Holdrománc

Harry, Skócia tengerpartján fekszik a homokban és elbűvölve nézi a csillagokat. Melankolikus hangulatba kerülve elmélkedik a múlton. A Hold fénye visszatükröződik a tenger lágy hullámain. A lenyűgöző látványt emeli a mindent elárasztó tengeri sós illat.
Szívét csalódás mardossa, ugyanakkor tele van várakozással. Holnap reggel indul Londonba az egyetemre. Most búcsúzik a part meghitt látványától és a múltjának egy részétől. Tanácstalan, nem tudja mit tartogat számára az új élet. Itt nőt fel és boldog volt az első nagy szerelmével sokat üldögéltek ezen a helyen. A hulló csillagokat bámulva tervezték közös jövőjüket Mollyval.
A lány szakított vele egyik napról a másikra telefon üzenetben. Sosem fogja elfelejteni – „Ne keress többé!!!!” – Az értetlenség fájdalmával küszködve köszön el most e kisvárostól. Semmi nem tartja már itt, hiszen szüleit egy autóbalesetben elvesztette még gyermekkorában és a nagyszülei nevelték fel. A nagyapja két éve halt meg és pár hónapja a nagymamája is követte az égi világba. A ház, ahol felnőtt egy ingatlanos által kerül eladásra. Mindent újra kezd Londonban.
Amikor felült, hogy induljon vissza, a kezébe akadt egy kagyló. Füléhez tette és hallotta benne a tenger zúgását.
– Ezt magammal viszem. Bárhogyan alakul az életem, mindig emlékeztetni fog erre az elbűvölő tájra, az otthonomra és Mollyra – gondolta magában.
A part széléről még visszanézett a Holdra, de már csak árnyékát látta. Az egész életét, múltját és jövőjét most homály takarja.
Az egyetemen gyorsan beilleszkedett. A tengerparti ház árából vett egy kis lakást és a tanulmányai mellett dolgozott. Tájépítésznek tanult, jól meg fizették a munkáját. Hamar bekerült az úgynevezett „elitbe”. Az egyik kollegája, Rian az előléptetése alkalmából hatalmas ünnepséget szervezett. Harrynak is akadt néhány ismerős, akikkel vidáman társaloghatott.
– Harry! Te vagy az? Hogy kerülsz ide? – szólította meg egy ismerősnek tűnő női hang.
A férfi megfordult, mire a megdöbbenéstől hirtelen meg sem tudott szólalni, csak bámult, mintha szellemet látna.
– Molly…?! – ez hihetetlen! Semmit sem változtál, épp oly gyönyörű vagy, mint évekkel ezelőtt.
– Te viszont megférfiasodtál azóta! – mondta kacér mosollyal az arcán.
Ekkorra odalépett hozzá egy férfi.
– Drágám! Talán régi ismerősöd? Mi még nem találkoztunk.
– Harry, bemutatom a férjemet, Fionnt.
Mollynak látszólag kellemetlen volt a jelenet. A férje karon fogta és elvezette.
Harry értetlenül nézett utána, felelevenedett benne a múltjuk és szívében a fájó érzés, amit Molly hagyott.
– Hoztam neked egy pohár pezsgőt, úgy látom rád fér barátom – zökkentette ki révületéből Rian.
– Nagyon köszönöm, tényleg különösen jól esik most.
– Látom téged is elbűvölt a csodás Molly, de vigyázz vele.
– Régről ismerem, egy városban éltünk.
– Á…! Értem – válaszolta mosolyogva Rian.
– Miért mondtad, hogy vigyázzak vele?
– Amint láthattad, a férje különös ékszerként bánik vele, de rabláncon tartja szegénykét.
– Hogyhogy? Nem értem?
– Hú barátom! Olyan féltékeny, hogy másnak rá sem szabad nézni! Társalogni…? Pláne! Megközelíthetetlen! Bezzeg Fionn, csalja fűvel – fával. Mostanában éppen a legújabb titkárnőjével, ráadásul nem is nagyon titkolják. Ez nyílt titok, itt mindenki számára.
