenni csillagokkal sétál, ott állok én is, várok, ha jönnél éji mesére, te kedves. Biborcsók mögött rejtőzik meseország bejárata, hol csak szerelem léphet át. Lépünk be azon ketten: én, s őlembe TE.
Nem nyílik szebb virág, a határ szemed, ahogy rám feszíted, izzik tekinteted, megbabonázod jelenem, mikor suttogva még türelemre kéred az időt, várna keveset, még nem csókoltad el a legszebbet, van még egy ölelésed, mi több az eddiginél, még inteni akarsz egyszer.
Aztán elmegyek.