Két, korábban fejlesztőként dolgozó ember a múltban egymásba szeretett, azonban kapcsolatuk csak szerteágazóvá vált, és nem tudott kiteljesedni, koherens – összetartó – erejét akkor veszítették el, amikor a nő beteg lett.
A férfi haragudott a nőre, csúnya szavakkal illette, pedig a nő nem ezt érdemelte volna.
Jó szót, megértő szeretetteljes bánásmódot érdemelt volna, és elfogadást, örömöket.
A férfi megalázta, és sértegette őt. Állatnak, gépnek, eszköznek tekintette, autó, mozdony, villamos… stb. és jöttek a férfi szájából a nőt megalázó, szitkozódó parancsszavak, amelynek sajnos sajátos módon, a nőnek engedelmeskednie kellett – ha akarta, ha nem.
Ez legyél, az legyél, változz ilyenné és olyanná. Mindig halálra verte a férfi, és többször a torkát megragadta.
A nő azonban harcolt tovább kitartóan, mert lélekben túlélte, teste változott, és erős maradt, egyre erősebb lett.
Tudta, hogy ez a feladat, amivel a férfi buzdítja, fontos, és valójában az emberiségért, az emberekért cselekszik, még ha megannyira fájdalmas utat járt is be ezen módon.
Hosszú kilométereken át túráztak, még akkor is, amikor már rég nem tudott tovább dobogni a nő szíve. Nem kapott levegőt, csak ment tovább levegőtlenül, néha előre hajolva szenvedett, közben a régi korszakok traumáinak emléktöredékei felvillanásai is kínozták, másrészt a lehetetlen helyzet. Amikor már nem volt ereje teljében, de haragjának teljességében attól is inkább a maximumon, sikítani kezdett és torkának teljes hangjával kiordította magából a fájdalmat, amelyet korábban próbált rajzban, festményekben ábrázolni, de nem hagyták kiteljesedni művészi – művészeti ambícióit.
Majd erőt szerzett lélekben és testben egyaránt, és erős, vad harcos angyallá vált.
Az emberekért, embertársaiért, a megvert gyerekek kíméletesebb jövőjéért állt ki harcolni az ellenséggel.
A nő később találkozott lélektársával, akit férfi létére szintén sokszor bántottak, bántalmaztak és sok megaláztatás érte őt is. Azonban együtt, ketten összefogva, olyan erős kapcsolat kovácsolódott kettejük között, amely minden korábbi támadást a továbbiakban képes volt hatástalanítani, és érvénytelenné tenni.
1 hozzászólás
Mindig van remény. Küzdeni mindig és mindig kell. Nekem ezt üzerni.. Demiért kell tűrni?