– Hogy lehet így élni? Miért nem válik el, ha boldogtalan?
– Jah…! Biztosan nem erre vágyott! Tudod a pénz…, a hatalom…, no és a társadalmi helyzet…!
– Elképesztő…! Nem így ismertem.
– Hát az emberek változnak, ahogyan emelkednek a ranglétrán.
– Köszönöm Rian a meghívást és mindent! – mondta Harry kényszeredett mosollyal az arcán, majd elindult haza.
Egész éjszaka alig aludt valamit, folyton Mollyn és a Rian által mondottakon járt az esze.
Pár nap elteltével Molly felhívta Riant.
– Rian?
– Igen, én vagyok. Molly? Mi történt?
– Ne haragudj, hogy zavarlak, de megszeretnélek kérni egy szívességre.
– Mit tehetek érted?
– Tudod Fionn, most elutazik hétvégére a legújabb barátnőjével. Segíts kérlek, hogy találkozhassam Harryval.
– Molly, mégis hogyan gondolod? A sofőrötök őriz ilyenkor és jelent Fionn – nak. Ezt te is tudod és én nem szeretnék bajba kerülni emiatt. Ismerem a férjedet.
– Igen tudom, de nem nálad gondoltam, mert én sem akarom, hogy bajod legyen.
– Akkor mi a terved?
– Te csak megkérnéd őt, már ha egyáltalán akar még velem találkozni. A helyet és az időpontot közvetítenéd kettőnk között.
– Rendben ez menni fog, azonban féltelek benneteket.
– Nem akarok bajt Harrynak sem, majd úgy intéznénk, mintha véletlen találkoznánk. A belvárosi parkban. Egy padra leülök fagyizni, ő meg odajönne hozzám. Ha meglátom, a sofőrt majd elküldöm valamilyen ürüggyel és addig tudunk beszélni egy keveset.
– Te tudod Molly.
– Nézd egy városban nőttünk fel és…, mindegy muszáj vele beszélnem! Kérlek Rian segíts nekem ebben – mondta könyörgő hangon.
– Jó meglátom mit tehetek.
– Köszönöm! Holnap ilyenkor hívlak a válaszért.
– Rendben Molly, vigyázz magadra.
Rian, azonnal hívta a barátját és elmesélte a telefonbeszélgetésüket Mollyval. Harry nagyon megörült ennek és természetesen vállalta a találkozást. Azon az áron is, hogy tudta a későbbiekben lehetnek majd következményei. Gondolta, végre lezárhatja ezt a dolgot Mollyval.
Szombaton délután a megbeszélés szerint találkoztak. Molly elküldte a sofőrt a közeli cukrászdába süteményért, ameddig ő jóízűen ette a fagylaltot egy árnyékos padon. Harry megvárta amíg a sofőr befordul a kis utcába és már nem láthatja őket. Majd gyorsan odaült Molly mellé.
– Köszönöm, hogy eljöttél és beszélhetek veled Harry.
– Örülök neked Molly, de mesélj mi ez az egész? Hogy kerültél ennek az embernek a hallójába és miért vagy még vele? Mi történt veled? – záporoztak a kérdések.
– Kevés időnk van Harry. Szeretném, ha tisztán látnál, mert nyomaszt a lelkiismeret.
– Rendben, hallgatlak.
– Az sms – t nem jó szántamból írtam. Apám, emlékszel milyen zsarnok volt. Ő kényszerített rá.
– De, miért? Tudta, hogy együtt töltünk minden időnket és nem ellenezte.
– Persze! Addig míg gyerekek voltunk. Úgy gondolta, legalább vigyázol rám. Megbízott benned.
– Akkor mi történt?
– Látta, hogy kezd komollyá válni a dolog kettőnk között és ez már nem volt ínyére. Tudod a társadalmi különbség miatt. Nem akarta, hogy egy – „senki” – legyen a férjem. Bocsánat, csak a szavait idéztem.
