A régi parasztházakon egy bejárati ajtó volt. Azon keresztül lehetett bemenni a lakásba.
Legtöbb esetben az ajtó széles tokkal volt elkészítve. Díszléccel, cirádákkal tették tetszetőssé. Sok volt benne a hasonlóság, mert legtöbbjüket a nagyapám készítette.
Abban az időben kis helységekben elég volt egy- két szakember akik meg tudtak élni a szakmájukból. Az ilyen ajtókon kívül, egy köpönyeg ajtó volt, amit ha éjszakára becsuktak reteszre zártak. Védett a téli nagy hideg, és a nyári hőség ellen is, de még a betörőket is megijesztette. Nem volt rajta zár , nem volt mibe dugni az álkulcsukat. Ilyenkor sikertelenül eloldalogtak. Nagyon régen történt, hogy egyik este kikísértük a barátainkat az utcaajtóig
és elfelejtettük bezárni. A köpönyeg ajtót is éppen csak behúztuk és nem reteszeltük be éjszakára. Reggel korán a család egyik tagja hagyta el először a házat, ment dolgozni. Indult kifelé amikor észrevette, hogy a két ajtó között a széles tokban üldögélve mélyen békésen aludta éjszakai álmát egy másik utcabeli középkorú férfi. A két ajtó közé nemcsak ő szorult be, hanem beszorult az előző este általa elfogyasztott bor gőze is. Ébresztésre nem reagált, hagyta magát odébb húzni. Teljesen tehetetlen állapotban volt. Így aztán az ellenkező oldalra lett áttelepítve. Szemben az ajtóval a tornácnak támaszkodva ült tovább, némi támaszték segítségével. A család többi tagja később ébredt. Az iskoláskorúak is rácsodálkoztak a váratlan látogatóra, de hagyták tovább aludni. Így aztán a vendég jól kialudta magát, csak ebéd táján jött meg az esze s amikor felébredt azt sem tudta hol van.
Éjjel ismerős volt neki a bejárati ajtó, a széles tok a köpönyeg ajtó is, csak azt nem értette miért lett ilyen rövid az út. Miért ért ilyen hamar haza. Azt meg végképp nem értette,
hogy miért zárta ki az asszony a lakásból. Mentségként még megjegyezte, mint aki nagyon okosan érvel- aztán meg a mi házunk is ugyanilyen fekvésű !
– Az lehet -mondta neki a keresztanyám- de a maga fekvése sokkal kényelmesebb lehetett volna a saját ágyában, ha nem öntött volna olyan sok bort a garatra.
4 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Jót somolyogtam írásodon.
Így jár az, aki felönt a garatra, aztán nem talál haza…
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida !
Örülök, hogy itt jártál és elolvastad az anekdotámat.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Tetszett az írásod! Ilyen ajtókat ma már nem csinálnak.
Szeretettel olvastalak: Ica
Kedves Ica !
Ma már csak egynémely régi parasztházakon található ilyen ajtó.
Ködzönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel, Zsófi.