Hősök, mint mi – Utolsó fejezet – A megváltás (1 rész)

Az Illuzionista az ablakhoz lépett és kinézett a kórház előtt álló tömegre. Tudta, hogy miért vannak itt. A sápadt teliholdra pillantott.
– Különleges éjjel a mai, nem gondolod? -mondta és Szikla felé fordult. Szikla az ágyon feküdt, tudta, hogy a vég hamarosan eléri őt is – Érdekes, hogy idáig süllyedtünk. A szuperhősök napja leáldozott drága barátom. Az embereknek nem kellenek a kamu hősök, a szuperhősök, az álarcos jótevők levehetik az álarcot és a fal felé fordulhatnak…
– Bazd meg Illuzionista. Miért jó ez neked? Miért nem voltunk mi jók az embereknek? Miért csináltad, miért? – csattant fel Szikla. A pár órája beadott morfium kezdte veszíteni hatását. Szikla elvonási tünetei már órák óta kínozták, a morfium volt az egyetlen, mely vigasztalta, de már az is kiszállni készült véréből és fejéből. Illuzionista csak mosolygott. Az ágy mellé lépett és az éjjeliszekrényen lévő kalózos képregény utolsó számát kezdte nézni.
– Kalózos képregény. Látod Szikla, az emberek idáig folyamodtak. Nem tudnak szuperhősökről álmodozni, mert itt voltunk mi. Élő hősök, kik csodákat tettek: autókat emeltek fel puszta kézzel, lángot szórtak és golyókat kerültek el, és mégis csalók voltunk. Ébren álmodhattak az emberek és a többiek egy szempillantás alatt felébresztették őket. Az emberek igazságot érdemelnek…
– Miről beszélsz? Igazság? Khőő khööö – köhögött Szikla – Igazság az, hogy megölted őket, a többieket? Miért tetted ezt te szemét állat…
– Még mindig nem értesz? Hát az embereknek se kell védő angyal. Kit érdekel,hogy megmented őket? Sokkal jobban izgatja a népet, hogy hogyan bukik el, az istenített hős. Az emberek nem hinni akarnak Istenben, hanem látni, hogy elbukik. Hát én megadtam nekik. Láthatták, ahogy a társaink elbuknak, hogy ők is csak emberek, mint ők. Gonoszt teremtettem, akitől tudnak félni. Egy gonoszt, mely erősebb bárkinél.
– De miért…?
– Hogy egyensúly legyen. Azzal, hogy gonoszt teremtettem e világra, létrehoztam egy jót! Meg kell védelmezni a jót és a gonosszal kell együtt halni, hogy igazi hősök legyünk. nem kell megmenteni a világot, a látszatot kell megteremteni, hogy az igazán nagy veszély elmúlt. Az emberek befejezik a háborúskodást, egymás értelmetlen gyilkolását ha rájönnek, egy nagyobb erő áll felettük mely elpusztíthat bárkit. Én nem használok fegyvert, mellyel elhitetem az emberekkel, hogy különleges képességű ember vagyok. Én különleges vagyok. Egy ember, ki tud repülni. Egy ördög, a bibliai sátánná válok, hogy mindenki tőlem féljen, hogy minden. Te pedig legyőzöl engem, és én téged, így végleg eltűnik jó és rossz és marad a világ, a béke. Így válunk igazi hőssé.
– Csak te, Illuzionista. Kinek kell egy drogfüggő hős. Sikerült engem is megaláznod és porba taszítani. Ráadásul hamarosan, meg is halok… Nem kell a segítségem senkinek, hála neked… Khööö khööööö khööhöhöhöhöööö – Szikla nagyokat köhögött, a méregtelen vér már eljutott az agyába, így okozva hatalmas kínszenvedéseket az utolsó órákra.
– Szikla. Pár órája autókat és hatalmas súlyokat kaptál fel és dobtál el, mint egy teniszlabdát. Öklöd bármilyen falat áttört. És ez nem a drog hatása. Tényleg képes vagy rá. Különleges vagy, akár csak én. Mi ketten hozhatunk megváltást az embereknek…
– Nem akarnék soha melletted harcolni…
– Ki mondta, hogy mellettem? -nevetett fel- Ellenem harcoljál. Hát meg tudnád bocsátani, amit tettem? Nem hiszem. Szerencsétlenné tettem a Szerencsés Embert, megőrjítettem a Tűzgyújtót és visszacsaptam az Elektromos Fiúnak. A megtestesült gonosz lettem. Nem leleplezni akartam a csalókat, meg akartam teremteni, az igazi Nemezist, az igazi szuper gonoszt, azt, kiről az emberek álmodoznak. Ki lenne a nagy Szikla ellenfele? Betörők? Gyilkosok? Én leszek a nemezised és egyben a világ hőse. Békét hozunk így majd a földre. A többiek ezt nem értették volna meg.
– Te megőrültél…
– Éppen ellenkezőleg. – mosolyodott el az Illuzionista – Megvilágosodtam.