Rita
Nagy! Igen, nagy szerelem csirája pattant, s ő élte.
Mint minden nagy szerelem hirtelen lobbant lángra s, hogy meddig tart tüze ?…
Az alvó nyári hajnal alatt bóbiskoló ártatlan ágak bírják a reggeli szellőt. Álmodón könnyű messze íjazni, új vadakra lőni.
Vagy csak vadászni. Ijeszteni… ijedni. A szálló sas röppenése, a hörgő farkas üvöltése, a haló bárány bégetése…
Elmúlás!
S az elmúlásig szerelem.Míg nem zajlik rád zúgva egy átok, mely tőled távol áll,de…téged várt!…
Arcán minduntalan csak mosoly volt,egész jó kedvvel végezte a házimunkákat is.Újabban átvállalta a mosogatást, mosást is.Még csak főzni nem akart.Nem mert.Mindig attól félt, hogy elront valamit,elsózza a levest,vagy túlsüti a húst.Pedig édesanyja gyakran mondogatta,hogy főzni is meg kell tanulni.Ő csak nem, és nem .Pedig minden nagy szakács azzal kezdte,hogy elsózta a leveset.Az pedig végképp nem szakács,akinek egyszersem kozmált oda a rántás,vagy nem szakadt el a majonéz.
Most éppen egy régi stílusú népies varrottason dolgozott,közben dúdorászott és a délutáni randi forgott a fejében.
Valaki halkan kopogott a bejárati ajtón.
-Szia’-mondta látható örömmel.Rita állt az ajtóban.Egész érettségiig egy osztályban jártak,aztán Rita egyetemre jelentkezett.És akkor megszakadt a nagy barátság,mert Éva mindent a szerelemnek,ama másik szerelemnek adott.Pedig Rita mennyit hívta,hogy menjen ő is.S lám ama nagy szerelem is elmúlt,ő dolgozni kezdett,s most idén ősszel kezdi majd a tanulást.Ezt már Lehellel is megbeszélte.
-Micsoda,meglepetés Rita!-megölelték egymást.
-Szervusz,Évi!-bekukkintott a házba.-Nem zavarlak?
-Nem,dehogy!
-Egyedül vagy?
-Persze?Miért,kivel kellene lennem?
-Ó,hát ne vedd rosz néven,na!Találkoztam a mamáddal.
Éva elnevette magát.
-Ja,hát, gondolhattam volna.Na gyere,mindjárt főzök egy kávét.És-folytatta,mikor már a nappaliban álltak-még mit mondott a mamám.
-Semmi különöset,csak kérdeztem,hogy vagy .Ő azt mondta keresselek fel,mert vannak fejlemények.
-Fejlemények?-Éva pajkosan,hamiskásan nevetett.
-Igen!Új fejlemények.Erre már én is kivéncsi voltam.
-Na ülj le,s mesélj!Majd hallom a konyhából.Nohát-újjongott,s eltünt a konyha felé.
-Bizony! Rágyújthatok?
Természetesen!A kisasztalon találsz hammuzót.Lehel
is cigizik.
Rita lassú mozdulatokkal vette ki retiküljéből a cigarettát,rágyújtott,majd utána szólt kérdőn:
-Lehel?Kicsoda Lehel?-Felfelé fújta a füstöt.
Éva megjelent az ajtóban.
-Te milyen fejleményekről tudsz?
-Semmi különösebbről.Nem mesélt részleteket a mamád,csak annyit mondott,hogy magváltoztál. Az utobbi időben nagyon boldognak látszol.S én azt hittem,hogy…
-itt kis szűnetet tartott.-Azt hittem-folytatta látva Éva kérdő tekintetét-hogy…De hát egy Lehel!
Éva elnevette magát.
-Nocsak,most értem.-Visszament a konyhába,onnan szólt hangosan.-Te azt hitted,hogy az a másik szerelem…
-Hát,amilyen nagy szerelembe voltatok.Ki hitte volna?
Éva jött egy tálcával,rajta kávéscsészék,egy kis tányéron süti.
-Látod,ilyen az élet.Parancsolj!Leült szemben Ritával.
-Én is azt hittem,hogy életem nagy szerelme,aztán…
-Ő hagyott el?
-Nem!Én!Megismerkedtem Lehellel,s ő egésszen más perspektivát kínál.
Rita alaposan kavargatta kávéját.
-Ezt most,hogy értsem?- hunyorítva nézett Évára.-Más perspektíva?
– Hát…úgy értem, hogy ő itt van a közelben , nem kell napokig, hetekig várni, hogy találkozzunk. Minden szabadidőnket együtt tőltjük, nagyokat sétálunk…
– Értem ! Könnyen eldobtad!
– Nem erről van szó !Tulajdonképpen…
– Bocsáss meg ,nekem nem kell magyarázkodnod.Mint barátnőd…de hát-kortyolt a kávéból.-Végül is ki szól meg kit.-hosszasan sóhajtott.-Én is szakítottam Ádámmal.
