Tanár: (Tapsol, az osztály renyhén bevonul. Rámutat egy gyerekre) Rágó!
Diák1: De miért? Alig rágtam! Elteszem!
Tanár: HOVA??? A székedre akarod ragasztani, ugye?
Diák1: (sértődötten) Dehogyis! Mit gondol rólam a tanár úr?
Tanár: Biztos, hogy tudni akarod?
Diák1: Jó, kiköpöm…
Tanár: (körülnéz) Akar még valaki köpni? (semmi válasz) Nos, jó, akkor kezdjük az órát. Folytatjuk a szövegszerkesztést. Kapcsoljátok be a gépeket!
Diák2: Tanár úr! Elfelejtettem a jelszavam!
Tanár: (unottan darálja) Sütemény, üdítő.
Diák2: Milyet szeret a tanár úr?
Tanár: Mindegy, csak édes legyen.
Diák2: Milyen édes?
Tanár: (kacsint) Köszönöm, hogy végre bevallotta… (felnéz az osztályra) Akkor egy szép lány mondja el, mit tanultunk az előző órán! (többen jelentkeznek) Na, mindegy, maguk is jók lesznek… (rámutat az egyikre)
Diák3: Azt tanultuk, hogy nem szabad Enter-t ütni.
Tanár: (fenyegetően támaszkodik az asztalra) Soha?
Diák3: (kicsit összemegy) Hát… soha…
Tanár: Akkor miért van ott a billentyűzeten?
Diák3: (sértődötten) A tanár úr mindig összezavar!
Tanár: Örülök, hogy még mindig össze tudom zavarni a fiatal lányokat. (A többiekre néz) Szóval mikor ütünk Enter-t?
Diák4: Csak a bekezdés végén.
Tanár: Na, látják, mégis meg lehet ezt jegyezni!
Diák3: (morog) Neki könnyű, ő kocka!
Tanár: Hát még mit tanultunk? (csend) Nem hiszem el, hogy senki sem tudja! Ezt 1 mákszemnyi aggyal is meg lehet jegyezni! (Diák4 félénken jelentkezik)
Diák4: És sose ütünk sok szóközt.
Tanár: (hirtelen felüvöltve) Na, végre! (Végignéz az osztályon) Magukhoz képest egy mákos briós a Pallasz-lexikon! Akkor most figyeljék a kivetítőt, megmutatom a bekezdésformázásokat.
Diák5: (a kivetítőt bámulva) Cica!
Tanár: Nem úgy állapodtunk meg, hogy nem szólítasz így a többiek előtt? (Diák5 fintorog) Szóval a bekezdések alapvető… (kimeredt szemmel rámutat Diák6-ra) Rágós!
Diák6: (méltatlankodva) Hogy vette észre?
Tanár: (dühödten üvölt) Kiköpni!
Diák6: (nyávog) Ne már! Csak most kezdtem rágni!
Tanár: (még hangosabban, a kuka felé mutatva) Azonnal!
Diák7: (dugó a fülében) Tanár úr! Lehetne egy kicsit halkabban? Most megy a gitárszóló.
Tanár: A rosseb egye meg! Miért kell nekem sikeres agydonorokra pazarolnom az időmet?
Diák7: Én se sértegettem a tanár urat!
Tanár: Ezzel az előbb még dicsértelek! Vedd ki a dugót a füledből! Tisztára úgy érzem magam, mintha egy csomó beépített ügynök venne körül. (Diák7 sértetten dugótlanítja magát) Te pedig köpd ki a rágót! (Diák6 a kukához kullog. Indulna vissza, de Laci megállítja) Ne siessen annyira, most jön a pluszfeladat. (Odaadja a csavarhúzót) Aztán alaposan nézzen körül! (Diák6 végigsétál, a többiek kárörvendően rágókat mutogatnak. Az egyiket nekiáll kapargatni)
Diák6: Ez olyan undorító!
Tanár: Akkor se volt sokkal gusztusosabb, amikor még a szájában volt.
Diák6: Különben is megalázó a feladat! Nincs is joga hozzá, hogy ilyesmire kényszerítsen!
Tanár: Én? Hogy kényszerítsem? Eszembe sem jutott! Tisztában vagyok vele, milyen fontos önnek a terem tisztasága, csupán lehetőséget és eszközt adok, hogy kimutassa a buzgalmát…
Diák6: (morog) Na, persze! (fennhangon) Kész vagyok!
Tanár: Biztos, hogy nincs több?
Diák6: Biztos hát!
Tanár: (mosolyogva) Akkor tehát a bekezdésformázások. Az egyik legalapvetőbb a bekezdések igazítása. A bekezdést igazíthatjuk balra, középre, jobbra, vagy használhatunk sorkizárt igazítást, ilyenkor a szöveg egyenletesen elosztva kitölti a rendelkezésre álló helyet.
Diák8: Elnézést, tanár úr, de megmondaná, mi ennek a gyakorlati haszna?
Tanár: (kimeredt szemmel tátog) Hát nem nyilvánvaló?
Diák8: Elnézést, tanár úr, de nem nyilvánvaló. Az iskola túl sok tisztán elméleti jellegű ismeretet közöl, ezzel feleslegesen terhelik túl az idegrendszerünket. Szeretnék azokra a dolgokra koncentrálni, amik nyilvánvaló gyakorlati haszonnal rendelkeznek.
