Játsz-Ma

Olyan érzés, mintha repülnék. Szinte szárnyalok, a lábaim a levegőben, a gravitáció sem hat rám. Pontosan azt teszem, amit akarok. Olyan érzés, mintha látnám az egész világot, foltokban beragyog rám a nap, csendesen melegít, egy kicsit hideg van. Egy gyerekkori kép lóg előttem a falon, akarva akaratlanul csakis arra tudok meredni, mennyire ártatlan, mennyire őszinte, abból a kisemberből mára már semmi sem maradt.

Emlékszem 2 évvel ezelőtt is hasonló érzéseim voltak, mint a legyőzhetetlen gladiátor, úgy éreztem magam. Úsztam a dicsfényben, szabályos rajongóim voltak, akik biztattak. Mit biztattak?! Irigyeltek, az-az érzés… ó az-az érzés, körülírhatatlan. Én nekem mit kellett tennem? Semmit. Játszottam. Ez csak nem bűn gondoltam magamban, még ha az ember pénzben is méri, úgy van igazán értelme nem? Meg aztán az ember már a Krisztus előtti korban sem vetette meg az ilyesfajta, hazárdőr játékot lehet, hogy valahol ez a legmélyebb genetikánkba van ültetve. Az elején persze csak picibe, óvatosan pár 10 dollárt kockáztatva az akkor hatalmasnak tűnő több ezer dolláros nyeremények reményében játszik az ember. Természetesen folyamatosan nyertem, az emberek mind tudták, előre köszöntek az utcán, sok szerencsét kívántak, néha-napján még érdeklődtek is a legutóbbi anyagi sikerül. -Sikerült? -Hogy áll a hónap? Cseng a fejemben most is. Én piperkőc pedig olykor-olykor szerénykedve, de szívesen megosztottam, hiszen erre büszke lehet az emberfia, nem? Mint a felszívott kokain utáni állapot, teljesen olyan volt egy-egy nyeremény utáni pár óra. Kielégülten, önelégülten és büszkén fürdőztem a dicsőségben, az udvar parasztjai meg örültek, mint a mikor a király hazatér egy győztes csatából, de közben természetesen már a következő vadászaton gondolkodik. Nahát én is így voltam, 1-2 óra örömmámor, még az elején utána már az is elmúlt és csak arra tudsz gondolni, hogy mikor kapod kezedbe azt a selymesen mézesen-mázasan csúszkáló papírt, ami rengeteg pénzt is érhet, akár neked, akár valaki teljesen másnak, akit nem is ismersz csak fogadsz vele. Az elején szinte folyamatosan, napról napra több havi keresetnek megfelelő összeget vághattam zsebre, bálványoztam azt a pénzt, néhány hónap múlva már azon kaptam maga, hogy kiporcióztam az összes pénzt, na nem beosztottam, elosztottam különböző fogadásokra, teljesen meggyőzően és büszkén mondtam magamnak és a környezetemnek, hogy kiszámoltam 26 napon keresztül kell folyamatosan vesztenem ahhoz, hogy minden pénzem elfogyjon.

Felmondtam a munkahelyemen. Kinek kell állás, amikor, mint egy orákulum megjósolja, az összes meccs eredményét? Teljesen mindegy, hogy melyiket. Foci? Kosárlabda? Tenisz? Jégkorong? Kézilabda? Mind nyert. Bármit megtehettem, bejött.