-Nem igaz!-hülledezett Éva.-Pedig ti még nagyobb szerelemben voltatok.
-Egy frászt!Pátosz volt nagy,a tűz!De aztán hamar kiégtünk.Most egy évfolyamtársammal vagyok.Tudod, hogy ismertem megí?-szólt egyből vidámabban.-A lakótársam volt.
-Ezt nem értem!
Éva letette a kávéscsészét, kényelmesen hátradölt.
– Elmesélem ! Az egyetem folyosóján van egy hírdetőtábla .
Nem mentem fel időbe Kolozsvárra,s nem kaptam helyet a bentlakásban.Albérletet ilyenkor meg sehogyan sem lehet találni.Első éjszakát eltőltöttem egy másodéves ismerősömnél.
Másnap,úgy dél felé gondoltam érdeklődök a titkárságon.Ott mondták,hogy nézzem meg a hírdetőtáblát.
-Te nagy ég?-csapta össze kezét Éva.A hírdetőtáblán találtál rá?
-Várj csak,mert nem ilyen egyszerű.A hírdetőtáblán az állt:”Lakótársat keresek,albérletbe”.Persze ott a cím,minden.
Délután felkerestem a helyet,mit képzelsz ki nyít ajtót.
-Ő!-vágta ki Éva diadalmasan.
-Hogy találtad el?Hát,ő!
-Hebegtem,habogtam,hogy én is lakást keresek,meg ez…
Nahát,azt mondja,ha lákást keresel hát itt van.Én is lakótársat keresek.Van külön szoba,a konyha közös,a fürdöszobára programot csinálunk.A lakbért osszuk,a költségeket közösen fizessük,te mosogatsz és takarítasz a fűrdőben,én bevásárolok,s takarítok a nappaliban.A saját szobájában mindenki azt csinál,amit akar,azt visz be,akit akar.Szobán kivűl nem ricsajkodunk,egymást tanulás közben nem zavarjuk.
-Rita lassú mozdulattal ivott a kávéból.-Na,ennyi.
-Csak ilyen? …
-Csak ilyen egyszerűen.
-S te?
-Mit?Hát én szóhoz sem tudtam jutni.Egyből elfogadtam minden feltételt.Nem maradhattam az utcán.Úgy két hétig semlegesen megvoltunk egymás mellett,mindenki a saját szobájával.
-Folytasd már gyorsabban!Olyan kiváncsi vagyok.
-Lehetsz is,mert a folytatás igazi filmbe illő csemege.
Tudod nekem nem volt tévém.Mire ő egy este felajánlotta,hogy ha néznék egy filmet bemehetek hozzá.Vagy,amikor ő tanul,nézhetek,amit akarok,mert nem zavarom.
-Kész!-újjongott Éva.-A többit már tudom.
-Dehogy tudod.Mert én ebbe nem mentem bele.
Javasoltam,hogy a tévét tegyük a nappaliba,s akor a tanulásban sem zavarom.Így is lett.De hát…-sóhajtott-képzelheted ez sem volt gyógyír az elkerűlhetetlenre.
Gyakran együtt tévéztünk…én legtöbbször elaludtam…
Ölbe vett és bevitt az ágyamba…betakargatott.Sose ébredtem fel miközben ő így gondoskodott rólam.Mígnem egy este –itt
Rita kuncugni kezdett-csak úgy tettem,mintha aludnék,Ő gyöngéden ölébe emelt,s amikor az ágy fölé hajolt velem úgy csináltam ,mintha elejtene,s hirtelen átkaroltam a nyakát.
És…ezzel elindult a …lavina.
Éva maga alá húzta lábait a fotelbe.
-Ez igazán fantasztikus.
-Nem is tudom.Lehet,hogy nem is szerelem.Ezen még nem gondolkoztam.Dehát,jól esik az embernek ha valaki esténként megmaszirozza a hátát.
-Meg aztán lakni is kell valahol-vélte Éva.
-Na,meg az is,éppen!
Mindketten nevettek.
-Meghallgatnám a te történetedet is-mondta Rita,miközben felállt-de talán máskor.Még vásárolnom kell valamiket,s mindjárt bezárnak.Úgy-e nem haragszol meg.
-Ó,dehogy haragszom.Majd egyser veszünk egy veder fagyit, rendelünk egy négyzetméter pizzát,s jól kidumcsizzuk magunkat.
Rita az órájára nézett.
-Hogy eltelt az idő te nagy ég! Mindenesetre a fagyis ötletet kivitelezzük-mondta még az ajtóból.
-Mindenképp a tanév kezdetéig.
Mint lányok közt lenni szokott megpusztilták egymást.
-Szia-mondta Rita,s elindult a lépcsőn .
– Szia !
Éva még utána intett aztán becsukódott az ajtó.
(folytatom)
1 hozzászólás
Az elején éreztem egy törést az előző fejezethez képest, de látom hogy alakul lassan a történet. Várom a folytatást!