– Értem.
– Sokáig sírtam, mert tudtam, hogy nem fogod érteni és szerettelek. Ugye tudod?
– Igen, Molly én is nagyon.
– Azt sem engedte, hogy elmagyarázzam neked a helyzetet. Azonnal ide küldött a nagynénémhez. Azt a parancsot kapta apámtól, hogy őrizzen. Olyan volt, mint a börtönőr. Nagyon jól teljesítette a feladatát. Borzasztó körülmények közzé kerültem, hiába vett körül a gazdag csillogás. Ugye érted?
– Igen és nagyon sajnálom, ha tudom…, talán megszökhettünk volna.
– Igen, épp ezért tette ezt velem az apám. Nem akart erre esélyt adni nekünk.
– Fionn, tudod már milyen. Róla csak annyit, hogy hozzá kellett mennem az apám és a nagynéném hatására. Nem vállhatok el, hiába pokol az életem.
– Miért?
– Olyan házassági szerződést kellett aláírnom, ami nem teszi lehetővé.
– Már jön a sofőr. Kérlek bocsáss meg nekem és ne haragudj rám. Veled mi történt azóta?
– Tájépítészként végeztem és itt dolgozom. Köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem drága Molly. Nem haragszom, de nagyon sajnálom. Hogyan tudnék neked segíteni?
– Elég, ha megbocsájtasz, hogy a lelkem végre békét leljen.
– Nyugodj meg, minden rendben. Az emlékek szépek és életünk végéig elkísérnek.
– Megnősültél? Vannak gyermekeid?
– Nem…, még nem találtam meg azt a nőt, akit elvennék.
– Találd meg Harry! Tiszta szívemből kívánom. Most menj, nem akarok bajt neked.
– Köszönöm, vigyázz magadra.
– Asszonyom! Mehetünk? Ki volt ez a fiatalember?
– Mehetünk, persze. Nem tartozik rád, de egy városban nőttünk fel és még gyerekkorunkból ismerjük egymást.
– Értem, bocsásson meg a tolakodó kérdésemért.
– Jól van! Tudom, Fionn.
– Sajnálom.

Néhány nap múlva, estefelé kopogtattak Harry lakásának ajtaján. Az ajtóban Fionn állt, legnagyobb meglepetésére.
– Harry?
– Igen.
– Fionn vagyok.
– Tudom ki maga, nem emlékszik találkoztunk már Rian estélyén.
– Ah…, vagy úgy! Tényleg, már emlékszem.
– Mondja, mit akar a feleségemtől? Titokban találkoztak, tudok róla.
– Titokban? Ne vicceljen már, a parkban legalább még százan voltak rajtunk kívül! Csak megláttam, hogy ott ül a padon és odamentem hozzá üdvözölni. Talán pár percet beszélgettünk. Tudja, egyvárosból valók vagyunk és gyerekkori pajtásak.
– Ez nem érdekel! Maradjon is így! Ajánlom kerülje a feleségemet, ha jót akar magának! Különben az embereim ellátják a baját. Megértette?
– Hát persze – válaszolta gúnyosan Harry.
– Helyes!
Majd sietős léptekkel távozott.
Pár hónap elteltével Harry egy nagyobb megbízást kapott Anglia északi részén Silloth – ban. Kicsit hasonlított a skóciai kis városkára, ahol felnőtt.

Hamar beilleszkedett és nagyon jól érezte magát. Egymás után több projekttel is megbízták. Így már több mint egy éve annak, hogy folyamatosan Silloth – ban él. Úgy döntött, hogy végleg elhagyja Londont. Ez a kisvárosi élet inkább megfelelő számára, mint a nagy zsúfolt város. Gondolta a lakását eladja és itt telepedik le.