Eltelt jó néhány hónap, már ott tartottam, hogy pénzért árultam a tippjeimet. Megvették az emberek, több százan, ebből is rengeteg pénzt folyt be, amit szintén el tudtam játszani. Egy szomorú vasárnap volt emlékszem, szürke borongós, esett is, nagyon magam alatt is voltam, azt hiszem vesztettem tegnap. Gyűlöltem a szelvényről giccses mosollyal visszaincselkedő VESZTES feliratot, felháborított, mintha legyőzött volna. Ezen gondolat mentén röptében el is határoztam, hogy visszavágok, akarok egy nyertes szelvénnyel. Körülnéztem a piacokon, női 2. osztályú foci liga, fél óra múlva kezdődnek a meccsek. Játszanom kell, nyernem kell, sietnem kell. Nem tudom mennyi pénzt vettem magamhoz több hétre kiporciózottat és mentem. Be értem a füsttől gomolygó, alvilági suttyókkal teli terembe, kivágtam a pultra a pénzt. Fogalmam sincs, hogy mennyit csak ennyit tettem hozzá: Ennyit akarok felrakni a 376-os eseményre. Ismertek már, nem lepődtek meg az összegen, eltették, átnyújtották a szelvényt és már a gyomromban éreztem, hogy nyertes lesz az én kicsikém. A leggondosabb helyre tettem, vigyázni kell rá, megpillantottam az elérhető nyeremény összegét: 24.000 dollár, ez aztán igen, gondoltam, majd tekintetem átúszott a Tét feliratra, ahol nem kevesebb, mint 15.000 dollár szerepelt, itt leesett az állam, kevesebb mint a duplája? Hát akkor ez biztosan nyerő lesz! Visszafordultam a bookmaker-hez és megkértem, hogy adja fel ugyan ezt a szelvényt még ötször, ugyan ezekre az eredményekre. Simán volt ennyi hitelem, ezen a helyen éltem, mindenki tudta, hogy ki vagyok és hogy bőven van pénzem fedezni egy 75.000 dolláros játékot. Haza is siettem a pénzért, nehogy szó érje a ház elejét és elterjedjen, hogy hitelbe játszom, mit szólnának a parasztok? Azt hinnék kihunyt a dicsfény és nem pislákol már a világítótornyuk. Emlékszem először teljes néma csenddé alakult az egész világ, csak a szívdobogásomat hallottam egyre lassabban és hangosabban, éreztem, hogy a homlokomon végiggördül az első izzadságcsepp és a tenyerem verejtékezik már, talán mint még soha. Égett a bőröm és alig kaptam levegőt, mintha a bőröm is fuldokolna. A pénz tároló rejtekhelyen mindösszesen már csak 58.000 dollár volt. Kiraboltak? De akkor miért hagytak volna itt pénzt? Majd gondolkodtam, és a sarokba állított kukára pillantottam, ömlengett belőle, mint gejzírből a forró víz körülbelül úgy égette szét az arcomat a látvány. Megszámlálhatatlan szelvény nézett vissza rám, hencegve és utálkozva ordította felém az egyetlen bármit is számító dolgot: VESZTES. Most nem értem rá sajnálkozni 75.000 dollár hitelem volt és 58.000 dollárom. Pénzt kellett. Gyorsan, mit gyorsan? Azonnal! A telefonomhoz nyúltam és az első barátomat hívtam a telefonkönyvből, természetesen hazugsággal, valami olyasmit motyoghattam, hogy nincsen nálam a bankkártyám és nincsen itthon készpénz és most azonnal kellene 17.000 dollár. Rengeteg pénz volt ez neki, de biztosítottam, hogy holnap reggel vissza is kapja, így belement, autóval ültem és áthajtottam, közben az órámra pillantottam, a mérkőzések elkezdődtek. Sietnem kell. Alig 10 perc alatt megjártam szinte csak kitéptem John kezéből a pénzt a kocsi ablakán keresztül és hajtottam tovább, hiszen megy a meccs. Még a félidő sem ment le vezetett a csapatom már a 32. percben, kiváló érzés volt, már azon gondolkodtam, hogy mire fogok fogadni a nyereményből, ami több mint 150.000 dollár lesz.
Rendeltem egy üveg whiskyt, ünnepelni akartam, meg barátokat és egy üveg whiskey mindig gyorsan szerez barátokat. Már majdnem üres volt az üveg a meccs is lassan a 80. percében járt, a csapatom még mindig vezetett, pedig régen alapelvem volt, hogy nem fogadok 2. osztályú meccsekre, nemhogy női focira. Akkor úgy gondoltam, hogy nagy benne a bunda veszély. Milyen hülye is voltam, mennyi meg nem nyert pénzt dobtam ki az ablakon., na de majd ezután, bepótlom az elvesztegetett időt. Már a hosszabbításban jártunk, 92. perc lassan vége a meccsnek én már a telefonomat bújtam, keresve valami hajnali eseményt amire még fogadhatok hazamenetel előtt, hiszen álmunkban pénzt keresni az egyik legfelemelőbb dolog. És akkor, mintha szakadék nyílt volna alattam, a mérkőzés új állása 1:1. Nem látszódhattam idegesnek, itt nem, nem tudhatták meg, hogy elfogyott a pénzem, sőt tartozom a legjobb barátomnak, ami neki egy vagyon. Egyetlen egy dolgot tehettem, a hajnalra kinézett eseményt meg kellett fogadni, 2,3-as szorzó nem is rossz, alig 2 órája volt 75.000 hitelem, most csak 50.000 dollár kell, abból vissza tudom adni John pénzét reggel és még marad is pár tízezer. Abból lehet megint építkezni, legurítottam a torkomon az utolsó korty whiskyt, odaléptem a pulthoz, mosolyogva gratuláltam a bookmaker-nek a szerencsés sikeréhez, amihez az utolsó pillanatban jutott hozzá. A nyomorék és most ott lapul a zsebében a pénzem, hogy a fenébe lehet gólt kapni a 92. percben?! Azt kívántam haljon ki az egész világ most azonnal. Készségesen segített, elvégre most nyert tőlem 90.000 dollárt. Teljes lelki nyugalommal tértem haza, annak tudatában, hogy reggelre a kis botlásom el lesz simítva, hazaértem és a tömény mámorától pár pillanat alatt el is aludtam.

