Tavaszt bontok ecsetemmel
-tubusba zárt lázadást
gyökértelen reményekre
öntök lelki ráadást…
Az időnek mindig mindegy
ősz van, tél, vagy épp tavasz,
csak a hitünk ébred szebben,
ha nap süt és nem havaz…
Pilláim alá rejtett fény:
-bánat, fájdalom, gondok-
elveszített győzelem, ha
eltakarnak égi lombok…
7 hozzászólás
És a természet, megfesti a hangulatunkat.A napsugár, melegíti a lelkünk, a hűs szellő fagyasztja a bánatot.
Nagyon szép!
Szeretettel:Kriszti
Ecsetet ragadtál és felfestetted elénk a versed. 🙂 Csodás lett! Viszont én a hűvit szeretem, a meleg túl meleg nekem, és a hideg meg jó, csak túl hideg. 🙂
A vers tényleg klassz lett! Gratu! És többféle jelentése is van, ha a sorok közé olvasok. 😉
Kedves Theia, kedves Krisztina!
Köszönöm mindkettőtöknek az értékelést és költői szavakat. Üdv. Bálint
Nagyon szép ez a versed is – érdeklődéssel várom a többit.
Örülök, hogy elolvastad. Üdv. Netelka!
szépek a képek
évszakot becéznek
tetszik a gondolatisága és a mögöttes.
Üdv.Éva
Fele sem tréfa,
kedves az Éva…
Köszönöm, köszönöm. Balint