Layla, házak eladásával és felújításával foglalkozik. Nagyon csinos, fiatal barna lány. Ő segített Harry londoni házának eladásában és az itteni megvásárlásában. Sokat dolgoznak együtt, mert a felújításoknál többnyire Harry a megbízott tájépítész. A munkájuk során ismerkedtek meg egymással. Mindketten érezték a vonzódást, de a lány már menyasszony volt. A viszonyuk megállt a barátság szintjén. A vőlegénye Sean, aki elismert hajóépítési mérnök.
Az egyik este Layla később ért haza. Sean egy gyertyafényes vacsorával várta.
– Sean! Mire ez a különös meglepetés?
– Drágám, ma ünnepelünk!
– Na mond már, mi történt?
– Képzeld az én pályázatomat fogadták el.
– Hiszen ez csodálatos! Gratulálok szívem – átölelte és megcsókolta a férfit.
Az asztalhoz ültek vacsorázni.
– Na! Mi lesz már? Mesélj a részletekről.
– Édesem, van egy rossz hírem is. Itthonról nem tudom levezényelni, oda kell utaznom Franciaországba.
– Értem, de mennyi időre?
– Ez egy hosszú projekt és arra gondoltam, hogy odaköltöznénk, mivel várhatóan lesz több megbízásom egymás után.
– Na, nem…! Ezt nem teheted velem!
– Szívem, ott is tudsz majd dolgozni, a te munkád olyan, hogy bárhol kivitelezhető.
– Nem a munkám Sean! A szüleim! Nem hagyhatom itt őket! Te is tudod, hogy már idősek. Nincs senkijük rajtam kívül.
– Igen, gondoltam rájuk is. Ha mindent eladunk vehetünk, ott egy nagyobbat és velünk élnének.
– Nem tudom…! Ez nagyon váratlanul ért, át kell gondolnom és velük is meg kell beszélnem.
– Persze, természetes. Lesz rá időd, akkor jöttök utánam, amikor akartok.
– Mikor kell indulnod?
– A jövő héten.
– Tessék…?
– Sajnálom szívem, de te is tudod erről nem én döntök.
– Igen tudom.
A lány felment a szobájába, mert egyedül akart maradni a gondolataival. Sean egy hét múlva elutazott Franciaországba, hogy felvegye a munkát.
A szülők már idős korukra tekintettel nem akartak költözni, ami érthető volt. A lányukat biztatták, hogy menjen Sean után. Nem tudta mitévő legyen. Harry látta rajta, hogy szomorú és gondterhelt. Azt gondolta, csak a vőlegénye hiánya miatt és próbálta felvidítani. Layla elmesélte neki, hogy mi nyomasztja annyira.
– Megértelek, nem könnyű döntened. Amennyiben az segít én megígérem neked, hogy vigyázok a szüleidre.
– Nagyon kedves vagy, nem is tudom mit mondjak.
– Semmit, csak légy boldog Layla – és átölelte a lányt.
– Talán utána megyek, egy kis időre, hogy lássam mi a helyzet.
– Tedd, ahogy jónak látod. Bízz bennem, jól elleszünk a szüleiddel, már úgyis olyan vagyok nekik azt mondták, mintha a fiuk lennék.
– Tudom, nagyon megszerettek téged, de nem akarok ekkora terhet róni rád Harry. Jól esett a felajánlásod, hiszen látom, hogy mindenben számíthatok rád.
– Ez természetes. Menj el, légy egy kicsit vele és meglátjátok.
– Megbeszélem a szüleimmel, talán ez egy kis időre kivitelezhető. Két hónap múlva, amikor a projektet befejezzük meglátogatom.
– Rendben, nekem jó. Mi lenne, ha együtt beszélnénk a szüleiddel?
– Megtennéd?
– Hát persze!
A szülők, nagyon örültek ennek a köztes megoldásnak. Harryba megbíztak és talán a lányuk is kicsit összeszedi magát a vőlegénye karjaiban.