Reggel izgatottan keltem, azonnal a telefonom után nyúltam kerestem, hova tehettem, áh megvan, lássuk a hajnali mérkőzés eredményét, mi is volt az? Jégkorong. Gól számokra fogadtam. Több, mint 6 gól egy hazai ligás hoki meccsek ez sima ügy, tölti az eredményt, gyerünk már gyerünk és a végeredmény: 3:2. Te jó ég. Vesztes. Vesztes. Vesztes. Hogy lehet ilyen igazságtalan az élet? Megérdemeltem volna ezt a nyereményt. Te jó ég, John hív, nem vehetem fel a telefont, mit mondjak neki? Nem mondhatom, hogy nincsen pénzem.

Kell azonnal 100.000 dollár 68 az adósságokra, 32 a játékra, de kitől? végig görgettem a telefonomat, szerencsére voltak ilyen ismerőseim, akik tudtak ekkora összeget prezentálni, na nem ingyen. Nem is ettem, nem is ittam, szerintem át sem öltöztem csak autóba ültem és rohantam. Egy óra múlva már sikeresen át is vettem az összeget szerdai határidővel +50% kamattal, azt két nap alatt simán ki lehet termelni, csak 3 jó esemény kell hozzá: 30-ből 60, 60-ból 120, 120-ból 240.000 dollár, sima ügy még marad is 90, abból újra lehet építkezni. Nem volt időm foglalkozni a tippadásokkal a saját irhámat kellett mentenem, így abból bevétel jelenleg nincsen. Johnhoz tartottam, mintha észre sem vettem volna, hogy hívott lazán becsöngettem. Nagyon sietett kifelé, mondta, hogy keresett már, mert a kislányát viszik orvosi kezelésre és az arra elrakott pénzt adta oda nekem előző este. Megkérdezte, hogy miért vagyok ugyanabban a ruhában, annyit feleltem, hogy ugyan már drága barátom, tudom milyen sok egyforma ruhám van, közben arra gondoltam, hogy ha nem kérek kölcsön John most nem viheti orvoshoz a lányát, szóval jól tettem, hogy megtettem. Közben jól tudtam mélyen legbelül, hogy egy aljas rohadék vagyok és csak játszom a nagyot, az én nyakam körül is szorul a hurok és 2 napom van rendet tenni. Mégis jól esett felmenteni magam, hős vagyok szereztem pénzt, mehet a kis Mary orvoshoz. Innen egyenesen a booki irodába tartottam, az 50-est tettem le először, amit hajnalban elbuktam- Az embernek álmában pénzt keresni meseszerű, elbukni azt, ami nem is az öve az rohadt egy érzés. 32.000 dollár maradt a zsebemben, 30.000 játszom. meg is találtam délben kezdődik a japán liga délután kettőre meg is lesz a 60.000. Egyszerűen zseniális vagyok, ennek örömére iszom is egyet és megvárom a meccs végét itt helyben. Délután 2-re valóban a zsebemben volt a 60.000 dollár, újra legyőzhetetlen gladiátor lettem! Már néztem is a következő állomást, lehet, hogy már ma este meglesz az a 240.000 dollár?! Na de ne szaladjunk előre. Ez az! Tenisz, pici szorzókkal! ebből egy duplázáshoz kell vagy 4 esemény, gyorsan összeválogattam és egyszerre követtem a 4 mérkőzést a telefonomon, cikáztak a szemeim és a gondolataim is, de jól állt mind a 4 meccs, 3 már nyert a negyediken esőszünet. Utáltam. Csak megy az idő, játék nincsen, pénz sincsen. Ilyenkor