Kedves …!
Visszavonom a hozzászólásom egy részét.
Ezentúl egy költőnek, vagy írónak sem hiszek el semmit. 🙂
Csak ha odaírja, kitalált történeten alapszik, vagy valóság alapú fantázia szülemény.
Még ha igazat mondana se.
A visszafogottság akkor, másnak tudható be, mint amit gondoltam.
Én, alapvetően, naiv, jóhiszemű ember vagyok.
De ha bántalom ér, gyanakvóvá válok.
Az elesés a fürdőben, vagy hol, hogy jutott eszedbe?
Mert, az lesz az, amire később is emlékezni fogok, (azon kívül, hogy végig füllentetted a verset), mert bennem valósággá vált. Összekapcsolódott az élményeimmel.
Én, egyszer, fiatalasszony koromban, kiváltam a sz.sz.-i turistacsoportból, Kassán.
Anyósom vállalta, hogy velem jön.
Nem semmi asszony volt az sem.
Kicsit lehetett csak idősebb, mint én most.
Akkor, elég öregnek tűnt. 🙂
Azzal ijesztgettek, a fenyőfa alatt éjszakázunk, és megesznek bennünket a medvék. (Jön a vírus! Tudod?)
De én, a lomnici csúcsra akartam felmenni.
Leráztam magamról a félelmeiket, a kontrolljukat.
Tudod, a "NAGY EGO" -m!
Már induláskor a poprádi buszon megcsapott a szabadság szele, felemelő érzése.
Boldog voltam.
Nem mondom el hogyan, másnap fenn voltunk a csúcson. Pedig mások évekig sátoroztak félúton, annyian vártak, hogy rájuk kerüljön a sor, de nem került.
Mi meg, slissz, délután a 3 órai lanovkával máris fenn voltunk 2634 m magasan.
Felhős, borús idő volt aznap.
Mire felértünk kisütött a nap.
Arra az egy órára, amíg fenn voltunk.
Kimaradt, hogy a nagy sietségben, s mert félúton nem igen árultak ennivalót, a véletlenül nálunk maradt fél szál, vékony, füstölt kolbászt rágtuk el kenyér nélkül, a lankás hegyoldalon, mert azt meg, előző este kidobtuk, mint már nem elég puhát, s amire a háziak gyorsan lecsaptak, mint értékes zsákmányra.
Bizony, másnap, az nekünk is jól jött volna, vagy akármilyen száraz kenyér.
Ezen aztán jókat mulattunk később, mikor szóba került a tátralomnici kaland.
Megjegyzés:
Egész gyermek és ifjúkorom felért egy "jó szándékú" karanténnal. Későbbi életemre, hosszan kiterjedő hatása volt.
Na de, ilyenek a karanténok. Kicsit hasonlítanak az inkubátorokra.
10 hozzászólás
Szia Ildikó! Végül is az egész élet egy nagy karantén, nem? A bűneink zárnak be bennünket a saját börtönünkbe – mondanám, ha pap lennék. De mivel nem vagyok pap, nem mondom! Jól szórakoztam a fejtegetéseiden. Szórakoztatóan írsz, s ez a lényeg. Nem kell az olvasónak nyakát törnie, h megértse Szeretettel: én
Kedves Bödön!
Igen, azok zárnak be.
És egy nagyon fontos kitételt nem tartalmaznak a törvények.
Hogy keresd az igazságot, ne elégedj meg hazugságokkal.
Ez lenne pedig a szabadulás. Az egyetlen kivezető út.
Ha nem érnénk be hazugságokkal.
Köszönöm az elismerésedet. Nagyon fontos nekem a véleményed!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon tetszett!
Jót szórakoztál…a tátralomnici kaland.ahol leráztad a félelmeket!
Igen,a karanténok hasonlítanak az inkubátorokra!
Szeretettel geatulálok:sailor
Köszönöm szépen, kedves sailor!
Köszönöm, hogy kitartó olvasóm vagy!
Örülök nagyon, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Ildikó
Érdekes írás, beleképzeltem magam.
Végig izgalmas volt nekem.
Tetszett.
Előfordult velem is, hogy nem készültem fel az útra és éhesek voltunk mint a veszett egerek.
Aztán később többnyire pakoltam, valami kekszet effélét, de minden kevésnek bizonyult.
A kolbász is jó, sőt fenséges falat lehet.Ereztem az enyhe füdtízt.
Ölellek!
Édes vagy Editke, és köszönöm az élményszerű olvasást.
Nagyon örülök neked!
Millió puszi, és ölelés!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Feljutni a "csúcsra" igazi élmény!
Olvasás közben eszembe jutott, lehet egy ember egész életében bezárva (karanténban) saját korlátai között, vagy a képzelet világába, akár valós, akár hamis!
Szeretettel
Ica
Bizony, kedves Oroszlán, lehet bizony.
Nem kell 7 milliárd börtöncellát felépíteni. Fűteni, világítani.
Elég az embereket, kezdve kicsi koruktól, hamis adatokkal megtöltött elméjük börtönébe zárni.
S rávenni őket, hogy mókuskereket hajtva, dolgozzanak a test szükségleteiért.
Valahogy így.
Köszönöm hogy olvastál.
Szeretettel: Ildikó
Nekem, tetszett! Átjött, kérlek, folytasd tovább!
Az s baj, ha mindhez hozzászóló, viszont puszira váró, végtelen-történetíró, grafomán is írt hszt. Puszi, és jön a nyuszi! 🙂
Ne légy Szeles!
Köszönöm, hogy buzdítasz!
Légy jó!
Szeretettel: Ildikó