Tanár: (végső elkeseredéssel az ajtóra mutat) Akkor talán tanulja meg néhány nyelven, hogyan kérheti el a Tesco-parkolóban a bevásárlókocsit azoktól, akik hajlandóak voltak a bekezdésformázással is foglalkozni. (A többiekhez) Tehát ezek a bekezdésigazítási lehetőségek.
Diák9: Ez benne lesz a dolgozatban?
Tanár: Üsse le valaki! (Diák10-hez, aki buzgón sminkeli magát) A kisasszony nem óhajt odafigyelni a bekezdésformázásokra?
Diák10: (rövid tűnődés után) Nem, azt hiszem, nem.
Tanár: Talán úgy érzi, nem lesz rá szüksége?
Diák10: Szerintem nem.
Tanár: Tegyük fel, tisztán elméleti alapon, hogy bekerül valamelyik felsőoktatási intézménybe. Tegyük fel, hogy készítenie kell egy beadandó dolgozatot. Mit gondol, hogyan fogja megírni, ha nem tudja középre igazítani a bekezdést?
Diák10: (vállat von) Majd megíratom a barátommal.
Tanár: És ha nem lesz éppen alkalmas barátja?
Diák10: Most ugye, viccel?
Diák11: Tanár úr, tanár úr, valamit kiírt a gép!
Tanár: Mit?
Diák11: Nem tudom.
Tanár: Hát olvassa el!
Diák11: Ja? (lassan, minden betűt megforgatva) Ehhez a művelethez nincsen jogosultsága, lépjen kapcsolatba a rendszergazdával. Ez mit jelent?
Tanár: Nincs jogosultsága, lépjen kapcsolatba a rendszergazdával.
Diák11: (felderülve) Lemehetek?
Tanár: Dehogyis! Majd a szünetben kapcsolatba lépnek.
Diák11: (lehorgadva) Akkor most okézzam?
Tanár: Tőlem… (felkapja a fejét) különben meg mit akartál futtani?
Diák11: Semmit, semmit…
Tanár: (gyanakodva odamegy) Áhhhá! Szóval amíg én a számat tépem, hogy valami bejusson a fejetekbe, te vidáman MyVip-ezel? Mi is van még itt? Ó, msn, ezt a lebukást! (olvassa) Taliztál ma az Andrissal? Igen, de űberciki volt, sztem n érdeklem. (felnéz, közben Diák11 felháborodottan forgatja a szemét, a többiek vihognak) Hát ez igazán tanulságos élmény volt, köszönjük. (visszasétál a tanári asztalhoz) A bekezdéseknek nemcsak az igazítását adhatjuk meg, hanem a behúzását is. (Diák12 jelentkezik, elgyötörten ránéz) Mi van már megint?
Diák12: Tanár úr, kimehetek?
Tanár: Miért?
Diák12: Hánynom kell.
Tanár: Hát ez igazán kedves. Ekkora undort gerjeszt magában a tananyag? (Közben Diák12 már a szájára tette a kezét, hirtelen ráförmed) Most mit áll még mindig itt? (Diák12 kirohan, közben megszólal egy mobil, a társaság vihog, „hű, de kínos!” felkiáltások. Diák13 előveszi a mobilját)
Diák13: Jaj, tanár úr, felvehetem? Ez nagyon fontos!
Tanár: Nem hiszem el, hogy az ügynököd nem várhat!
Diák13: De tényleg fontos! Lécci, lécci!
Tanár: Még csak eszébe se jusson!
Diák13: (felveszi a telefont, nyávogva) Jaj, szióka, most nem tudok beszélni, mert infóórán vagyok. Hát most mit csináljak? Ilyen. Ne légy már olyan undok! Jaaaj! Utállak! (Laci közben kimeredt szemmel néz)
Tanár: Kimenjünk?
Diák13: (nagyon zaklatottan) Kimehetek?
Tanár: (fáradtan int az ajtó felé, vissza az osztályhoz) Tehát a bekezdés behúzása… (körülnéz) Nem ismertek valakit, aki a tinédzserkori agylágyulásról ír doktorit? Ahogy a tekinteteteket elnézem, bőséges anyagot szolgáltathatnátok neki. Legalább lenne valami közötök a tudományos élethez. (kinyitja a száját, hogy folytassa, aztán meggondolja magát, legyint) Mindegy. Gyakoroljatok, addig én megölöm magam.
6 hozzászólás
Kedves Ági,
akkor egy széplány mondja el, mit tanultunk az előző órán!
sose ütünk szóközt!űnem ismertek valakit, aki a tinédzserkoriagylágyulásról ír doktorit?
és főleg a mákos briós!
szereztél nekem egy jó napot, kösz.
Szia!
Nagyon jó, tetszik!
Szeretettel: Rozália
Kedves Müszélia, Rozália!
Örülök, hogy tetszett, ahogy a kollégám, aki a tanárt játszotta, mondaná: "az élet írta"… én csak lejegyeztem 🙂
Ági
Bár láttam volna…. 🙂 no de majd pénteken! 😛
Nem is mondtad, hogy Te írtad a szövegét! 😀
Ez nagyon jó, Amarillys említette is.
Gratulálok, mostanában én is rákaptam a sulis írásokra.
szeretettel: Delory
Kedves Delory!
Örülök, hogy tetszett, a suli örökzöld téma!
Ági