Sean örömmel várta Laylát, aki egy hónapot töltött nála. Végig kalauzolta az egész városon. Nagyon jól érezték magukat.
– Ugye megtudnád itt szokni?
– Sean! Kérlek, tudod nem ezen múlik.
– Jól van. Sajnálom, hogy a szüleidet nem tudjuk rábeszélni, hogy ide költözzenek.
– Rendes Harrytól, hogy átvállalta a szüleim felügyeletét erre az idő szakra.
– Igen, igaz barát.
– Mi lenne, ha időnként így meglátogatnálak?
– Szerelmem, te is tudod, hogy hosszú távon ez nem működne.
– Igen, de ha vége van ennek a munkádnak, akár vissza is jöhetnél.
– Layla! Én már nem akarok visszamenni. Itt képzelem el a jövőmet, de veled szeretném.
– Jaj Sean! Nem tudom mi lesz velünk – és eleredtek a könnyei.
– Sajnálom kedvesem! Ha így áll a dolog semmit nem ígérhetek.
– Ezt komolyan mondod?
– Igen. Kérlek gondold végig.
– Rendben megértettem. Akkor felbontjuk az eljegyzést?
– Szeretlek Layla! Próbálj megérteni.
– És Te? Te megértesz engem?
– Tudod mit? Gondoljuk át mindketten a továbbiakat, hagyjunk időt magunknak.
– Jó, a holnapi géppel visszamegyek.
– De még van egy heted itt?
– Talán most elég volt ennyi Sean. Még ma este visszacserélem a jegyet.
– Ahogy gondolod.
Másnap mindketten megkönnyezték a búcsúzást. Olyan érzésük volt, mintha örökre búcsúznának egymástól.
Seant elhalmozták munkával, aminek az anyagi következményei sem maradtak el. Gyönyörű lakást vásárolt, ahol igazán otthonosan érezte magát. Sokat gondolkodott kapcsolatukon, de erre vágyott egész életében. Nem akarta feladni, akkor sem, ha szakítania kell mennyasszonyával. Bár fájt a szíve Layla után, hiszen őszintén szerette. A szíve és az agya mást akart. Sokat tépelődött, mire elhatározta, hogy felbontja az eljegyzésüket. Persze időközben ehhez a döntéséhez hozzá segítette az észbontóan gyönyörű Ruby. A vezérigazgató lánya, aki kiszemelte magának Seant. Folyton körülötte legyeskedett. Bevetette a csábításnak minden trükkjét.
Nem volt könnyű dolga a férfival, de annál inkább izgatta. A szőke díva, végül legyőzte Sean ellenállását. Egy év múlva már házasok voltak.
Layla nehezen heverte ki a szakítás gyötrelmeit. Minden idejét szüleivel és Harryval töltötte, vagy a munkájába temetkezett. Az eljegyzés felbontása után teret adtak érzelmeiknek, mely első perctől kezdve őszinte vonzódás volt. Harry számára Layla az első nő, aki feledtetni tudta vele a múltat és Mollyt. Nem kellett alakoskodniuk egymás előtt, hiszen barátokként mindent tudtak egymásról. A kapcsolatukban felemelő volt, hogy önmaguk lehettek. A szülők örömmel konstatálták egymásra találásukat. Sokkal inkább összeillettek. Seant is elfogadták, mert a lányuk szerette és boldognak tűnt mellette. Azonban az idős, bölcs szemek látták, hogy nem egy húron pendülnek.
– Layla! Mit szolnál hozzá, ha ma elmennénk vacsorázni?
– Jó ötlet, rendben.
– Mikorra végzel? Héttől jó lesz?
– Igen, az megfelel.
Harry foglaltatott egy asztalt a kedvenc éttermükben és kért egy csokor vörösrózsát, valamint pezsgőt. Este, amikor megérkeztek az étterembe Layla meglepődött, hogy milyen különlegesen feldíszített asztal várja.
