A kocsi félórája hagyta el az autópályát. A nap már lebukott a hegyek mögött. Feltámadt a szél. Eleredt az eső. Lassan besötétedett. A lány a férfit nézte. A szembejövő autók fényszórói néha-néha megvilágították az arcát. A borostás arc érzelemtől mentes, kemény és titokzatos volt. A lány szeretett volna belelátni, kifürkészni a gondolatait. Másfél év kevésnek bizonyult, hogy kiismerje, megértse mitől válik az egyik pillanatról a másikra hirtelen elérhetetlenné. Mintha két ember lakozna benne:-egy kedves, szeretetre éhes kisfiú, és egy zárkózott, kemény , megközelíthetetlen férfi. Hirtelen, szinte kiszámíthatatlanul jöttek elő ezek a hangulatváltások, és sohasem lehetett tudni, meddig tartanak. A múltja is ilyen titokzatos volt. A városba idegenként érkezett, senki sem tudja honnan, miért jött. Csak szeretni, vagy gyűlölni lehetett, kiismerni soha.
Egy bárban ismerkedtek meg. A férfi részeg, a lány életunt és magányos volt. Mellécsapódott, és a férfi hagyta. Semmit nem kérdeztek egymástól és akkor ezt így tartották jónak. A lány csupán annyit mondott, hogy az utcára került, nincs hova mennie. A férfi felvitte a lakására.
-Itt lakhatsz-mondta- nekem nagy ez a lakás. Idővel összeszoktak. A lány kiszolgálta, ellátta, főzött, mosott rá. A férfi reggel elment dolgozni- valami ügynökségen vállalt munkát-és általában késő este érkezett meg. Hagyta, hogy a nála húsz évvel fiatalabb lány dédelgesse, kényeztesse. Vágyott a szeretetre. Keveset beszélgettek. A múltja tabu volt, ha a lány érdeklődni próbált a férfi arcvonásai megkeményedtek, szemeiből gyűlölet, végtelen düh áradt és a lehető leggyorsabban lezárta az ügyet: -Ehhez nincs közöd, Én sem kérdeztem, miért kerültél az utcára.
Az idő ahogy múlt a lány kíváncsisága egyre erősebb lett. Érthetetlennek tűnt számára, hogy soha egy levél, vagy telefon sem érkezett, ami hozzátartozóira utalna. Barátai sem voltak. Ha napközben egyedül maradt a lakásban már szinte betegesen kereste, kutatta a férfi múltjára utaló nyomokat, de hiába. Sehol egy árulkodó irat, vagy név, telefonszám. A múltja mintha elveszett volna. Csak a remény maradt a lány számára, bízni, talán kinyílik valaha a kapu, ami ezidáig elzárta a férfihez vezető utat. Igyekezett még kedvesebb, még odaadóbb lenni, és a lehető legtöbb időt tölteni a férfival. Sikerült elérnie, hogy időnként az üzleti útjaira is elkisérje.
A mai nap túlságosan különlegesnek bizonyult. A férfi nem ment be dolgozni, az egész napot vele töltötte. Többször szeretkeztek, de ezek az órák valahogy vadabbnak, szenvedélyesebbnek tűntek a lány számára. Az útra már nem akarta magával vinni. Addig könyörgött, a férfi beleegyezett, de nem árulta el hova készül. Újra szótlanná, megközelíthetetlenné vált.
Az eső még mindig esett. A férfi lassított, kitette az irányjelzőt és megállt. Előkotort egy térképet, kihajtogatta lassan akkurátosan és meredten nézte, mintha nem is itt járna. Gondolatai valahol máshol kalandoztak.
A lány homlokát a hideg üvegre hajtotta és figyelte a lecsurgó esőcseppeket.
-Tizenhat…-hallotta a férfi hangját.
-Mi tizenhat?
A férfi nem válaszolt, összehajtogatta a térképet, a válla fölött átdobta a hátsó ülésre és indított. Szokatlanul lassan haladtak előre. Elérték az erdőt. Az útpadkát benőtte a gaz.
-Mi tizenhat? -kérdezte a lány, de sokkal csendesebben, miközben a férfi arcát fürkészte a műszerfal gyenge fényeinél. Félelem fogta el.
-Tizenhat…tizenhat. -ismételgette a férfi. -Nem mindegy neked? Ennyi kilométer és megérkezem!
Arca megenyhült, a keménység végtelen távoli bánattá alakult.
-..Hová érkezel?…-fogalmazta meg a lány a kérdést, de csak csendben, saját magának. Talán igazából tudni sem akarta, hiszen olyan mindegy. Tér és idő csupán csak eszköz, hogy a történések megmagyarázhatóvá váljanak. Behunyta szemét és hagyta , hogy a kocsi monoton zúgása álomba ringassa.
Az út egy hegygerincen ért véget. A férfi eloltotta a lámpákat, elfordította a kulcsot és óvatosan kiszállt. A lány még aludt. A szeme lassan szokott hozzá a felhők közül kikandikáló hold fényéhez. Az eső már nem esett. Átlépett az út szélét szegélyező korlát fölött. Belegázolt a vizes fűbe és elindult a kilátó felé.
A lányt az újra eleredt eső koppanásai ébresztették. Hosszú másodpercek teltek el, hogy felfogja: egyedül maradt. Telt az idő és egyre nyugtalanabb lett. Torkát a sírás fojtogatta. Lábait felhúzta az ülésre. Órákig gubbasztott így mire újra elaludt.
Reggel kiabálásra ébredt. Német turisták érkeztek a kilátóhoz és ők fedezték fel a férfi halálra zúzott testét.
Azonosítani volt a legszörnyűbb. Egyedül az arca maradt épségben. Úgy tűnt, mintha mosolygott volna, talán így akart búcsúzni a lánytól.
A rendőrségen nem túl sokat kérdeztek. Búcsúlevelet hagyott hátra és megírta önszántából vetett véget az életének. Kiderült, a fia ma lett volna tizenhat éves. Tíz éve a születésnapján itt a kilátó közelében halálra gázolta egy autó. Feleségét azóta elmegyógyintézetben ápolják, nem tudta kiheverni a traumát, fiuk elvesztését. A férfi cipelte ezt a szörnyű terhet, cipelte, de az évek során a súly egyre nőtt. Ezen az éjjelen lerántotta a mélybe.
-Tizenhat…tizenhat-sziszegte a lány a fogai között, ahogy kilépett az utcára. Talán ha megkérdeztem volna, igen meg kellett volna kérdeznem, hogy : hova?
5 hozzászólás
Kedves Sam!
Tetszik az írás, hiszen végig fenntartja a figyelmet. A feszültség benne van a sorokban. Az olvasó várja, hogy mi fog történni ebben a furcsa kapcsolatban. Ezer és ezer szálon futatja végig a történetet, amikor egy teljesen váratlan, meglepetésszerű befejezést olvashat. És persze nemcsak ez a jó a történetben, hanem az is, hogy mindemellett képes felkavarni az érzéseket. Ha valamivel össze kellene hasonlítanom, akkor azt mondanám, hogy sok esetben olyan érzéseket tükröz, mint egy-két Leonard Cohen zeneszám.
Gratulálok! (Több ilyet!)
Köszönöm az értékelésedet.
Nagyon jó írás, nagyon tetszett! Izgalmas történet, jó stílus, végre egy olyan írás, ami közben egyszer sem jutott eszembe, hogy elolvassam-e egyátalán a végéig. Gratulálok!
Réka
megfogott. rengeteg ki nem mondott érzelem van benne. még úgy is látom a szereplőket, h nem adsz róluk személyleírást.
Köszönöm a véleményeteket!