Hozzád

Nem élem túl a jelent. Nincs jövöm. Mindig csak ott ácsorgok, vagy lappangok előre még egy kicsit. Hazudom mindig a jövőt, becsapom a jelent, lépek,hátha nem veszi észre az idő.
Teszem ezt már ötvene…
Szétnézek félve jártamkor, remélve, hogy nem veszi észre a
múlt, hogy már többet lofráltam, mint a jövő érdemelné, álnok létem csak féreg amúgy is zord idők zsigerén, ácsorgó seb léptem amikor szót is zajongok, hogy kéjem fölé nimbuszt rajzoljak hamis rímekből.
Tépni még merem rózsák szírmait, mit nem érdemel galád szerelmem, ha ezer csókba szórta szét….
…most összegyüjteném, hogy neked szisszenjem mindet.