– Jaj Harry, nagyon figyelmes vagy, de kicsit dejavu érzésem van – szólalt meg kissé gondterhelten.
– Ne ijedj meg kedves – mondta széles mosollyal az arcán.
Vacsora közben Layla látta Harryn, hogy kissé feszült.
– Na bökd már ki! Látom, hogy valami aggaszt.
– Aggaszt? Hát így is lehet mondani. Tudod kedvesem latolgattam, hogy mikor lenne alkalmas. Csak remélni tudom, hogy érzéseink kölcsönösen komolyak. Layla! Én annyira szeretlek! Nem tudom az életemet elképzelni nélküled! Hozzám jönnél?
A lány szemei elkerekedtek és boldog mosoly tükröződött az arcán. Szemei könnybe lábadtak.
– Már azt hittem sosem kérsz meg! Igen…, és nagyon boldog vagyok.
– Köszönöm szívem, míg élek szeretlek és vigyázni fogok rád! Azt szeretném, hogy olyan gyűrűt vegyek neked, ami tetszik. Holnap elmehetünk választani?
– Igen, életem egyik legfontosabb napja lesz.
– Este pedig a szüleiddel tarthatnánk egy eljegyzést, hogy ők is részesei legyenek a boldogságunknak.
– Ez ragyogó ötlet, én is ezt szerettem volna.
Másnap kiválasztották a gyűrűt és megtartották hivatalosan is az eljegyzést a szülőkkel.
– Aztán gyermekeim ne várjatok sokat az esküvővel sem – szólalt meg Layla édesapja.
– Bizony! Az unokákkal is szeretnénk még egy kis időt eltölteni – tette hozzá a mama.
– Úgy gondolom jövő nyárra meg tudjuk szervezni – válaszolta Harry.
– Igen, az jó lesz – mondta Layla.
Az idő gyorsan elszaladt. Az esküvő után a szülőknél laktak a fiatalok, mivel egyre nehezebben látták el magukat. Párhónappal később a papa rosszul lett és a kórházban lelke visszatért az Őshazába. Nagyon nehéz időszak következett az életükben. Szeretettel és egymás kölcsönös segítésével sikerült átvészelniük. A mama nem váratta túl sokáig a papát az Újvilágban.
Layla egy komolyabb megbízást kapott, ám ez Skóciában volt. Régi kastély szerű ház eladásával bízták meg. A fotók, amiket kapott róla és a környezete nagyon megfogta, bár igencsak ráfért a felújítás. Elgondolkodott, hogy milyen jó lenne nekik, hiszen nem sokára többen lesznek. Elhatározta, hogy mindenképpen elutazik a helyszínre. Megnézi közelebbről, felméri a lehetőségeket. Megkérte Harryt, hogy hétvégén menjen el vele.
A célhoz közeledve a férfinak egyre ismerősebbnek tűnt a táj, hiszen itt nőtt fel. Amikor megálltak a ház előtt, Harry felkiáltott.
– Na, nem! Ez nem lehet igaz!
– Mi történt szívem?
– Ez…, a nagyszüleim háza!
– Tényleg? Micsoda véletlen.
Ekkor kivett egy kagylót a zsebéből, ami mindig nála volt.
– Nézd Layla!
– Ez egy kagyló, tudom nagy becsben tartottad és nem volt szabad hozzányúlnom.
– Igen, az utolsó este találtam a tengerparton. Ott vettem magamhoz, hogy mindig emlékezzem arra, honnan származom. A kagyló visszahozott! Ó, de boldog vagyok! – majd magához ölelve felemelte feleségét úgy forgott vele.
– Jaj, tegyél már le, szinte szédülök. Azt hiszem, akkor már nem is kérdés, hogy magunknak fogjuk felújítani. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy fokozzam az örömödet drágám.
– Mond életem, ezt még tudod fokozni?
– Talán…! Ide, már hárman költözünk be.
– Apa leszek! Apa leszek! – kiáltotta és újra magához ölelve forgott vele.
