Játék?

– Két önként jelentkezőt kérek a következő szituációs játékhoz – szólalt meg a szakinspektor.
Mindenki érdeklődve nézett körbe, vajon ki vállalja a szereplést? Péter nagyon szerette ezeket a gyakorlatokat, mert hitt abban, hogy ezek valóban felkészítik őket az igazi tárgyalásokra, üzletkötésekre. Még csak egy hónapja volt tagja ennek a csapatnak. Az ő dolguk volt a legújabb befektetési és biztosítási módozatok ismertetése. Most nem jelentkezett, mert szinte minden alkalommal játszott már. Legtöbbször üzletkötőt. Gondolta, másnak is kell a gyakorlásra szánt idő. Különben többször bebizonyította, hogy talpraesett ügynök. Azonban ma nem mozdult senki. Az inspektor sóhajtott, majd megszólalt.
– Ödön, és Péter, kérlek benneteket, fáradjatok ki a teremből. Beszéljétek meg odakinn az alapvető tudnivalókat, utána gyertek vissza, és mutassátok be nekünk. Ödön, te legyél az ügyfél, Péter, te pedig ismét játszd el nekünk az üzletkötő szerepét.

Ödön és Péter az ajtó előtt egymásra nézett. Péter cigarettát vett elő, és nyújtotta. Ödön lassan kivett egy szálat. Kényelmesen pöfékeltek.
– Mi legyen? – kérdezte Ödön.
– Teljesen mindegy. Tudod, hogy szeretem a spontán játékot – szólt halkan Péter.
– Jó, legyen úgy – válaszolt Ödön, miközben elnyomta a félig szívott cigarettát. Nem volt erős dohányos, inkább csak kedvtelésből szokott rágyújtani.
– Ha előre megbeszélnénk, az nem lenne az igazi. Bemegyünk, azután majd lesz, ami lesz. Én kérdezek, te pedig játszod az ügyfelet. Válaszolsz, amit akarsz – folytatta Péter.
– Akkor mehetünk? – nézett rá Ödön.
Mielőtt azonban még választ kapott volna, feltűnt a folyosón a kirendeltség-vezető. Mosolyogva pillantott kettőjükre, és barátságos hangon fordult feléjük.
– Csak nem helyzetgyakorlat lesz benn? – kérdezte a vezetőnő.
– De igen, éppen befelé indultunk – válaszolt neki Ödön. Ő már korábban itt dolgozott, mint Péter.

Mindkettőjüket Ica csábította a csapathoz, miután megismerte őket. Ödönt egy oktatókurzus alkalmával. Megtetszett neki a férfi megfontoltsága, nyugodtsága. Pétert egy hirdetéssel kapcsolatos üzletkötés alkalmával ismerte meg. Élvezte a vele való tárgyalást. Finom humorú, közvetlen férfit ismert meg benne. Kimagasló eredményt még egyik sem produkált, de Ilona tudta, hogy az ilyen munkatársak lassabban érnek be, viszont annál stabilabbak lesznek majd.
– Akkor azt hiszem, beülök kicsit, mivel most éppen ráérek – szólt a nő, és maga előtt terelve őket, ő is belépett a terembe. Odabenn jókedvű nevetgélés folyt, hiszen megvolt már a két akasztott ember. Ráadásul kíváncsian várták, mi lesz ebből. Péter mindig előrukkolt valamivel. Sokszor csempészett némi viccelődést a dologba, és a gördülékeny bemutató eddig mindig jól sikerült. Péter nem tudta, hogy Ödön mennyire haragszik rá ezért. Leginkább Péter népszerűsége bosszantotta. Amíg Péter nem jött ide dolgozni, Ödön volt Ica kedvence. Most elérkezettnek látta az alkalmat, hogy elégtételt vegyen.
Kényelmesen elhelyezkedtek az odakészített fotelekbe, míg Ilona távolabb ült le egy székre, szándékosan háttal nekik, hogy most csak a hangokra figyelhessen.

– Köszönöm, hogy fogadott, és szán néhány percet rám – kezdte Péter.
– Igazán csak kevés időm van, mert nagyon elfoglalt vagyok – válaszolta Ödön igen tartózkodóan.
– A telefonban már jeleztem önnek, hogy egy új szolgáltatásunkkal szeretném megismertetni.
– Ez rendben van csak nagyon röviden, ha lehet.
– Jó. Néhány percet mindenképpen megér, ha megtudja, milyen ez a személyre szabható biztosítási forma.
– Biztosítást mondott? A telefonban nekem befektetést említett.
– Ez így is van. Éppen ezért több is annál, mert …
– Ne haragudjon, de nekem erre nincs időm! Biztosításom már van.
– Értem. Szabad megkérdeznem, milyen biztosítása van?
– Mit tudom én! A vállalat kötelezett rá. Megkötöttem. Eltettem. Valamelyik fiók mélyén van.
– Ha megkeresné, megtekinteném, és beszélhetünk arról is, ha…
– Nem fontos! Kicsit becsapva érzem most magam, mivel azt ígérte, hogy pénzről, kamatokról fogunk beszélni.
– Nem is másról.
– Akkor meg mit akar itt holmi biztosítással?
– Kérem. Mit tart ön általában a biztosításokról?
– Az ember megköti, hogy ne legyenek nagyobb anyagi gondjai, ha baj történik.
– Igen van ilyen is, de ma már létezik olyan, amelyik befekte …
– Tudja mit? Hagyjuk az egészet! Erre nem érek rá! Különben sem értek semmit a biztosításokhoz!
– Szóval nem ért hozzájuk?
– Nem.
– Akkor tényleg hagyjuk.
– Rendben.
– Mit szólna viszont ahhoz, ha én lennék az ön személyes tanácsadója ebben a témában? Ez nem kerül önnek semmibe, nekem pedig ez a szakmám.
Ödön kénytelen, kelletlen bólintott. Péter a szeme sarkából látta, hogy Ica lassan elkezdett bólogatni, amikor az utolsó mondatok elhangzottak. Örült, hogy most a vezetőnő füle hallatára is megmutathatta, szereti ezt a szakmát. Észre sem vette, mekkora feszültség engedett fel a teremben.

A szünetben Péter a kávézó szobában ülve dohányzott. Üres csészéjébe bámulva gondolkodott. A délutáni tárgyalására összpontosított éppen. Egy gazdasági igazgatóhoz volt hivatalos, tehát nagy kihívás elé nézett. Ezek az emberek mindent tudnak a pénzről. Apró neszre lett figyelmes. Amikor felemelte a fejét látta, Ödön állt előtte.
– Bocsánatot akarok kérni tőled – szólt csendesen.
– Tőlem? – nézett értetlenül rá Péter. – Miért?
– Amit benn műveltem veled a gyakorlaton.
– Kicsit megizzasztottál, de hát ilyen egy jó barát! – nevetett Péter. – Edzésben tart.
– Péter. Én ezt most szándékosan tettem. Le akartalak járatni!
– Nahát! – csodálkozott Péter. – Nahát! Nem értem.
– Már nincs is mit – nyújtotta a kezét Ödön. – Tényleg jól tudod a dolgod!
Péter továbbra is csodálkozó tekintettel fogadta el a másik jobbját.
– Nahát! – csóválta még mindig a fejét, és nagyot szívott a cigarettájából.