mindig valamelyik nemzetközi időjárás előre jelző oldalt néztem, hogy meddig tart még. Na végre vége, 120.000 zsebelhettem egy nagyon idegesítő esőszünet után, így a 7 órás meccseket lekéstem, mindjárt este 9, itt töltöttem az egész napomat, enni nem értem rá. Még ma este kellett a 240, tök mindegy, hogy ráér szerdáig, kell! Egy esti angol meccsre még fogadhatok is, megtettem. Az évszázad meccse volt, csak nem számomra, a semmiből jövő 2. osztályú kis liga csapat legyőzte az 1. osztály élvonalbeli csapatát, senki sem értette, csak a bookmaker. Ő élvezte, de leginkább a pénzt. 2000 dollárom maradt és egy százezres adósságom. Kell egy hajnali meccs. de ezúttal több, mint dupla nyereményért, okosan össze kell rakni. Elkészült a remekmű 100.000 dollár hitelt kértem, 430.000 dollár nyeremény fejében, ebből rendezem az adósságokat és lesz egy alap az újrakezdéshez. Készséggel segített a kedves irodavezető, elég pénzt hagytam már itt. Hazaértem hulla fáradtan, azt hiszem ma nem is ettem. Az ajtómon értesítő: albérlet fizetés határideje 20 napja lejárt. Basszus még ez is, mi baja van mindenkinek? Sebaj van 2000 dollárom abból reggel bőven kifizetem, a hajnali nyereményem meg reggelre bent vár az irodában majd.

Reggel korgó gyomorral ébredtem, de természetesen az első az eredmények listázása volt. 4-ből 3 meccse bejött. Ez annyit jelent, hogy jelenleg 200.000 dollár tartozásom van, a zsebemben meg 2000 dollár, amit az albérletre szántam. Kölcsön kellett, gyorsan, már a 4. embert hívtam, de mára már mindenki tudta, hogy tartozom az irodában és tartozom Dougnak 100.000-el. Nem volt kitől kérjek. a 2000-ből nem tudok úgy játszani, hogy holnapra 200.000 legyen, ráadásul be sem mehetek az irodába, tartozásom van. Senkire nem számíthattam. reggeli helyett lementem a közeli újságoshoz és mind a 2000 dollárért kaparós sorsjegyet vettem, szerintem még sosem volt ilyen jó napja a bácsinak, én meg csak reménykedtem, de csak egy rakat szemetet gyártottam. Talán, ha 700 dollár nyeremény összejött belőle. Felhívtam a lakás tulajdonosát, hogy mennyivel tartozom, 890 dollár, mondtam, hogy délután átjöhet érte, addig majd ezt a 700-at megduplázom és még marad is párszáz. Elmentem egy kis stílű helyre, ahol csak pár százért szoktak fogadni az emberek és feltettem a 700 dollárom, aztán hazamentem nézni az eredményeket. Másfél óra múlva a következő felirat villogott a szemem előtt: VESZTES. Ez sem sikerült.

És most itt vagyok a nappaliban. A világ szürkül, úgy érzem, hogy lebegek, lebegek valami felé, ami ismeretlen. Egyetlen dolog, ami összeköt még a világgal a kötél a fejem felett, vicces ahogyan összeköt vele mégis mindjárt elveszi tőlem. Érzem már sötétül minden, hiába süt már be a nap, egyre nagyobb a hideg és a falról visszatekintő idegen fiúcska képe is homályosodik, aztán minden elsötétül, nincs több duplázás: VESZTES.