– Na, akkor lássunk munkához minél előbb Harry.
A felújítási munkálatok szépen haladtak. Akadt olyan terület, ahol Harry az eredeti állapot visszaállítását kérte. Már mindennel elkészültek, Silloth – ban eladták a házakat. A beköltözésre megszületett fiú gyermekük. Boldog házasságban éltek. Két év múlva egy édes kislánynak adott életet Layla. Ahogyan elkezdtek felcseperedni a nebulók, már több ideje maradt. Lassan visszatért a munkájához. Ha a szükség úgy kívánta, akkor a szomszédban vigyáztak rájuk.
Az első megbízása mindjárt ott helyben akadt. Szintén egy öregház eladása, vagy felújítása. A megbízó még nem döntötte el, így személyes találkozást és véleményt kért tőle.
Szeretett sétálni, így gyalog ment a megadott címre. A hölgy már várta és látszott rajta, hogy jómódú. Layla nagyjából felmérte a lakás állapotát és szóban tájékoztatta a lehetőségekről.
– Mindezt dokumentálni is fogom önnek és elküldöm pár nap múlva.
– Nagyon köszönöm. Át fogom gondolni, nem a pénz miatt, az nem számít. Jöjjön haza viszem szívesen, látom nem kocsival jött.
– Rendben, köszönöm szépen.
Layla előbb a gyermekeiért ment a szomszédba, így ott kérte, hogy álljon meg. Kicsit elidőzött a családdal.
– Na gyertek! Most már menjünk gyerekek, apa vár minket.
Legnagyobb meglepetésére a házuk előtt találta a gazdag hölgy kocsiját. A teraszon beszélgetett a férjével. Majd látta amint átöleli Harryt és a következő szófoszlányokat.
– Pedig azt hittem, hogy a szerelmünk örök és újra kezdhetjük. Fionn már nem állhat az utunkban, motor balesetben meghalt.
– Molly, nem lehet! Én boldog vagyok a házasságomban és van két csodálatos gyermekem – eközben a nő kezét eltávolította magától.
– Sajnálom, pedig nagyon bíztam benned, így már nincs értelme az életemnek.
– Még megtalálhatod te is a boldogságot. Emlékszel mit kívántál nekem, amikor utoljára találkoztunk?
– Igen…, és te megkaptad az élettől.
– Molly! Most én is ugyanazt kívánom neked.
– Köszönöm Harry. Azt hiszem jobb, ha többé nem találkozunk. A házat most már biztosan eladom, nincs értelme felújítanom. Soha többé nem akarom látni ezt a várost – megfordult és lassan elindult a kapu felé.
Layla, a gyermekeivel a kert hátsó részébe igyekezett, nem akarta kompromittálni őket.
Molly távozását követően, megkérdezte a férjét, hogy mi volt ez.
– Ne félj kedves, te többet jelentesz nekem mindennél és magához ölelte. Ma este, majd mindent elmesélek neked, ha elaludtak a gyermekeink.
– Rendben szívem.
Már alkonyodott, az eget beborították a csillagok ragyogó fényei. A kagylót magához vette Harry és kézen fogta szeretett feleségét. Kifeküdtek a homokos partra. A Hold teljes pompájában tükröződött vissza a tenger víz felületén.
Elmesélte Laylának, a Mollyval való kapcsolatát tövéről hegyére.
– Tudod, amikor elmentem Londonba ugyanígy feküdtem a parton. Akkor mindentől búcsúztam, most szeretnék örökre itt maradni veletek.
– Álomszép a táj és ez a környezet. Boldog vagyok itt veled és a gyermekeinkkel Harry – majd odabújt férjéhez és csókban forrt össze ajkuk.
– Köszönöm, hogy visszahoztál kedves kagyló. Hazaérkeztünk mindketten – mondta meghatottan.
Ekkor a férfi megfogta a kagylót és vissza helyezte a homokos part szélére.

Debrecen, 2023. 07. 16.