Fontos a központozás. Ez az egyszerűnek tűnő tőmondat a templomtorony fejéből pattant ki és gurult végig a siető lényektől hangos kis terecske macskakövein. Egészen el, a mohás szökőkútig, hogy aztán itt, ezen a helyen teljes egészében elnyelje az éneklő vízcsobogás. Ahol mindig, minden egyes nap, titokban persze, ezernyi tekintet váltott szót ezernyi szempárral – mert ugye a víztükör sosem fecseg –, hogy aztán valamikor éjfélt tájt, csillagkacérkodáskor, a vágy közöttük kívánság-csókká érjen. Vajon mennyi idő kellett neki, hány percébe telt, hogy onnan a magasból a talajra érve vízmolekulává manifesztálódjon? Ezt a kérdést – szárnyait szárítgatva – egy vén varjú tette fel a szökőkútból kimagasló homokórán ülve – amelyet én inkább vízórának hívnék, hiszen az. Nemrég ugyanis – az illatát még most is érezni lehet –zivatar söpört végig a Földgolyó ezen a részén, máshol talán naphalált éltek meg a jégvirágok. Ez a gondolat pedig, elhagyva tollas erőterét, amelyen keresztül a világba cseppent, elindult a felhők után, hogy láthatatlan jelképeket véssen a város fölé, amelyektől majd önmagára ismer minden árnyék.
Ismerlek jövő
múltad jelöli utad
Tényleg Hát itt vagy
8 hozzászólás
Szia Szabolcs! Nehéz követni, nekem legalább is, de jó! A központozás fontosságát egyébként a magyar tanárnőnk a következő tanmondattal világította meg:
Egyik változat: A királynőt megölnötök nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki benne van, én nem, ellenzem!
Másik változat: A királynőt megölnötök nem kell félnetek, ha mindenki benne van, én nem ellenzem! Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Akkor jó, mert olyan, mint az idő, követhetetlen, és mi mégis, tisztelet a kivétel, örökösen kergetjük.
A tanmondatot ismerem, és nagyon jó. Köszönöm, hogy emlékeztettél rá.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Most éppen úgy vagyok ezzel a gyönyörű, igényes, olvasmányos gondolatsoroddal, mint anno a nagymamám a misék prédikációival. Emlékszem, amikor kézen fogva mentünk valahová, mindig megálltunk, mindenki ismert mindenkit az akkor még kis faluban, és pletykákat, híreket cseréltek. Szóba került a prédikáció is, amivel kapcsolatban ő mindig azt mondta: "olyan szépen beszélt a papocska." Ha valaki megkérdezte: "és miről beszélt?", ez volt a válasza: "azt nem tudom, de olyan szépen beszélt". :):)
Általában is magas színvonalúak, szűk réteg számára érthetőek teljes egészében az írásaid, olykor zavarba is jövök. De ez most még emlékezetesebb számomra. Mert érteni akarom, szeretném, de csak elhitethetem magammal, hogy le tudom fordítani. Mint irodalom: gyönyörű. Mint üzenet: részben megfejtetlen számomra, mint maga az idő.
De nagyon szépen beszéltél. :):)
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Tökéletesen értelmezted soraimat, mert valóban nem lehet érteni. Olyan, mint maga az idő, érteni véljük, közben meg azt sem tudjuk, hogy mi van. Se füle, se farka, aztán pedig azt vesszük észre, hogy már megint elpazaroltunk egy csomó értékes másodpercet, amíg ezen agyaltunk. A szív természetesen ebből a buliból ki van zárva, mert ehhez az érzelemvilágnak semmi köze nincsen.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon jól értelmezed, hogy nagyon fontos a központozás. Ha az hiányzik, bizony,
sokszor értelmetlen az írásunk, és nem csupán értelmetlen, hanem egész más
értelmet adhat az írásnak. Én a haibunt a versek közé tettem.
"Nemrég ugyanis – az illatát még most is érezni lehet -zivatar söpört végig a Földgolyó ezen a részén, máshol talán naphalált éltek meg a jégvirágok."
Érdeklődéssel, és szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Szép hétvégét!
Szia Szabolcs!
Szerintem ez egy remek humorral megírt eszmefuttatás, aminek az az értelme, hogy nincs értelme, csak úgy tesz, mintha lenne. Ez egyik fajtája az abszurdnak. Legjobban az utolsó mondat tetszett, azon belül is a "tollas erőtér". Én jót szórakoztam rajta.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Valóban nem kell keresni az értelmét, mert értelem nélkül írtam.
🙂
Az élet is ilyen, a korszakok, hogy sokszor olyan dolgokat ruházunk fel értelemmel, amelyet másnap a szemétbe dobunk, vagy ne adjisten máglyára küldünk, így keletkezett megannyi szénné égett betű.
Szeretettel: Szabolcs